USA (Paramount), 122 perc, ff, romantikus dráma

Rendező: George Stevens

Producer: George Stevens, Ivan Moffat

Operatőr: William C. Mellor

Forgatókönyv: Harry Brown és Michael Wilson, Theodore Dreiser regényéből és Patrick Kearney színműve alapján

Zene: Franz Waxman

Szereplők: Montgomery Clift, Elizabeth Taylor, Shelley Winters, Anne Revere, Raymond Burr, Keefe Brasselle, Fred Clark, Herbert Heyes, Shepperd Strudwick, Frieda Inescort

A Filmről

Theodore Dreiser világhírű regényéből már 1931-ben is készült egy filmváltozat (An American Tragedy) Josef von Sternberg rendezésében. A film azonban csúnyán megbukott a jegypénztáraknál, ezért a Stevens-féle verzióban gondosan ügyeltek rá a producerek, hogy minél kevésbé legyen felismerhető az irodalmi alapanyag. Ezért változtatták meg egyebek mellett a szereplők neveit vagy tették át a helyszínt New York államból Kaliforniába. A történet vászonra vitelekor a rendezőnek azzal a nehézséggel is szembe kellett néznie, hogy miként tehetné érdekessé az osztályok harcának sötéten naturalista regényét az ötvenes évek szórakozásra vágyó közönségének.

George Eastmant (Montgomery Clift), a szegény rokonfiút abban a reményben küldi el anyja a gazdag nagybácsihoz, hogy megalapozza szerencséjét, de a nélkülözés és a kirekesztettség érzésével küszködő George-ban nem dúl sem törekvés, sem kezdeményezőkészség, hogy felküzdje magát a ranglétrán. Alig kezdi meg munkáját a gyárban, máris megsért egy alapszabályt: egy munkatársnőjével randevúzik, majd végül teherbe ejti a szegény, kétségbeesett leányzót. Hamarosan azonban összeismerkedik a gazdag rokon társaságának egyik fiatal hölgytagjával, Angela Vickers-szel (Elizabeth Taylor), hirtelen beleszeret, és ezáltal elveszti minden érdeklődését előző barátnője iránt. Az állapotos Alice (Shelley Winters) megfenyegeti a fiút, hogy a családjához fordul, ha nem veszi őt feleségül. George azonban kitervel egy "csónakbalesetet", hogy a lányt megölhesse. Lelkiismerete miatt azonban nem képes végrehajtani a gyilkosságot, de a megrettent Alice kiesik a csónakból és végül megfullad, mert a férfi nem siet a segítségére.

Az Egy hely a nap alatt a klasszikus Hollywood egyik legmeghatóbb és legtragikusabb románca lett, köszönhetően Stevens gondos színészvezetésének, aki arra kérte a színészeket, hogy a dialógusok helyett inkább a testbeszédre helyezzék a hangsúlyt. Montgomery Clift a method acting egyik legelső, de jellegzetes példáját mutatta meg. A börtönjelenetek felvétele előtt egy éjszakát a San Quentin állami fegyház "halálsorán" töltött – s épp az ott megismert rabok rezignáltsága ihlette arra, hogy a lehető legtermészetesebb módon vonuljon a villamosszék felé, s csak finoman görnyedt testtartásával, szenvtelenül merev arcvonásai közül épp csak kivillanó, szánakozó gyermeki tekintettel jelezze, milyen gyötrő szenvedélyek dúlnak a halálba menetelő George Eastmanben.

George és Angela tündérmesébe illő találkozását a bensőséges kameramunka jellemzi, kiváltképp a lágy fókuszba komponált és mesterien egymás mellé rendelt nagyközeliek esetében. A gyári helyszíneket és a tárgyalótermi jelenetet pedig noir stílusban fényképezték. Továbbá George, akárcsak a noirok antihős karakterei, maga sem bűnöző, hanem egy átlagos fiatalember teli vágyakkal és reményekkel. Felemelkedésének útja látszólag szépen ki van kövezve azáltal, hogy gazdag rokonai segítenek neki, azonban mint a legtöbb noir antihősnél, az ő esetében is közbeszól a sors keze.

Bár a filmet már 1949-ben leforgatták, a stúdió inkább egy éven keresztül dobozban tartotta, hogy ne rontsák egymás Oscar esélyeit az Alkony Sugárúttal. A döntés helyesnek bizonyult, mert a film 9 Oscar jelöléséből végül hatot is díjra váltott, többek között a legjobb rendező (George Stevens), a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb zene (Franz Waxman) és a legjobb operatőri munka (William C. Mellor) díját is.

Érdekességek

- A filmet (és a regényt) valós események ihlették. Chester Gillette 1906-ben gyilkolta meg Grace Brownt, melynek következtében 1908-ban villamosszék általi halálbüntetésre ítélték.

- A filmet legelőször Szergej Eizenstein akarta filmre vinni, de nem tudott megegyezni a Paramount filmvállalattal.

- Az eredetileg szőke hajú Shelley Winters átfestette a haját barnára, így majdnem meghiúsult a próbafelvétel is, mert a rendező azt hitte, hogy a színésznő nem jött el.

- Elizabeth Taylor és Montgomery Clift idilli strandjelenetét valójában októberben forgatták a Lake Tahoe-nál, Kaliforniában. A személyzetnek még a forgatás megkezdése előtt el kellett a havat onnan távolítania.

- A rendező, Mike Nichols kedvenc filmje, állítása szerint több, mint ötvenszer látta, és nagy hatással volt a Diploma előtt (The Graduate,1967) elkészítésére.

Vélemény

Maga az alaptörténet nem lenne rossz, és azért is dicséret illeti az alkotókat, hogy az eredeti regény igencsak bő lére eresztett tartalmát sikerült olyan formában visszaadni, hogy nem unatkoztam közben és még egy remek tárgyalótermi jelenetet is kapunk a film végére. A film alapszituációja sokban hasonlít a Virradat (Sunrise, 1927) című némafilmes klasszikusra, ahol szintén egy csábító nő lép színre és szintúgy egy csónakbalesetnek álcázott gyilkosság körül forog a történet, továbbá a főszereplő lelkiismerete is ugyanúgy győzedelmeskedik a káros gondolatok felett. Egyedül a végkifejletben van eltérés, mert itt bizony nem boldog lezárással ér véget a történet.

Fentiekkel szemben nálam problémát okozott a színészválasztás. Montgomery Clift alakítása nekem egyáltalán nem tetszett, Oscar-jelölése ellenére sem. Ugyan nem állítom, hogy hiteltelen alakítást nyújtott volna, de már előző filmjében, a Vörös folyóban sem igazán győzött meg arról, hogy miért is tartották kora egyik nagy színészének és a mostani film sem erősített meg ebben. Ugyanígy nem nyerte el a tetszésemet Shelley Winters játéka sem, de az is lehet, hogy csupán az általuk játszott két karakter miatt. A harmadik szereplőről is ejtsünk szót, aki nem más, mint az ekkor még csupán 19 éves Elizabeth Taylor, akit ez a szerep indított el a sztárság útján. Őt eddig még csak idősebb korában láttam filmekben, amikor már igencsak el volt hízva, így érdekes (és mindenképp szebb látvány) volt őt fiatalon és csinosan látni.

Mindent összevetve az Egy hely a nap alatt egy erős dráma, amely mind a mai napig megállja a helyét. A filmet tekinthetjük akár egy tragikus szerelmi történetnek, akár egy társadalompolitikai oktatófilmnek, mindenképp bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, a fiatal Elizabeth Taylor pedig csak egy plusz adalékot jelent.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-place-in-the-sun-drama-romantikus-feliratos-iKc0add7MGVfUg4l

Ítélet: 10/7