USA (20th Century Fox, Rossen Enterprises), 134 perc, ff, sportfilm/dráma

Rendező: Robert Rossen

A Filmről

A sportfilmek többségében markáns határvonal választja el egymástól a vesztesek és a győztesek világát. Robert Rossen klasszikus biliárd-drámájában azonban ennél jóval bonyolultabb a helyzet. A Walter Tevis regényéből készült filmben Paul Newman játssza "Fast Eddie" Felsont, a nagymenő biliárdjátékost, aki teremről teremre vándorol átverni való balekokat keresve. A keselyűszerű közvetítő, Bert (George C. Scott) ígéretesnek látja Eddie-t és megpróbálja megtanítani arra, hogy mi a győzelem kulcsa. Amíg nem tanulja meg, hogy a győzelem kulcsa a pókerarc, addig esélye sincs egyetlen méltó ellenfele, a legyőzhetetlennek tartott Minnesotai Kövér (Jackie Gleason) ellen. Eddie azonban a saját bőrén is megtapasztalja, hogy ez egyben azt is jelenti: mindent és mindenkit ki kell zárni az életedből, kizárólag a biliárdasztal marad és az ellenfél, akit le akarsz győzni.

A füstös biliárdtermekben játszódó látványos fekete-fehér, szélesvásznú felvételek mellett remek alakításokat is kapunk. Paul Newman és George C. Scott mellett feltűnik a lakonikus Jackie Gleason és az Eddie szerencsétlen sorsú, alkoholista szerelmét alakító Piper Laurie. Robert Rossen filmje az emberi természet igencsak keserű és cinikus ábrázolása, hidegvérű leírás egy olyan világról, amelyben a lojalitás csak addig tart, amíg valaki nyerésre áll és a győzelem nem mindig különbözik a vereségtől.

A svindler tulajdonképpen műfaji hibrid, amiben hibátlanul keveredik a sportfilm és a melodráma, képileg pedig a film noirokkal mutat szoros rokonságot. Egy illúziómentes portré vesztesekről és győztesekről, ahol a lapok addig keverednek, amíg ezek az egymás ellenpólusaiként szolgáló kategóriák fokozatosan feloldódnak egymásban. Bert szerint az a győztes, akinél a meccs végén több pénz van. A film azonban ennél árnyaltabban festi meg a győzelem mibenlétét. Egyrészt elismeri, hogy fantasztikus érzés diadalt aratni és jobbnak lenni a másiknál, másrészt viszont figyelmeztet, hogy mindenben nem győzelmeskedhet senki sem. Előbb-utóbb dönteni kell, hogy mi a fontosabb, és ez a választás sosem könnyű. Eddie-nek a dicsőség, a pénz, a karrier, illetőleg Sarah odaadó szerelme és a saját becsülete között kell választania. 

A svindler kíméletlenül átgázol a sportfilmek kényelmes kliséin. Az akarattal párosuló tehetség ugyanis nem eredményez örömódát és Eddie-t nem emeli vállára az őrjöngő közönség a film végén. Győzelme keserű és önmagára nézve megsemmisítő erejű. Bebizonyította ugyan, hogy ő a legjobb, de mindezért hatalmas árat fizetett. Mi pedig végül ottmaradunk a nyugtalanító kérdésekkel a fejünkben: mi választja el végső soron a vesztest a győztestől? 

A film végső soron olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy bemutatása után országszerte megnőtt az érdeklődés a billiárd iránt. A filmnek 25 évvel később elkészült a folytatása is A pénz színe (The Color of Money, 1986) címmel Martin Scorsese rendezésében, ahol Paul Newman újra eljátszhatta Eddie-t, fiatal tanítványa pedig Tom Cruise volt.

Érdekességek

- Eddie Felson szerepére eredetileg Tony Curtist szerették volna felkérni, de ő visszautasította a szerepet.

- Amíg Jackie Gleason a valóságban is kiváló billiárdjátékos volt, és a legtöbb jelenetben ő maga játszott, addig Paul Newman a forgatás előtt sohasem billiárdozott. Épp ezért a forgatás előtt berakatott egy biliárd asztalt az étkezőjébe, hogy állandóan gyakorolhasson.

- Gleason a forgatás alatt egyszer fogadásból játszott egy partit Paul Newman ellen, amit természetesen előbbi nyert meg. Newman ki is fizette a fogadás tétjét, az ötven dollárt. De, hogy kicsit bosszantsa ellenfelét, csupa egycentessel fizetett, így a győztes fél gazdagabb lett 5000 db egycentessel.

- Paul Newman helyettese a trükkösebb ütéseknél az a Willie Mosconi volt, aki példátlanul 15-ször nyerte meg sorozatban a biliárdbajnokságot az 1940-1950-es években.

- Paul Newmant a filmben nyújtott alakítása alapján Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriájában, melyet végül nem kapott meg. De végül sem ő, sem Eddie Felson nem maradt Oscar nélkül, ugyanis a film folytatásában nyújtott szerepéért már megkapta a díjat.

- George C. Scott visszautasította az Oscar-jelölést a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, mert nem hitt abban, hogy a színészek versenyezhetnek egymással, hacsak nem ugyanazt a szerepet játsszák. Amikor George Chakiris-szel szemben alulmaradt, lényegében végleg elkezdődött a színész sokáig fennálló viszálya az Akadémiával szemben amiatt, hogy politikai döntések vettek részt a győztesek kiválasztásában. Ez végül odáig vezetett, hogy Scott visszautasította az 1971-ben nyert Oscarját A tábornokban (Patton, 1970) nyújtott teljesítményéért.

- A rendező Robert Rossen fiatal korában maga is a billiárdasztaloknál történő svindlerkedésből élt.

- A svindler volt az egyik első nagyobb hollywoodi film, amiben használták a "bastard" szót.

- Piper Laurie a film után megházasodott és anya lett, emiatt egészen a következő filmjéig, a Carrie-ig (1976) gyakorlatilag egyetlen filmben sem játszott.

Vélemény

A legutóbbi fociról szóló film után most egy annál kevésbé ismert és hazánkban mindenképp kisebb népszerűségnek örvendő sport, a biliárd játssza a főszerepet. Amíg ott a foci inkább csak a történet keretét biztosította, addig jelen filmünk esetében jóval nagyobb szerep jut magának a sportnak. Mivel középiskolás koromban jómagam is előszeretettel hódoltam a biliárd szépségeinek (a film szereplőinél jóval csekélyebb sikerrel), így nagy érdeklődéssel ültem le a fotelembe és kellemes élményekkel állhattam fel belőle a végén.

A svindler egy viszonylag lassú sodrású, ugyanakkor kellően feszült, pszichologizáló sportfilm versenyszellemről, kitartásról és legfőképpen emberi erkölcsről. Mindezek mellett remekül mutatja be ennek a sportnak a nagyszerűségét és minden csínját-bínját. A film legnagyobb erősségét a remek színészi játék jelenti, Paul Newman pazar teljesítménnyel rukkol elő, de a pálmát egyértelműen George C. Scott viszi, aki tökéletesen adja az érzelemmentes, hideg, számító pszichopatát.Már puszta jelenlétével is hatalmas erőt sugároz, olyan tehetséggel és karizmával rendelkezik, mint kevés kollégája. Korának egyik legnagyobb színésze és nálam a Top 10-es listán is ott a helye.

De hogy Paul Newman mellett se menjek el szó nélkül, aki az általam jóval hamarabb látott folytatásban nyújtott szerepéért elnyerte a legjobb színésznek járó Oscart. Nem tudom megítélni, hogy melyik filmben nyújtott jobb alakítást, de Eddie Felson karakterének eljátszásáért mindenképp kijárt neki a díj. És akit még mindenképp megillett a dícséret, az nem más, mint a film zenéjéért felelős Kenyon Hopkins, akiknek köszönhetően végig kellemes jazz muzsika szól a háttérben, ami kitűnően illik a film hangulatához.

Mivel maga a történet talán egy kicsit sablonos, így alig volt olyan fordulat, ami ne tűnt volna pontosan kiszámíthatónak. Ha egy kicsit jobban meglepett volna a forgatókönyvíró, akkor még jobb lehetett volna a végeredmény, de szerencsére panaszra így sincs semmi okunk. Összességében A svindler egy időtálló klasszikus dráma profi színészi alakításokkal, amit legalább egyszer érdemes megnézni.

Ítélet: 10/7,5