USA (Long Road, Paramount), 131 perc, Technicolor, neo-noir

A Filmről

Jake Gittes (Jack Nicholson) magándetektív főleg házasságtörési ügyekben nyomoz munkatársaival. Egyhangú élete azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor egy megbízást követően a munkája során készített fotókat az újságban látja viszont. Korábbi megbízójáról – akinek felkérésére kémkedett férje, a Víz- és Energiaügyi Hivatal főmérnöke, Hollis Mulwray (Darrell Zwerling) után – kiderül, hogy átverte, a férfi valódi felesége (Faye Dunaway) pedig váratlanul megjelenik és azzal fenyegeti, bepereli, amiért kéretlenül teregette ki a Mulwray család magánügyeit. A főmérnök rejtélyes halálának híre azonban ismét összesodorja őket, a szálak pedig a dúsgazdag Noah Crosshoz (John Huston) vezetnek, ahol feltárul a kapzsiság, a gyilkosság és vérfertőzés szövevénye az 1930-as évek Los Angelesének szervezett alvilágában és narancsligeteiben. A végkifejletre a címbéli kínai negyedben kerül sor, ahol az események tragikus fordulatot vesznek.

Forget it Jake, It's Chinatown 

Bár a történet hihetetlenül csavaros és bonyolult, a forgatókönyv annyira kiváló, hogy a rendező teljes biztonsággal vezetheti végig a nézőt az események labirintusán keresztül a végső megoldás felé. Roman Polanski melankolikus neo-noirjának magja örök érvényű történet jó és rossz harcáról egy korrupt világban, de valójában sokkal több is ennél: nagy és felkavaró látomás. A Kínai negyed sötét eredettörténet egy nagyváros születéséről, mely a fejlődéséért való küzdelemben rossz eszközökhöz nyúl, a hatalom pedig a korrupt és rossz emberek kezébe kerül. A kiábrándult, sodródó magánnyomozót követve feltárul előttünk a hely züllöttsége, miközben a tehetetlenség alapélménye és személyes traumák megfogalmazása is helyet kap.

A Kínai negyed forgatókönyve Robert Towne tollából származik, aki Jake Gittes szerepét kifejezetten barátja, Jack Nicholson számára írta. Teljesen megérdemelten vihette haza az Oscar-díjjal járó szobrocskát a forgatókönyvért, ami eredetileg több, mint 300 oldalas volt, és úgy tűnt, egyhamar nem lesz belőle film. A történet megfilmesítésére többek közt olyan nagy nevű alkotókat kértek fel Polanski előtt, mint Mike Nichols, Peter Bogdanovich vagy épp John Huston. Utóbbi a rendezői szék helyett végül a kamera előtt tűnt fel Noah Cross, a szörnyeteg édesapa szerepében. Robert Towne-t a 30-as évek Kaliforniájában végbemenő földszerzési hullám eseményei inspirálták a sztori megírásakor, ám Polanski határozta meg végső hangvételét, formálta azt saját stílusára és az eredetileg happy end-del záruló forgatókönyvet is jóval sötétebb befejezésre változtatta. Általános szakmai vélemény szerint a Kínai negyed minden idők egyik legtökéletesebb forgatókönyve, amely ma már tananyag a legjelentősebb filmes egyetemeken.

A Kínai negyed tipikus neo-noir krimielemekkel tarkítva, mely a zsáner egyik koronázatlan királyának számít napjainkban is. Polanski a klasszikus detektívregények szövevényesen titokzatos miliőjét igyekezett megteremteni, ezért a történéseket mindvégig a főhős szemszögéből mutatja be. Ugyan a noir alapelemeit mind felhasználja a rendező, ennek ellenére nem akart semmilyen értelemben nosztalgikus, vagy imitációra okot adó filmet készíteni (amúgy is szokatlan volt még ekkoriban, hogy a műfajban színes film készüljön, a nagy többség ugyanis még fekete-fehér megjelenésű volt). A hangulathoz nagy mértékben hozzájárult a Jerry Goldsmith által komponált filmzene és John A. Alonzo szubjektív nézőpontú kamerakezelése is.

Jack Nicholson egyszerűen zseniális Jake Gittes szerepében, őt nézve észrevehetjük benne azt a hatalmas sztárt, mellyé a későbbiekben vált. Csibészes vigyora enyhíti cinizmusát és szimpatikussá teszi ezt a kemény, helyét nem találó karaktert. A kiábrándult, sodródó magánnyomozót követve feltárul előttünk a hely züllöttsége, miközben a tehetetlenség alapélménye és személyes traumák megfogalmazása is helyet kap. Mellette Faye Dunaway is csodálatos a titokzatos és csábító végzet asszonyának szerepében, egyszerre erőt sugárzó és  érzéki, ugyanakkor sebezhető asszonyként. Végül pedig kettejüket remekül egészíti ki John Huston a gonosz és gátlástalan apa szerepében. 

A forgatási nehézségek ellenére a film jelentős kritikai sikert aratott, és a közönség is jól fogadta. Dicsérték a forgatókönyvet, Polanski fölényes mesterségbeli tudását, a harmincas évek hangulatának tökéletes felidézését, a ragyogó operatőri munkát, a hangulatos kísérőzenét és persze a színészek alakítását, különös tekintettel a három főszereplőre. Noha a Kínai negyed a 11 Oscar-jelölés ellenére végül csak egy kategóriában nyert az 1975-ös Oscar-díjkiosztón, ám Polanski remekműve az eltelt évtizedek alatt igazi klasszikussá érett, és mára már a filmtörténet legbecsesebb darabjai között tartják számon. Minden filmrajongó gyűjteményében helye van a 70-es évek egyik legfontosabb és legjobb amerikai filmjének, ami egyben Polanski munkásságának egyik (ha nem A) csúcspontja is.

Érdekességek

- Hollis Mulwray figuráját valós személy, William Mulholland (1855–1935) ihlette, aki a Los Angeles-i Víz- és Energiaügyi Hivatal vezetője volt. 

-  Jack Nicholson a forgatás idejének környékén kezdett el járni Anjelica Hustonnal (végül 17 évig voltak együtt), amit a nő apja, John Huston nem nézett valami jó szemmel, így igen kínos volt közös filmben szerepelni.

- Polanski úgy találta, hogy Jack Nicholson nem fordít elég figyelmet a szerepre, és inkább kedvenc kosárlabdacsapata, a Los Angeles Lakers mérkőzéseit nézi a tévében. Egy vita hevében aztán a rendező egyszerűen kidobta a készüléket Nicholson öltözőjének ablakán. A felháborodott színész bevágta magát az autójába, és szó nélkül elhajtott a forgatásról. A helyzetet állítólag még aznap tisztázták, és az incidens ellenére végül szoros barátság alakult ki a két művész között. 

- Robert Towne-nak, a film forgatókönyvírójának 125 ezer dollárt ajánlottak A nagy Gatsby filmváltozatának megírásáért, de Towne úgy érezte, nem tudna jobbat írni F. Scott Fitzgerald regényénél, így inkább a saját ötlete, a Kínai negyed mellett döntött, amiért végül csak 25 ezret kapott.

-  Robert Evans producer Evelyn Mulwray alakjában remek szereplehetőséget vélt felfedezni felesége, Ali McGraw számára. A lány azonban nemsokára bevallotta férjének, hogy viszonya van Steve McQueen-nel, így elesett a szereptől. A színésznő távozása után Evans Jane Fondát akarta megnyerni Evelyn szerepére, Polanski azonban ragaszkodott Faye Dunawayhez.

- Faye Dunaway és Roman Polanski rendre összerúgták a port a forgatáson, a rendező egyszer ki is tépett valamennyit a színésznő hajából. Egy másik alkalommal Dunaway a karaktere motivációi felől érdeklődött Polanskinál, mire az ráförmedt: "Csak mondd el azokat a kibaszott szavakat, a fizetésed legyen a motiváció!" Ugyanakkor Dunaway sem fogta vissza magát: állítólag arra sem volt hajlandó, hogy lehúzza a saját vécéjét, az asszisztense tette meg helyette. Egy autós jelenet forgatása során, amikor a színésznőnek pisilnie kellett, Polanski nem engedte meg neki, mert be akarta fejezni a felvételt. Erre Dunaway, jobb híján egy pohárba végezte el a dolgát, majd az egészet Polanski arcába öntötte.

- Polanski elégedetlen volt azzal a jelenettel, melyben Gittes felpofozza Evelynt. A sokadik ismétlés után végül Dunaway azt mondta Nicholsonnak, hogy valóban pofozza fel őt. Ez meg is történt, és a végeredménnyel már a rendező is elégedett volt.

- A film 1937-ben játszódik (Jack Nicholson születésének évében), habár ez volt az egyetlen év, míg Los Angelesnek nem volt kínai negyede. Az eredetit 1933 és 1936 között lerombolták, mert a helyén építették fel a Union Station nevű hatalmas pályaudvart. Néhány háztömbbel odébb, 1938-ban létesült a város új kínai negyede.

-  Hosszasan készítették elé azt a jelenetet, amelyben Polanski karaktere megvágja Gittes orrát. Egy speciális kést használtak, amit nagyon óvatosan kellett használni, de végül annyit vacakoltak vele, hogy mindkettőjük kedve elment az egésztől, így Polanski állítólag tényleg megvágta Nicholsont.

- Robert Towne eredetileg trilógiát tervezett Jake Gittes főszereplésével. A folytatás 1990-ben el is készült: ez volt a Cinikus hekus (The Two Jakes), amit maga Jack Nicholson rendezett. A harmadik részből végül nem lett semmi, ám bizonyos elemei felbukkantak a Roger nyúl a pácban (Who Framed Roger Rabbit, 1988) történetében.

- Phillip Lambro szerezte eredetileg a filmzenét, de az utolsó pillanatban megváltak tőle és munkájától. Jerry Goldsmith ugrott be a helyére, akinek mindössze tíz napja volt, hogy megírja a zenét, majd rögzítsék is azt. 

- Ez volt az utolsó film, amit Polanski az Egyesült Államokban forgatott. A rendezőt az amerikai hatóságok 1977 márciusában tartóztatták le és állították bíróság elé az akkor 13 éves Samantha Geimer megrontásának vádjával, amit Jack Nicholson lakásán követett el. Részleges beismerő vallomást tett, a nemi erőszakot azonban tagadta. 42 napot töltött előzetes letartóztatásban, majd még az ítélethirdetés előtt Franciaországba szökött. Az Egyesült Államokban azóta is elfogatóparancs van érvényben ellene.

- Az Entertainment Weekly rangsorában a Kínai negyed minden idők negyedik legnagyszerűbb filmje, az Amerikai Filmintézet 2007-es listáján pedig a 21. helyre került. 

Vélemény

Vannak olyan filmek, amikhez bizony meg kell érnie a nézőnek és ezt az állítást kiválóan példázza mostani filmünk is. A Kínai negyedet mintegy 20 évvel ezelőtt láttam már és akkor bizony nem igazán nyűgöztek le a filmben látottak. Most azonban jóval tapasztaltabban és számos noir-ral a hátam mögött (nem mellesleg igencsak megkedvelve a műfajt) már teljesen más, jóval intenzívebb élményt nyújtott, melynek a végén kijelenthetem, hogy Polanski filmjének mindenképp ott a helye a legnagyobb klasszikusok között. A film szinte minden összetevője tökéletesen megkomponált, a rendezéstől a színészeken át, a fülbemászó filmzenétől egészen a fényképezésig. A legnagyobb erőssége azonban minden kétséget kizáróan a nem mindennapi forgatókönyv, amit nem véletlen szoktak etalonként emlegetni. Nem mellesleg kedvenc filmrendezőm, Christopher Nolan is az egyik kedvenc forgatókönyveként szokta emlegetni.

Pedig ha jobban belegondolunk, valójában az alaptörténet egy viszonylag érdektelen sztori egy vízügyes haláláról és arról, hogy mi is történik egy nagyváros vízkészletével. Szerencsére azonban a sztori nem reked meg egy egyszerű öko-krimi szintjén és főként Polanski hathatós közbenjárásának is köszönhetően nyakig elmerülünk a mocsokban. Mindez pedig a történetnek egy új dimenzióját nyitja meg a háttérben kibontakozó családi tragédiával. Roman Polanski a klasszikus noir-októl eltérően elhagyja a narrációt és megválik az eredeti forgatókönyvben szereplő happy end-től (ami egyébként is szembement volna a noir műfajával), ezáltal egy jóval sötétebb befejezést kapunk. Mindez azonban a lengyel származású rendező akkori lelki állapotát tekintve egyáltalán nem meglepő. Néhány évvel korábban történt ugyanis minden idők egyik leghírhedtebb gyilkossága, melynek során 1969. augusztus 9-én saját házában mészárolta le Polanski akkori feleségét, az állapotos Sharon Tate színésznőt és még négy embert a hírhedt Manson-banda.

Végül pedig nem mehetek el egyetlen szó nélkül a két főszereplő mellett. Robert Towne forgatókönyvíró kifejezetten jó barátja, Jack Nicholson számára írta meg Jake Gittes szerepét, és ennél jobb döntést nem is hozhatott volna. Ő pedig élt a lehetőséggel és nem hagyta ki azt a hatalmas ziccert, amit az élettől és barátjától kapott és élete egyik legjobb alakítását nyújtotta (pedig volt neki jó néhány). Ha van szerep, ami egyenesen neki lett kitalálva, az egyértelműen a cinikus magánnyomozó karaktere. Hollywood egyik legnagyobb színésze egyedi arcberendezésével bármikor hitelesen alakíthat cinikus személyiséget, a szerepét pedig az orrán lévő kötés tette igazán egyedivé és még emlékezetessé. Szerencsére méltó partnerre talált az általam egyébként nem igazán kedvelt Faye Dunaway személyében, de el kell ismerni, hogy itt bizony nagyot alakított a végzet asszonyának szerepében. Sokan hatalmas blamának tartják, hogy a színésznő kimagasló teljesítményét egyik filmes díjkiosztón sem tartották díjra érdemesnek, noha bizonyosan ebben a filmben nyújtotta tehetsége legjavát. Az utókor mindenesetre megpróbált igazságot szolgáltatni neki: a Premiere nevű tekintélyes amerikai szaklap minden idők 100 legnagyobb alakítása között a 36. helyre sorolta Faye Dunaway a Kínai negyedben mutatott alakítását.

Noha a film talán kicsit lassan indul be, de azután szerencsére felpörögnek az események és kellően csavaros és fordulatos történet alakul ki belőle, hogy aztán a címbéli Kínai negyedben minden lezáruljon, ami egy igazi gyomrosként hat mind a szereplőkre, mind ránk a nézőkre egyaránt. A noir zsáner rajongóinak kötelező alapmű, az igényes filmek kedvelőinek pedig melegen ajánlott remekmű, de azoknak sem fog csalódást okozni, akik csupán egy jó filmre vágynak.

https://ok.ru/video/1290788932169

Ítélet: 10/9