USA (Columbia), 105 perc, Technicolor, dráma

Rendező: Robert Benton

A Filmről

Ted Kramer (Dustin Hoffman) a munkájának megszállottja. Kiváló állása van egy reklámcégnél és akárcsak számtalan más apa, ő is úgy dönt, inkább kevesebb időt tölt együtt a családjával és a karrierjére koncentrál. Amikor egy nap a felesége, Joanna (Meryl Streep) bejelenti, hogy elhagyja, Tednek nem csupán a tönkrement házasság jelentette teherrel kell megküzdenie, hanem azzal a kihívással is, amit az egyedülálló szülői lét jelent. Mindent újra fel kell építenie fiának (Justin Henry) alapos megismerésétől kezdve a konyhában való eligazodásig. 

A Kramer kontra Kramer a legfontosabb válással kapcsolatos film, amely szinte minden aspektusát kitárgyalja a témának, méghozzá nyíltan, kegyetlen realizmussal, a vita mindkét résztvevőjének a fájdalmait megmutatva. Mindannyian együtt érzünk Teddel, amikor az első időkben még kicsit botladozva, de megpróbál egyaránt teljes értékű munkatárs és apa is lenni. Ugyanakkor képesek vagyunk megérteni annak az asszonynak a dilemmáját is, aki úgy érzi, hogy újra meg kell találnia a saját boldogságát. Természetesen a film végére hősünk is rádöbben mi az életében a legfontosabb dolog, így amikor Joanna bejelenti, hogy ismét igényt tart a gyermekére, Ted már elképzelni sem tudja, hogy lemondjon a fiáról, akit a világon mindennél jobban szeret. A film egy roppant látványos ívet ír le: Ted Kramer szép lassan megtanul apja lenni a saját gyerekének. Érdekes és jellemző, hogy ennek semmi olyan felhangja nem volt a '70-es években, hogy milyen szomorú, amikor egy férfinak fogalma nincs semmiről a saját fiával kapcsolatban egészen addig, míg egy rendkívüli esemény rá nem kényszeríti, hogy a gyerekével foglalkozzon.

Robert Benton rendező személyes élményeit is belefűzte a filmbe, saját válása is inspirálta a történetet. Ez a személyes érintettség hozzásegítette a mű mély és érzelmi tartalmának kifejezéséhez. A film számos jelenetében alkalmaztak improvizációt, ami hozzájárult a karakterek hitelességéhez. Az emberi kapcsolatok problémáit, a válás és a gyermeknevelés összetett, érzelemdús kérdéskörét elemi erővel mutatja be a film. Különösen remekel a bíróságon játszódó képsorok elkészítésében, hiszen ilyenkor már tetőfokára hág a feszültség, és csakhamar azon vesszük észre magunkat, hogy már-már meglepő módon a szereplőkkel együtt mi is azon izgulunk, hogyan is fog záródni a tárgyalás. Fantasztikus, feszült atmoszféra tombol a bíróságon, és tény, hogy ehhez a szövegkönyv remekül megírt sorai és a remek színészi teljesítmények is hozzájárulnak. A pályafutása elején járó Meryl Streep és a férfi főszerepet alakító, majdnem egy generációval idősebb Dustin Hoffman párosa a tálentum, az impulzivitás és a jó időzítés olyan erős keverékét nyújtotta a kamerák előtt, ami egy értő rendező keze alatt csakis arannyá változhatott. 

A Kramer kontra Kramer műfaji filmes hivatkozási alap, mely köré széles e világban tisztességes kultusz épült és tartja magát generációk óta. Műfajiság szempontjából tulajdonképpen két film és mindkét zsánert tisztán jeleníti meg. Első fele az édesanya újbóli feltűnéséig egy melodráma. Némi átvezetés után azonban egy szabályos tárgyalótermi dráma következik, hogy aztán a történet lezárása megint melodrámai legyen, de a mértéktartó, az érzelmeket a legjobb érzékkel adagoló fajtából. Másrészt Robert Benton alkotása szabályos, akadémikus zsánerfilm, részleteiben mégis pontosan jelzi azt a korszakot, amikor készítették. Új-Hollywood aranykoráról beszélünk, amikor többek között az európai művészfilmes áramlatok szemlélete pumpált friss vért a fősodor alkotásaiba. Ennek egyik legékesebb példája a film vizuális nyelve. A felületes szemlélő számára mindez nem tűnik fel különösebben, ugyanis egy roppantul könnyen nézhető darabról van szó. Benton operatőre, Néstor Almendros és vágója, Gerald B. Greenberg azonban számos apró, modernista ihletettségű finomságot rejtett el a képkockák közt. 

A Kramer kontra Kramer egy olyan örök érvényű mozi, ami nagyon sok tanulságot tartalmaz. Minden korosztály számára tartogathat olyan elemet, amit fel tud használni a saját életében. Mindezek alapján nem véletlen, hogy jelentős kritikai és kereskedelmi sikert hozott az alkotás. A film a kilenc jelöléséből végül öt Oscar-díjat nyert el: a legjobb film, a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb rendező (Robert Benton), a legjobb férfi főszereplő (Dustin Hoffman) és a legjobb női mellékszereplő (Meryl Streep) kategóriákban.

Érdekességek

- Joanna szerepét eredetileg Kate Jackson vagy Goldie Hawn játszotta volna, míg Ted szerepét James Caan-nak is felajánlották.

- Az épp válófélben levő Dustin Hoffman, aki a method acting híve volt, drasztikus módszerekkel igyekezett színésztársait a saját mércéje szerint hiteles alakításra ösztökélni. Meryl Streep-et a nyitó jelenet felvétele előtt pofonvágta, máskor érzelmileg terrorizálta, megjegyzéseket téve a színésznő nem sokkal korábban elhunyt szerelmére, John Cazale-ra.

- Az éttermi jelenet során azt a pillanatot, amikor a poharát a falhoz vágja, Dustin Hoffman titokban tervelte ki. Az egyetlen személy, akit előre figyelmeztetett, az operatőr volt így Meryl Streep megdöbbent reakciója teljesen valódi volt.

-  Meryl Streep saját maga írta meg a tárgyalóteremben elhangzott beszédét, hogy Joanna Kramert az eredeti regényhez képest átélhetőbb és szimpatikusabb karakterré tegye. Miután jelezte, hogy nincs megelégedve a szövegkönyvi változattal, végül engedélyt kapott a rendezőtől a módosításra.

- A nő, akit Ted hirtelen megcsókolt a partin, Ingeborg Sörensen egykori Miss Norvégia és Playmate volt. 

Vélemény

A Kramer kontra Kramer minden kétséget kizáróan a legjobb film, mely valaha is készült a válás bemutatásáról, bár az is igaz, hogy a film erejét az is adja, hogy egy gyermeki sorsot is érint, ezáltal mindenkinek a szívéhez közelebb áll az alkotás, pláne azoknak, akik maguk is gyermeket nevelnek. Mivel én is az utóbbiak táborába tartozom, ráadásul én is elvált szülő vagyok, így nem kérdéses, hogy a filmben felvázolt szituáció (még ha szerencsére nem is ugyanolyan módon) is ismerős számomra. Ebből kifolyólag amikor most, a jelenlegi élethelyzetemben tekintettem meg a filmet, még inkább megrázott, mint amikor még fiatal egyetemista vagy épp házasságban élő apuka voltam. Mindezek lapján a végső értékelés nem is lehet más, mint az, hogy Robert Benton filmje egy igazán szívhez szóló, drámai és gyakorlatilag minden szempontból tökéletes alkotás.

A Kramer kontra Kramer nagyszerűsége leginkább abban rejlik, hogy az elmesélt történet olyannyira mindennapi, hogy ebből kifolyólag elképesztően emberközeli. Szerencsére a rendezés is annyira kiválóan sikerült, hogy sikerült mindennemű fölösleges és hatásvadász túlhajszolástól mentesen (na jó, a vége talán egy kissé az) megkomponálni a jeleneteket, amelyek így tökéletesen elérik a kívánt hatást, és mélyen megérintik a nézők lelkét. Mindez pedig három kiváló színészi teljesítménnyel egészül ki. Dustin Hoffman rendkívül erőteljes alakítást nyújt, amivel nagyban hozzájárul ahhoz, hogy apaként maximálisan szimpatikusnak tartsuk, és szurkoljunk neki a győzelemért, ami egy igazságos világban nem is lenne vita tárgya. Meryl Streep (aki immár zsinórban a harmadik filmben tűnik fel) jó szokásához híven szintén rendkívül erős, és dacára a viszonylag kevés játékidőnek, képes kihasználni a neki jutó időt arra, hogy minden egyes kamera előtt töltött percében remekeljen. Mindkettőjük jutalma egy-egy Oscar-díj volt. Ami viszont mindenképp meglepő, az a Hoffman és a Billyt életre keltő Justin Henry közötti összhang, ugyanis közös jeleneteikben olyan lenyűgöző érzelmeket generálnak, amelyek hatására maradéktalanul elhisszük, hogy apáról és fiáról van szó, akik nagyon szeretik egymást. A kis srác gyerekszínészi alakítása egészen lenyűgöző, ritkán látni ilyen szintű teljesítményt egy mindössze nyolcéves gyermektől. 

Bár a mai mozis és filmes világban már meglepőnek tűnik, fentiek alapján egyáltalán nem meglepő, hogy a film hatalmas sikert aratott a nézők körében. A Kramer kontra Kramer az abban az esztendőben moziba kerülő alkotások közül a legmagasabb bevételt érte el. Utoljára a 2003-as A Gyűrűk ura: A király visszatér esetében fordult elő, hogy az év legnagyobb bevételét hozó filmje megkapta a legjobb filmnek járó Oscart. Manapság már elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen szintű kasszasiker egyáltalán szóba is jöhessen az Akadémia tagjai között, mint a legjobb film díjára jelölt alkotás.

https://videa.hu/videok/film-animacio/kramer-kontra-teljes-fim-720p-dustin-hoffman-meryl-streep-Umt8wRUSTrEL9Dhk

Ítélet: 10/10