USA (MGM), 81 perc, Eastmancolor, krimi/dráma

Rendező: John Sturges

A Filmről

John J. Macreedy, a félkarú veterán (Spencer Tracy) leszáll a vonatról Black Rockban, egy mindentől távol eső kaliforniai sivatagi városban. Mivel senki nem tudja miért jött, a helyi lakosság ellenségesen kezd vele viselkedni és igen hamar kiderül, hogy titkolnak valamit. Hamarosan kiderül, hogy a város sötét titka egy japán származású amerikai meggyilkolása a Pearl Harbort követő napokban. Az idegennek válogatott nehézfiúk egész sorával kell megküzdenie, köztük a város elöljárójával (Robert Ryan), vagy a helyi kemény fiúval (Ernest Borgnine). Kizárólag csak a helyi közösség gyengébb tagjaira számíthat: a visszahúzódó Dokira (Walter Brennan) vagy a részeges, gyáva sheriffre (Dean Jagger). Végül ugyan sikerül némi bátorságot önteni beléjük, így a pártjára állnak, de alapvetően továbbra is csak a saját leleményességében bízhat igazán.

A száraz, kietlen tájon - amely még érzékletesebben mutatkozik meg a CinemaScope méreteiben - többnyire tűző napfényben fotografált film John Sturges leghíresebb westernjei között helyezkedik el. A szélesvásznú technika vívmányát felhasználva és azzal a megoldással, hogy egyáltalán nem alkalmaz közeli felvételeket, mintegy vizuálisan is leképezi a főhős elszigeteltségét, a helyiek óvatos-riadt-fenyegető távolságtartását és a háttérben folyton ott ólálkodó fenyegetést. Külső megjelenése ellenére filmünk mégis inkább tekinthető film noirnak, melynek sztorija a múltban rejtőző titkok köré épül. John Sturges lassanként fokozza a feszültséget az egyébként sem túl hosszú játékidő alatt, miközben a Spencer Tracy által játszott idegen egyre mélyebbre ás a városka titkaiban.

A Rossz nap Black Rocknál az ötvenes évek amerikai filmjeinek minden túlzás nélkül egyedülálló alkotása, ami a western és a noir határmezsgyéjén mozogva veti bele magát a mindmáig ritkán felemlegetett, második világháború utáni japánellenesség, rasszizmus és feketelistázás témájába, ami akkoriban különösen veszélyes aknamezőnek számított. A film producere Dore Schary volt, aki megpróbált ellenszegülni a feketelistázásnak és számos liberális film fémjelzi az MGM stúdióval történő együttműködését. Jó példa erre a Rossz nap Black Rocknál is, ez a feszes, kitűnő színészi alakításokkal és rendezéssel jellemezhető krimi, ami egyértelmű üzenetet közvetít az etnikai toleranciáról. Macreedy, a félkarú háborús veterán alakja pedig mintha az egész ország kollektív lelkiismerete lenne, aki a puszta jelenlétével kényszeríti rá a bűnösökre a bűnhődést vagy a megtérést.

A Rossz nap Black Rocknál három Oscar-jelölést gyűjtött be az Akadémiától (legjobb rendező - John Sturges, legjobb forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő - Spencer Tracy). A sors iróniája, hogy Spencer Tracy végül filmbéli partnerével, Ernest Borgnine-al szemben maradt alul a legjobb férfi mellékszereplő címéért folytatott harcban, amit utóbbi színész a Marty című filmben nyújtott alakításáért nyert el.

Érdekességek

- Az eredeti forgatókönyvben nincs szó arról, hogy a főszereplő félkarú lett volna. Azonban a producerek nagyon szerették volna Spencer Tracy-t megnyerni a szerepre, de biztosak voltak benne, hogy nem érdekelné a színészt a lehetőség. Ezért azt találták ki, hogy fogyatékossá teszik a főszereplőt, ugyanis azt feltételezték, hogy egy színész sem tudna ellenállni annak a lehetőségnek, hogy sérült karaktert alakítson.

- A forgatás kezdetekor Spencer Tracy épp komoly alkoholproblémákkal küzdött, ezért megpróbált kilépni a produkcióból. Az MGM vezetője nem sokkal a forgatás kezdete előtt felvette a kapcsolatot a színésszel, és így szólt: "Ne aggódjon Mr. Tracy. A forgatókönyv egy példányát már elküldték Alan Ladd-nek, aki rábólintott a produkcióra". Másnap Spencer Tracy elkötelezte magát a film mellett, míg Alan Ladd valójában sohasem látta a forgatókönyvet.

- A Rossz nap Black Rocknál-t vetítették a legtöbb alkalommal a Fehér Ház mozitermében.

- A filmbéli fiktív Black Rock városa a Manzanar internáló tábor közelében lett felépítve, ahol japán származású amerikaiakat tartottak fogva a II. világháború idején.

- 2018-ban az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba, mint "kulturális, történelmi és esztétikai szempontból jelentős művet".

Vélemény

Rögtön tartozom egy vallomással, azaz egy kis csalásra szeretnék fényt deríteni. Ez a film az eredeti elképzelésem alapján nem szerepelt volna a listámon és csak önszorgalomból, illetőleg a kíváncsiságtól vezérelve tekintettem meg. Miután viszont megnéztem, annyira kellemes meglepetést okozott, hogy végül úgy döntöttem, mindenképp ott a helye a 365 filmet tartalmazó listán.

Az első dolog (azaz kérdés), ami a film kapcsán felmerült bennem: Mi is valójában a film stílusa? Első ránézésre azt mondanánk, hogy leginkább krimiként vagy drámaként tekinthetünk rá, azonban ha jobban belelátunk az egész film mélyére, akkor bizony egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez bizony egy western. Még akkor is, ha itt nem cowboyok és marhahajcsárok vagy helyi telepesek a főszereplők, hanem egy kisváros lakói. Viszont minden egyéb, a zsánerre jellemző elem (legyen az megjelenése, története vagy képi világa) alapján egyértelműen a western műfajába sorolható, csak mindez modernebb környezetbe helyezve.

Adott egy titokzatos idegen, aki egy ismeretlen küldetéssel érkezik a mindentől távol eső kisvárosba, de a klasszikus westerntoposszal ellentétben a szándékai egyszerűek, hétköznapiak és legfőképpen békések. Macreedy nem egy tipikus westernhős: öreg és félkarú, aki első ránézésre tehetetlennek tűnik a túlerővel szemben, így szóba sem jöhet az a jellegzetes műfaji megoldás, hogy egyszer csak előkapja a coltját, és mindenkivel leszámol, ezáltal megtisztítva a kisvárost. Ilyen szempontból a Bad Day at Black Rock egyértelműen egy klasszikus westernhez, a Délidőhöz hasonlítható a maga lassú és nyomasztó feszültségteremtésével, a főhős magára hagyatottságával és reménytelenségével.

Különösen tetszett a filmben a relatív rövid játékidő által megkövetelt feszes cselekmény, és ezt a feszültséget csak fokozta a Nap járása, hiszen estére hágtak a tetőfokára az indulatok. Továbbá a parádés szereposztás is nagyot dobott az egyébként is remek filmen. Legyen szó akár Spencer Tracyről - akit én némileg furcsa módon most láttam először a filmvásznon - Lee Marvinról, Robert Ryanről, vagy akár Ernest Borgnine teljesítményéről. Mindegyikőjük remek teljesítményt nyújt ebben a nem mindennapi filmben. A Rossz nap Black Rocknál egy rendkívül hatásos amerikai társadalmi dráma az ötvenes évekből. Aki hozzám hasonlóan kedveli a témát és a műfajt, mindenképp nézze meg John Sturges remekművét!

https://ok.ru/video/1547846290160

Ítélet: 10/8