USA (Warner), 141 perc, Technicolor, western

Rendező: Howard Hawks

A Filmről

A Délidő (1952) volt talán minden idők egyik leghíresebb ábrázolása egyetlen ember a törvény nevében történő ellenséggel szembeni bátor kiállásának. Howard Hawks rendező és John Wayne azonban nem különösebben szerette Fred Zinnemann alkotását, így mintegy válaszként készítették el a Rio Bravot, melynek témája szintén egy bátor kiállás ugyancsak a törvény nevében, ám ezúttal a texasi kisváros sheriffje, John T. Chance (John Wayne) nincs egyedül. Támogatja őt a részeges Dude /a magyar változatban Ficsúr/ (Dean Martin), a fiatal és heves vérmérsékletű Colorado Ryan (Ricky Nelson) és a sánta öregember, Stumpy (Walter Brennan). Együtt kell felvenniük a harcot a desperadók bandája ellen, amely megostromolja a várost, hogy kiszabadítsa a fő gazember fivérét a börtönből.

Howard Hawks mindig is Hollywood egyik legmegbízhatóbb és legsokoldalúbb rendezőjének számított, aki egy balul sikerült európai munka (A fáraók földjén - Land of the Pharaohs, 1955) után visszatért Amerikába, hogy elkészítse a Rio Bravot, amelybe - némileg műfajsértően - beleadott mindent, amihez csak értett. Így fordulhatott elő, hogy van a filmben zenei betét, vígjátéki elemek, egy Angie Dickinsonnak köszönhető szerelmi szál és természetesen rengeteg akció, és mindezt mellékesen egy mára már ikonikussá vált John Wayne alakítás fog össze, aki újfent eljátssza a gyakorlatias és kötelességtudó hőst. A színész szándékosan kerülte a western műfajt, azonban az 1956-os Az üldözők után egyik filmje sem kapott ekkora elismerést, mint ez, így újra visszatért a vadnyugat világához.

Hawks tudatosan és hatásosan hagyja el a westernekre jellemző széles, nyílt területeket és ahelyett inkább egy börtöncella, egy bár, valamint a szállodai szobák klausztrofóbiás közegét választja helyszínéül. Az ostrom-forgatókönyv, melyben szedett-vedett figurák beveszik magukat egy helyre és felkészülnek a végső rohamra, a hasonló műfajú filmek kiapadhatatlan forrásává vált. A rendezőre jellemző, hogy maga az ostrom nem is annyira fontos, mint a szereplők interakciója. Miután összezárta őket egy helyen, élvezettel játszatja ki egyiket a másik után, hogy végül feltáruljon személyiségük, miközben felveszik a harcot a már-már reménytelen túlerővel szemben.

A Rio Bravo érzelmes, intelligens és érzékeny tanulmány a férfias bajtársiasságról, csodálatos drámai csúcsponttal és nem mellesleg Dimitri Tiomkin kiváló zenéjével. Sikerének a titka és klasszikussá válása egyértelműen a professzionális alkotógárda tehetségében keresendő. Bár az alapkarakterek egytől-egyig évtizedes sablonoknak számítottak már akkor is, a jól megírt forgatókönyv szépen kibontja a karaktereket, a színészek pedig élettel töltik meg őket. A western alaptörténete, amely szerint az igazságot védő seriff börtönbe zárja a várost sanyargató bűnbanda vezetőjének érinthetetlennek hitt öccsét, aki miatt a banditák ostromzár alá veszik a várost és a fogdát is, John Carpenter kultikus mozijában, az 1976-os 13-as rendőrőrs ostromában (Assault on Precinct 13) köszön vissza. A film sikerét pedig mi sem igazolja jobban, minthogy két újabb remake/folytatás is készült a filmhez (El Dorado (1966), Rio Lobo (1970)), szintén John Wayne főszereplésével, és Howard Hawks rendezésében 

Érdekességek

- A díszletet direkt úgy építették meg, hogy a színészek magasabbnak tűnjenek, mint a valóságban.

- Dude szerepére eredetileg Montgomery Clift-et kérték fel, de ő nem akart újra John Wayne-el és Walter Brennan-el dolgozni, akikkel a Vörös folyóban (1948) már szerepelt együtt.

- Howard Hawks nem szívesen szerepeltette Ricky Nelson-t, mivel túl soványnak, és túl fiatalnak tartotta, így szándékosan neki adta a legkevesebb szerepet a filmben. Később elismerte, hogy csak az énekes neve a plakátokon legalább 2 millió dollárt dobott a filmen.

- Ricky Nelson egy héttel a forgatás megkezdése előtt ünnepelte a 18. születésnapját. John Wayne-től és Dean Martin-tól közösen egy 300 font súlyú, marhatrágyával teli zsákot kapott születésnapi ajándékként.

- Amikor kiderült, hogy Dean Martinnak az alkoholizmussal küzdő Dude szerepét kellene eljátszania, a színész jóbarátjához, Marlon Brando-hoz fordult tanácsért, hogy minél jobban el tudja játszani a szerepet.

- A Rio Bravo volt John Wayne és Ward Bond 22. közös (és egyben utolsó) filmje.

- Az Oklahoma City-ben található Nemzeti Cowboy & Western Örökség Múzeumában lett kiállítva a filmben John Wayne által használt puska, illetve Walter Brennan kalapja és puskája.

- A Rio Bravo volt az utolsó film, amelyben feltűnt John Wayne legendás kalapja, amit már az 1939-es Hatosfogat  c. film óta viselt.

- Quentin Tarantino egyszer azt mondta, hogy mielőtt járni kezd egy lánnyal, mindig megmutatja neki a filmet. Ha nem tetszik a lánynak a film, akkor nem is lesz folytatása a kapcsolatnak.

- Martin Scorsese korai filmje, az 1967-es Ki kopog az ajtómon? (I Call First) című alkotás egyik jelenetében a Harvey Keitel által alakított főhős moziba viszi randevúzni szíve hölgyét, ahol a Rio Bravót vetítik.

- A filmet 2014-ben az Amerikai Kongresszusi Könyvtár Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta az Amerikai Filmarchívumba.

Vélemény

Már több korábbi westernfilmes posztomban is említettem, hogy számomra az igazi westernt, néhány kivételtől eltekintve, a spagettiwesternek jelentik. Ezek kevés kivételek egyike a Délidő, ami vitathatatlanul a legszínvonalasabb amerikai westernek egyike. Mint a bevezetőben már említettem, hogy John Wayne-ék azonban - finoman szólva - nem igazán rajongtak a filmért. Szerintük ugyanis egy igazi amcsi macsó cowboy nem rohangál rémülten a városban segítséget kérve, egy vérbeli amerikai maga veszi kézbe a dolgokat. Ezen kijelentésükkel most nem szeretnék szembeszállni, mindenesetre úgy gondolom, hogy a Rio Bravo egyáltalán nem említhető egy lapon a Délidővel, még csak meg sem közelíti azt.

A legnagyobb különbséget a két filmben a színészi játék jelentette. Gary Cooper egyszerűen zseniálisat alakított abban a filmben, míg mostani filmünkben - pedig többüknek is megvolt a lehetőségük rá - gyakorlatilag senki nem érhetett fel hozzá. John Wayne-nek valójában csak saját magát kell alakítania, Dean Martin még úgy, ahogy meglepő mélységeket mutatott be színészi játék gyanánt, azonban Ricky Nelson-t inkább hagyjuk. A tipikus példája annak, hogy jobb lett volna, ha megmarad az eredeti szakmájánál, azaz a rock and roll műfajánál és hódítsa csak tovább a női szíveket.

John Wayne kapcsán pedig előveszem újra az egyik vesszőparipámat, azaz számomra továbbra is érthetetlen, hogy az akcióhős szívtipró szerepét miért egy öregedő színésszel adatják elő (még akkor is, ha az a színész John Wayne), ami ezáltal a szerelmi részt teljesen hiteltelenné teszi (amúgy semmi szükség nem is volt rá a filmben, de mindegy is).

Külön hab a tortán, hogy a népszerűségüket meglovagolandó két popsztár is bekerült a filmbe egy-egy betétdallal, amit megköszöntem volna, ha szépen kihagyják a filmből. Persze értem én, hogy mi volt a szerepük a filmben, Dean Martin és Ricky Nelson szép hangjukkal és csábos tekintetükkel arra voltak hivatottak, hogy becsalogassák a női közönséget is a mozikba. Ezzel kapcsolatban legalább Ricky Nelson jól végezte a dolgát. Azt azonban el kell ismernem, hogy a nyitó képsorok legalább valóban jól sikerültek, ahogy a kocsmában egyetlen szó nem hangzik el, de a cselekmény és a tettek magukért beszélnek.

Egy kérdés járt a fejemben a film megtekintése után, hogy tulajdonképpen mi is lehetett az alkotók eredeti célja? (Leszámítva, hogy megmutassák, Fred Zinnemannak és Gary Coopernek, hogy ők bizony sokkal keményebb csávók). A Rio Bravo összhatásában leginkább egy laza, viszonylag kevés akcióval fűszerezett tipikus amerikai westernnek tekinthető, megspékelve egy kis jellemfejlődéssel. A film egyetlen (számomra egyébként érdektelen) kérdése, hogy a züllött alkoholista Dude jó útra tér-e és miként segítik ebben fegyvertársai, de ezen kívül csak egy közepes színvonalú westernt, illetőleg egy gyenge és erőltetett szerelmi szálat kapunk. A morális kérdésre  egyébként talán azért van szükség, mivel a film csak ritkán közelíti meg a Délidő feszültségét, vagy éppen a spagettiwesternek hangulatát és színvonalát.

Bizton merem állítani, ha a film nem amerikai lenne és/vagy nem John Wayne játszotta volna benne a főszerepet, véleményem szerint már rég feledésbe merült volna. A film címét pedig nem sikerült megértenem, hogy az végül miért lett Rio Bravo, ugyanis egyetlen nyamvadt folyó sem szerepel benne, de még említés szintjén sem. Ha valaki tudja a magyarázatot, kommentben várom.

https://videa.hu/videok/film-animacio/rio-bravo-1959.avi-1959-DlB7DbHBDUvCeeqt

Ítélet: 10/6,5