USA (Crossbow, Warner Bros.), 93 perc, Technicolor, western paródia

Rendező: Mel Brooks

A Filmről

A történet Rock Ridge-ben, egy vadnyugati kisvárosban játszódik, nem sokkal az amerikai polgárháborút követően. A település éppen a közelgő vasút nyomvonalán fekszik, Hedley Lamarr békebíró (Harvey Korman) ezért szeretné olcsón (vagy ha lehet inkább ingyen) megszerezni a környező földeket. Banditákat bérel fel, hogy terrorizálják a helyieket, akik az új sheriff érkezésébe vetik minden reményüket. Lamarr azonban ráveszi a kormányzót (Mel Brooks), hogy egy korábbi rabszolgát nevezzen ki a posztra, tudván, hogy az emberek úgysem fognak egy fekete sheriffet elfogadni. Bartot (Cleavon Little) először valóban majdnem meglincselik, de végül helyettese, a villámkezű csodagyerekből alkoholistává lezüllött Jim, más néven a Waco Kid (Gene Wilder) segítségével szembeszállnak Lamarr-ral és bandájával. 

A hatvanas és hetvenes évek szexuális forradalma, valamint a hippimozgalom mellett a feketék egyenjogúsági mozgalma volt a legmeghatározóbb tényező Amerikában. Hollywood mindent megtett, hogy fekete mozihősök egész nemzedékét teremtse meg a vásznon, melynek eredményeképpen megjelentek az ún. "blaxploitation' filmek. Ezek hősei egyszerre voltak vérbeli csődörök az ágyban és ellentmondásos, de minden helyzetben felülkerekedő hősök. Ezekben az időkben jelent meg Mel Brooks, aki filmjével megdöbbentően sértő receptet alkalmazott: egyszerre figurázta ki Hollywood újonnan feltámadt lelkiismeretét és rántotta le a leplet róla, miközben a teljes western műfajt is pellengérre állította. Talán kevésbé ismert körülmény, de a Fényes nyergek, amellett, hogy általában a western műfaján élcelődik, egy konkrét filmet vett alapul. Brooks és írótársai az 1939-es Asszonylázadásból (Destry Rides Again) merítettek ihletet. George Marshall klasszikusának hasonló a kiindulópontja, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ott a sheriff nem a bőrszíne, hanem az alkoholizmusa miatt indul hátrányból.

A Fényes nyergek talán nem Mel Brooks munkásságának a csúcsa - a Producerek (The Producers, 1968) ebből a szempontból mindenképp előbbre sorolandó -, de ez a szürrealizmusból, bohózatból és az akkortájban még igencsak vulgárisnak számító jelenetekben sem szűkölködő alkotás a rendező legkiterjedtebb utóhatású filmje lett. Brooks köztudottan elismeréssel adózott a Marx testvérek vígjátékainak, filmjét azonban inkább parodisztikus elemekkel tarkított, visszautalásokkal teli humor jellemzi, számos vizuális gegekkel megspékelve. Mindezekkel együtt mintegy utat és irányt mutatott a Zucker testvéreknek és utánzóinak és megteremtett egy új műfajt, a filmes paródiák műfaját.

Míg a későbbi Mel Brooks filmek beérték annyival, hogy lépésről lépésre kifigurázzanak egy-egy filmes műfajt vagy filmet, a Fényes nyergek jóval mélyebb rétegeket is megmutat. Azt ugyan nem lehet ráfogni a filmre, hogy politikailag korrekt lenne, ugyanakkor szabad szájúságával és a fehér előítéletek kigúnyolásával teljesen abszurd képet fest a rasszizmus problémájáról. A Fényes nyergek bemutatását a kritikusok cseppet sem fogadták jó szemmel, de mire ez lett minden idők legjövedelmezőbb westernje, a kezdeti ellenérzések is gyorsan elillantak. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Amerikai Filmintézet összeállított a 2000-es évek elején egy listát, amely minden idők 100 leghumorosabb filmjét állítja rangsorba, ahol jelen film a 6. helyen szerepel.

Érdekességek

- Cleavon Little Richard Pryort ütötte el Bart sheriff szerepétől, mert a stúdió ezt hitte Pryor-ról, hogy drogfüggő, ezért nem kaphatta meg a főszerepet.

- Gene Wilder csak azzal a feltétellel vállalta el a szerepet, hogy következőnek az ő filmjét csinálják meg. Ez volt Az ifjú Frankenstein (Young Frankenstein, 1974).

- Mel Brooks szerette volna, ha egy cameo szerepben John Wayne is látható lenne, de a színész a forgatókönyv elolvasása után azt válaszolta, hogy neki ez túl mocskos, ezért nem vállalja. Viszont azt is hozzátette, ha elkészül a film, az elsők közt fogja megnézni.

- Állítólag a Warner Bros. vezetőségének tartott vetítésen senki nem nevetett a poénokon, de Mel Brooks nem engedett semmit kivágni. Ezt követően a filmet bemutatták a stúdió dolgozóinak is, ahol az egyszerűbb embereknél már működtek a poénok.

- A Fényes nyergek egy bizarr rekorddal is büszkélkedhet, ez volt ugyanis az első ünnepélyes alkalom, hogy egy A-kategóriás amerikai filmben elfingotta magát valaki. 

- A kormányzó neve a francia fingóművésztől, La Pétomane-től (polgári nevén: Joseph Pujol) ered, aki híres volt altesti izmainak különleges ügyességgel való szabályozásáról. Ez a képessége tett lehetővé, hogy akkor eregessen bélgázt, amikor akart.. Ezen különleges képességével éveken át lépett fel a Moulin Rouge színpadán.

- A film egyik visszatérő poénja, hogy Hedley Lamarrt Hedy Lamarrnak hívják. A színésznőnek azonban nem igazán tetszett a poén, amiért beperelte az alkotókat, és meg is nyerte azt.

Vélemény

Mel Brooks (aki nem mellesleg már a 97. életévét tapossa) a filmes paródiák egyik legnagyobb mesterének számít, aki szinte minden filmes műfajnak a kifigurázását elkövette már, legyen szó sci-firől, horrorfilmről, némafilmről vagy éppen westernről, mint jelenlegi alanyunk. Filmjei egy része kultikus magasságokba emelkedett, mint a Star Wars-filmek paródiájának számító Űrgolyhók (Spaceballs, 1987), másik része a kritikusok elismerését vívta ki (Producerek), vagy mindkét közegben, a kritikusok szemében és a nézőközönség körében is egyöntetű sikert aratott (Az ifjú Frankenstein). Magyarországon a Fényes nyergek nem annyira ismert, mint mondjuk az előbb említett Űrgolyhók vagy épp a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme (1993), de a világ filmművészetére tett popkulturális hatása mindenképp nagyobb.

Én nem először látom már a filmet és én valahogy mindig kedveltem. Kétségtelen, hogy nem élvez akkora népszerűséget, mint előbb említett filmjei, melynek legfőbb oka a kissé furcsa humorában rejlik. Viszont ha a paródiafilmek skáláján helyezzük el, akkor mindenképp előkelő helyen tanyázik. A műfaj maga leginkább a 80-as és 90-es években élte virágkorát, a legjobb alkotások és egyben az én személyes kedvenceim is erre a korszakra datálhatók. Gondoljunk csak az Airplane-re (1980), a Top Secret-re (1984) vagy kicsit későbbről a Csupasz pisztoly és a Nagy durranás filmekre. A Fényes nyergek ugyan szerintem nem ér fel ezekhez a filmekhez, így ne várjunk sírva röhögős vagy térdcsapkodós poénokat, de számos kellemes percet okoz. Ugyanakkor Mel Brooks filmje sem kerüli el a műfajra jellemző hibákat, azaz akad benne számos olyan viccesnek szánt megoldás, vicc, beszólás vagy karakter, ami már sokaknak nem biztos hogy bejön vagy néhol már túlzottan fárasztó lehet. 

A Fényes nyergekben keverednek a klasszikus (műfaji) paródia, a burleszk és a blőd elemei, de az író-rendező védjegyének számító, néhol már tolakodó humorból is kapunk egy különösen erős adagot. A stíluskeveredés önmagában nem is lenne problémás, de Brooks a poénok minőségét illetően se nagyon szelektált, a szellemes gegek mellett így akadnak a filmben egészen olcsó és infantilis poénok is bőven. Műfajának fontos darabja, amin jót lehet rajta szórakozni, de nem számítsunk példának okáért Űrgolyhók-szintű poénáradatra és idézhető szövegekre. Az azonban egyértelmű, hogy még így is fényévekkel megelőzi a mostanában vígjáték címszó alatt készült retteneteket.

Az ilyen típusú filmeknél nem érdemes kiemelkedő színészi játékról, pazar operatőri munkáról vagy mindent elsöprő történetről beszélni, ugyanis itt nyilván nem az a cél. A cél itt a szórakoztatás, a néző megnevettetése és az adott műfaj pellengérre állítása, azok jellegzetes kliséinek bemutatásával. Utóbbi itt is kiválóan működik, a filmben szereplő karakterek alapvetői vonásai ugyanis minden westernfilm alapkellékeinek számítanak: magányos seriff, alkoholba menekülő mesterlövész, a falu bolondja, prédikáló pap, hasznavehetetlen polgármester, korrupt kormányzó. A csavar a jobban kidolgozott karakterek esetében egy extra tulajdonságban rejlik, mégpedig a seriff fekete. Mivel a Fényes nyergek az alapvető célkitűzéseket simán teljesíti és témájából adódóan bőven túl is tejesíti azt, így a két főhős elégedetten lovagolhat el a naplementébe, azaz majdnem...

https://videa.hu/videok/film-animacio/fenyes-nyergek-1974.mp4-12-even-aluliak-szamara-a-megt-14nAn9sSJ3tjd4LQ

Ítélet: 10/7