Olaszország (Galatea, Jolly), 87 perc, ff, horror

Rendező: Mario Bava

A Filmről

Az olasz horror kialakulása minden kétséget kizáróan Mario Bava nevéhez köthető, pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, mint egy olyan országban akarta meghonosítani a műfajt, ahol őelőtte jóformán még tradíciója sem volt a műfajnak. A démon maszkja így méltán számít mérföldkőnek a műfajban és rendezője megkerülhetetlen alkotónak, aki számos későbbi rendezőt és művészt megihletett.

1630-ban, valahol Moldáviában Asa Vajdát (Barbara Steele) a saját bátyja halálra ítéli boszorkányság vádjával, a nő szolgálójával és szeretőjével, Igor Javutichcsal (Arturo Dominici) együtt. Halála előtt viszont Asa megátkozza bátyját, annak egész családját, valamint majdani leszármazottait. Kétszáz évvel később dr. Thomas Kruvajan (Andrea Checchi) és asszisztense, dr. Andre Gorobec (John Richardson) éppen egy orvosi konferenciára tart, de kénytelenek megpihenni egy időre a Vajda birtok területén. Itt ráakadnak Asa Vajda kriptájára, és véletlenül feltámasztják őt. Az újjáéledt boszorkány azonnal nekilát, hogy beteljesítse az átkot, és célba veszi jelenkori leszármazottját, Katia Vajdát (szintén Barbara Steele).

Korábban jó néhányszor előfordult, hogy Mario Bava, az operatőr fejezte be az általa fényképezett filmek rendezését. Így vette át Riccardo Fredától az I Vampirit (1957) és a Caltiki, the Immortal Monstert (1959), de sokat dolgozott Steve Reeves Herkules-filmjeivel. Saját rendezésében pedig egy orosz népi legendához fordult, melyet Gogol a Vij című novellájában dolgozott fel, meglehetősen lazán kezelve azt. Ráadásul csavart is egyet az alaphelyzeten, hiszen a kétszáz év után szeretőjével együtt a sírból feltámadt csábító asszony nemcsak boszorkány, hanem vámpír is, aki nem kevésbé gyönyörű leszármazottjának a testét szeretné megszállni a halhatatlanság reményében. Mario Bava filmjének cselekményei ismerősek: titkos folyosók, családi átkok és hirtelen halálesetek, de minden egyes képkockája rémséges részleteket rejt. Az egész történet egy mesterien groteszk kivégzéssel indul, ahol a boszorkányok koponyájához démonmaszkokat szögeznek.

A démon maszkja vizualitás szempontjából igazi stílusbravúr. Hipnotikus ritmusú, művészien megkomponált felvételeiből szinte tapinthatóan árad az ódon légkör, miközben kamerájával ráérősen bejárja a ködös temetőket, titkos folyósokat és ősi kriptákat. Mario Bava operatőrként különösen nagy hangsúlyt fektetett a fény-árnyékkal való intenzív játékra, monokróm képeit pedig átitatja az álomszerű és fenyegető aura. A buja monokróm képek, a kísérteties zene és a fröcskölő vér látványa mellett Barbara Steele is remek választásnak bizonyult, az egyik legkülönösebben szexi színésznő is, aki valaha is horrorfilmben játszott. A hatalmas fekete szemű Steele, aki az előkelő Rank Charm Schoolban végzett, nemigen talált Nagy-Britanniában szerepet, ami megfelelt volna nem mindennapi külsejének, így külföldön kellett szerencsét próbálnia. Hamarosan a '60-as évek olasz horrorfilmjeinek királynője lett, majd rátalált az igazi szerepre Federico Fellini 8 és 1/2-jében, Sophia Lorent parodizálva.

Mario Bava mívesen kivitelezett és sűrű atmoszférájú gótikus horrorfilmet rendezett a bosszúálló boszorkány történetéből, aminek eleganciája a Universal stúdió '30-as és '40-es években gyártott horrorfilmjeit (Dracula, Frankenstein) idézi. A démon maszkja egy igazi hamisítatlan gótikus horror, aminek legfőbb erőssége az atmoszféra és a képalkotás. Nem véletlenül lett Tim Burton kedvenc horrorfilmje, hatása pedig nemcsak Az Álmosvölgy legendáján (Sleepy Hollow, 1999), hanem többek között Francis Ford Coppola 1992-es gótikus Dracula-feldolgozásában is tetten érhető. 

Érdekességek

- A filmet The Mask of Satan címen akarták angol nyelven bemutatni, de végül Black Sunday címen vetítették Amerikában, majd néhány évnyi tiltás és szigorú megvágás után Nagy-Britanniában a Revenge of the Vampire címet kapta.

- Az olasz változatban Asa hercegnő és Igor Javutich valójában testvérek, így vérfertőző kapcsolatban élnek. Ez a kapcsolat egyik angol nyelvű változatban sem szerepel.

- Mario Bava azután választotta ki Barbara Steele-t a szerepre, miután látta őt a Life magazinban.

- Barbara Steele sosem látta egészében a forgatókönyvet, mindig csak az aznap forgatott anyag leiratát kapta meg.

- Mario Bava később elismerte, hogy nehéz volt együtt dolgoznia Barbara Steele-lel, mivel nehezen értette meg az olasz nyelvet. A színésznőnek pedig nem tetszett a paróka, melyet viselnie kellett, míg egy alkalommal azért nem ment el a forgatásra, mert azt hitte, hogy a rendező meztelenkedésre akarja kényszeríteni a filmben.

- Mario Bavát felkereste egy amerikai cég, hogy készítse el a film remake-jét színesben, ő azonban semmi esetre sem vállalta el a feladatot.

Vélemény

A horror egy speciális műfaj, ami a jellegéből adódóan jóval kisebb rajongótábort mondhat magáénak, mint a hagyományosabb stílusú filmek. A horrorfilmeknek is több különböző változata létezik a természetfeletti témájú horroroktól kezdve, a slasher filmeken és a pszichológiai témájú horrorfilmeken át egészen a gótikus horrorokig, hogy csak néhányat említsek. Jómagam sohasem tudtam megérteni a céltalan hentelésben és belezésben gazdag horrorfilmek létjogosultságát, sosem kedveltem az ilyen típusú filmeket. Ellenben a klasszikus darabok, mint a 30-as években készült gótikus jellegű horrorfilmek (lásd Frankenstein, Drakula) jóval közelebb álltak a szívemhez. Mostani filmünk is ebbe a szubzsánerbe sorolható be és a két klasszikus filmmel történő nagy fokú hasonlóság is észrevehető rajta.

A filmmel kapcsolatos legnagyobb problémám is pontosan a két fenti filmhez való hasonlóságból ered, azaz kijelenthető, hogy A démon maszkja mintegy 30 évvel elkésett, már szinte megjelenésének pillanatában eljárt felette az idő. Miközben néztem a filmet, végig azt éreztem, hogy ezt én már bizony láttam valahol, másrészt az egész film alatt úgy éreztem magam, mintha visszacsöppentem volna a '30-as évekbe (vagy még korábbra). Mario Bava alkotása némafilmként kiválóan működött volna, többek között a túlzottan teátrális színészi játéknak és a hangulatteremtésnek köszönhetően. Igaz, ami igaz, a filmben látott díszletek és operatőri megoldások valóban kreatívak, a monokróm képi világ pedig nagyon gyönyörűre és álomszerűre sikeredett. Ami még a film mellett szól, hogy Bava megmutatja, hogyan lehet felesleges vérengzés és hatásvadász ijesztgetések nélkül megborzongatni az embert, pusztán a hangulat megteremtésével és ennek változatos módszereivel.

Nem tudok azonban elvonatkoztatni attól, hogy A démon maszkja gyakorlatilag egy az egyben megfeleltethető a Drakula női változatának, annyi különbséggel, hogy a gonosz itt vámpír helyett boszorkány formájában érkezik. De tulajdonképpen még ez sem teljesen igaz, mert Asa hercegnő valójában félig vámpír, félig boszorkány. A boszorkányt játszó Barbara Steele-t semmiképpen nem színészi kvalitásai tették alkalmassá erre a szerepre, hanem nem mindennapi arcberendezése, melyet sokan tartanak egyszerre igen szépnek és félelmetesnek. Jómagam inkább az utóbbiak táborát erősítem.

Filmtörténeti jelentőségét egyetlen percig sem vitatom, ugyanis ezzel a filmmel indult el Olaszországban a horror műfaja, addig ugyanis Mussolini kifejezetten tiltotta. A démon maszkja a műfaj kedvelőinek igazi csemege, de aki szereti a régi stílusú gótikus horrorfilmeket és nem zavarja, hogy már kissé elavult filmmel lesz dolga, az is mindenképp tegyen vele egy próbát.

https://www.youtube.com/watch?v=bWRYZ44gt2Y

Ítélet: 10/5,5