USA (United Artists / Walter Wanger), 96 perc, ff, western

Rendező: John Ford

A Filmről

Egy postakocsi érkezik a városba és egy kis pihenő után nemsokára indul is tovább. Az utasok igen vegyes társaság: köztük van Dallas (Claire Trevor), a kurtizán, akit kitiltottak a városból; Doc Boone, a részeges orvos (Thomas Mitchell); Peacock, a gyáva whiskeykereskedő (Donald Meek); Hatfield, az egykori déli katonatiszt és szerencsejátékos (John Carradine); Gatewood, a bankár (Berton Churchill), aki 50 ezer dollár sikkasztott pénzt akar kicsempészni a városból; az áldott állapotban lévő Mrs. Mallory (Louise Platt), aki a lovaskatonatiszt férjét készül meglátogatni és maga a kocsis (Andy Devine). Az útjuk során találkoznak a törvényenkívüli Ringo Kiddel (John Wayne), aki csatlakozik a társasághoz. A helyi seriffre (George Bancroft) hárul a feladat, hogy az utasokat sértetlenül juttassa el a célállomásra, Lordsburgbe. Egy ideig a hadsereg védelme alatt nyugodtan telik az útjuk, de aztán úgy alakul, hogy egyedül kell szembenézniük az apacsok támadásával.

A Hatosfogat több szempontból is mérföldkőnek számít a western műfajában: ez volt az a film, amely művészi magasságokba röpítette a westernt és újra népszerűvé tette a már-már elfeledett vadnyugati történeteket, illetve Hollywood legnagyobb rendezői közé emelte John Ford-ot. Ez volt a rendező első westernfilmje, amit a mára már ikonikussá vált Monument Valley-ban forgatott, kihasználva a hely monumentalitását. Ezután még számos alkalommal visszatért kedvenc helyszínére, itt forgatta többek között a My Darling Clementinet (1946), az Apacserődőt (Fort Apache, 1948), a Sárga szalagot viselt (She Wore a Yellow Ribbon, 1949), a Rio Grandét (1950), Az üldözőket (The Searchers, 1956) és utolsó westernjét, a Cheyenne őszt (Cheyenne Autumn, 1964) is. 

Arról szó sincs, hogy a film fukarkodna a western műfajának hagyományos kellékeivel, azonban egy néhány perces jelenet tette igazán híressé a filmet, amelyben az indiánok megtámadják a postakocsit, az utasok pedig hősiesen szembeszállnak velük. A jelenetet Yakima Canutt kaszkadőri munkája tette még teljesebbé, aki az egyik apacs támadó szerepében átugrik a postakocsi egyik lovára, majd miután lelövik, a lovak és a kerekek közé esik.

A forgatás előtt John Ford a stúdiókat járta a film érdekében, de a legtöbb visszautasította arra hivatkozva, hogy a nagy költségvetésű westernek már kimentek a divatból, továbbá az sem tetszett nekik, hogy a rendező mindenáron ragaszkodott John Wayne-hez. Az addig javarészt csak könnyen feledhető B kategóriás filmekben domborító John Wayne karrierjét ez a film indította el, pedig ez már a 80. filmje volt az ekkor még mindig csak 32 éves színésznek. A nagy ösvény (The Big Trail, 1930) bukása után ez volt A Herceg második esélye, hogy igazán nagy sztárrá váljon, és ő élt a lehetőséggel. Meggyőzően alakítja Ringo Kidet, aki megszökött a börtönből, hogy bosszút álljon a Plummer fivéreken az apja és a fivére meggyilkolásáért. 

A Hatosfogat tisztes kasszasikere nagyban hozzájárult a western műfajának feléledéséhez. A filmet hét Oscar-díjra is jelölte az Akadémia (többek között a legjobb film és a legjobb rendező kategóriájában), melyből végül kettőt sikerült is elnyernie: a legjobb betétdal (Richard Hageman, W. Franke Harling, John Leipold, Leo Shuken) és a legjobb férfi mellékszereplő (Thomas Mitchell) kategóriájában győzedelmeskedett, utóbbiban teljesen megérdemelten.

Érdekességek

- A producer eredetileg Gary Coopert szerette volna Ringo Kid szerepében, de túl sokat kért a szerepért, majd Joel McCrea és Errol Flynn egyaránt visszautasították Ringo Kid szerepét, így került a végén képbe John Wayne.

- A kalap, amit John Wayne visel a filmben, a saját kalapja. Ezt a kalapot még két évtizedeken keresztül viselte számos filmjében, mígnem "nyugdíjazta" a Rio Bravo (1959) című filmje után, mert egész egyszerűen addigra már szétment. Ezek után a kalapot egy üvegbúra alá helyezte az otthonában.

- Orson Welles mintegy negyvenszer nézte meg a filmet, miközben az Aranypolgár (1941) című filmjét forgatta.

- A film felkerült fel arra a 45 filmből álló listára, melyet a Vatikán a katolikus hívők számára jóváhagyott művekből állított össze.

- A film eredeti negatívjai elvesztek vagy megsemmisültek, azonban szerencsére John Wayne-nél volt egy példány a pozitív lenyomatból. 1970-ben engedélyt adott, hogy annak a felhasználásával létrehozzanak egy új negatívot, melynek segítségével sikerült rekonstruálni a filmet.

- Egy interjúban megkérdezték a rendezőt arról, hogy a híres üldözéses jelenetben az indiánok miért nem lőtték ki egyszerűen a lovakat a kocsi elől. Ford erre frappánsan azt válaszolta: - Mert akkor vége lett volna a filmnek. 

Vélemény

Egy vérbeli westernről beszélhetünk, annak minden szükséges kötelező elemével, úgy mint a lovas üldözés, a pisztolypárbaj, a vérszomjas indiánok, a végső leszámolás, vagy éppen a lovashadsereg. Mindez megspékelve egy szerelmi szállal és az összezártság kínálta konfliktushelyzetekkel és karakterfejlődésekkel. A remekbe szabott üldözős jelenet pedig szerintem egyike a legizgalmasabb és legjobban kidolgozott western jeleneteknek. Nem véletlen, hogy a két western legenda, a rendező és a színész első közös munkáját még számtalan másik követte.

A párbeszédek jók, a karakterek kidolgozottsága pedig szintén példaértékű és vannak kifejezetten meggyőző színészi alakítások is. Az egyik, az ekkor a film legnagyobb sztárjának számító, a prostit alakító Claire Trevor, de nekem személy szerint az alakításáért Oscar-díjat is elnyerő Thomas Mitchell volt a kedvencem, aki kitűnően formálja meg Docot, a részeges orvost. Mindezek mellett az operatőri munka is kiváló, gyönyörűen fényképezett jelenetsorok és festői tájak jellemzik az egész filmet. John Wayne belépője pedig igazán epikusra sikeredett. Kár azért, hogy a végső leszámolás jelenet Ringo Kid és a Plummer fivérek között gyengére sikerült, véleményem szerint enélkül még jobb lenne a film és sajnos a lezárás is túlságosan sziruposra sikerült.

Nem mehetek el szó nélkül a remekül ábrázolt jellemfejlődések mellett, ami véleményem szerint a film egyik nagy erőssége. Kezdjük rögtön Dallassal, akit először mindenki kiközösít, kivéve Ringo Kidet (aki még feleségül is kéri, nem tudván a lány rovott múltjáról), aztán tettei folytán azonban egyre jobban kezdik becsülni, végül "bűne" is megbocsátást nyer. Azután ott van Doc Boone, a részeges orvos, akiről ugyan egy-egy pillanatra felsejlik előttünk az alkoholizmusának szörnyűsége, de alapvetően megmarad egy szeretnivaló részeges figurának. Amikor pedig az élethelyzet úgy kívánja, akkor ő is leteszi a poharat, hogy levezessen egy szülést. Hatfieldről sem gondoltuk volna, hogy mekkora gesztust gyakorol majd a film végén, amikor az utolsó töltényével Mrs. Malloryt lőtte volna le, mintsem hogy az indiánok élve elkapják őt és olyan dolgokat tegyenek vele, amit nem illik. Legvégül pedig Mrs.Mallory is lassan elmozdul a kezdeti megvetésből a megértés irányába, miután Dallas önfeláldozóan gondozza őt és újszülött gyermekét. 

A Hatosfogat ugyan nem mai darab, azonban fenti hibái ellenére mai szemmel is nézhető, izgalmas alkotás. Bár koránt sem tökéletes, alapműnek számít a westernek között és a műfaj rajongóinak semmiképp sem szabad kihagyni.

https://www.youtube.com/watch?v=9pj1Vso3L2g&list=PL00rSnWp6MBQXjA_aiiVGF3Vg7XRAipXY&index=14&t=0s

Ítélet: 10/7,5