Ausztrália, USA (Warner, Kennedy Miller Productions, Village Roadshow), 120 perc, színes, akciófilm

Rendező: George Miller

A Filmről

30 évvel a Mad Max igencsak felejthetőre sikerült, harmadik része után Max Rockatansky (ezúttal már Tom Hardy) ismét visszatért, hogy felvegye a harcot az egymással rivalizáló bandákkal, akik bármire képesek, hogy uralják a káoszba süllyedt világot. A történet ezúttal Imperator Furiosa (Charlize Theron) körül forog, aki megelégelvén Halhatlan Joe (Hugh Keays-Byrne) önkényuralmát, szembeszáll a Hadfiúk őrült vezérével, megszöktetve annak feleségeit. Felpattan hatalmas, tizennyolc kerekű vasszörnyetegére és Max hathatós segítsége mellett egy akkora autós üldözés és csata kerekedik belőle, hogy amellett még a korábbi filmek vérontása is eltörpül.

Sokáig úgy tűnt, hogy a személyes tragédiák miatt megtört George Miller végleg elhatárolódott el a Mad Maxtől, ezáltal az így darabokra hulló utolsó résszel együtt végleg le is áldozott a poszt-apokalipszis legismertebb figurájának. Az ezredfordulón azonban egy hosszú, éjszakai repülőúton nem csupán egy esetleges folytatás ötlete fogant meg benne, hanem az egész történet Furiosával és a megváltás útjával együtt. Miller megkereste Brendan McCarthy-t, a brit képregény rajzolót, aki nem mellesleg elkötelezett rajongója volt a sorozatnak, mígnem együtt storyboardok és vázlatok formájában elkezdték szőni a magányos hős következő kalandját. Mel Gibson is érdeklődést mutatott a páratlanul előkészített projekt iránt, és úgy volt, hogy hamarosan meg is valósulhat a film, aztán minden összeomlott. 9/11 után az amerikai dollár összeomlott és ennek köszönhetően megugró költségvetéssel dolgozó film alig néhány héttel a tényleges forgatás megkezdése előtt parkolópályára került. Időközben Mel Gibson kapcsolata is megromlott a Foxszal, akik nem akarták támogatni abban, hogy arámi nyelven forgassa le A passiót, így aztán hiába volt mindenki munkára kész, a filmtervet végül törölték.

Végül a produkció mégiscsak életre kelt és 2012-ben megkezdődött a maratoni hosszúságúra nyúlt forgatás. A botrányai miatt addigra már kiközösítetté vált Mel Gibsont lecserélték és helyére több név is felmerült. Heath Ledger, Jeremy Renner, Eric Bana, Sam Worthington egyaránt szóba jött, mígnem a választás a jövő nagy ígéretére, Tom Hardyra esett. Miller elmondása szerint ugyanazt az őrült csillogást vélte felfedezni a szemében, mint a széria korábbi sztárjában. Hozzá csatlakozott a hullámvölgyben lévő Charlize Theron, aki a hihetetlen fizikai kihívást jelentő szerep kedvéért még arra is hajlandó volt, hogy kopaszra nyírassa a fejét. Még a legelbizakodottabb rajongók se készültek fel arra, hogy a végeredmény ennyire jól fog kinézni. 

A történet mellett a táj is változott egy kicsit, az első három Mad Max filmben még Ausztrália volt a helyszín, ezzel szemben A harag útjának akciójeleneteit főleg a Namíb-sivatag végtelen vörös síkságán forgatták. Szerencsére azonban a film hangulata mit sem vesztett eredeti pompájából, mindez azonban már nagy költségvetésű blockbusterként leforgatva Oscar-díjas technikusok és tervezők csapatával, akik biztosítják, hogy ezt a menetet is legalább annyira fantasztikus legyen végignézni, mint amennyire borzongató lehetett élőben átélni. Miller már az eredeti tervek szerint is egy minden tekintetben vizuális mesét képzelt maga elé, melyben a dialógusok háttérbe szorulnak és a történetet a képek tolmácsolják. Mivel mindig is imádta a némafilmes korszak üldözéses jeleneteit, melyek dialógusok, hangeffektusok híján kizárólag zenei kísérettel felvázolt mozdulatsorokkal dolgozhattak, ezt a "színtiszta moziélményt" akarta filmjével felidézni.

Kevés olyan akciófilm van, mely képes úgy felsorakoztatni a vásznon pörgő csörtéket, autós üldözéseket és fizikai egymásnak feszüléseket, hogy az ne fulladjon unalomba, kellően változatos legyen, nem mellesleg pedig stílusos és kézzel fogható. Valljuk be, a mai modern hollywoodi látványfilm készítés három dicső betűjének (CGI) visszaszorítását már nem sokan merik bevállalni, George Miller azonban közéjük tartozik. A Mad Max - A harag útját látva bebizonyosodott, hogy az ausztrál rendező megmaradt ugyanannak az egyszerűségében nagyszerű, zsigeri alkotónak, aki karrierje elején szinte szó szerint a szarból épített várat a Mad Max-el. Ő az, aki tudja milyen az igazi, féktelen száguldás, aki egy percig sem cicózik és nem akar megfelelni senkinek és semmilyen hollywoodi divatnak, miközben úgy varázsolja a vászonra a totális káoszt, hogy közben képes valódi lelket és szívet szorítani a brutális felszín alá.

A film másik ereje abban rejlik, hogy Max kapott maga mellé egy vele teljes mértékben egyenrangú, ha nem még nála is izgalmasabb női partnert. A Charlize Theron által remekül alakított Imperator Furiosa kemény és eltökélt, de durva múltja dacára korántsem kiégett, akinek vannak még céljai. Ahogyan a film további karaktereinek is, akiknek jelleme és motivációi egy szempillantás alatt rajzolódnak ki szemünk előtt két robbanás között. A másik emlékezetes karakter Nuxé (Nicholas Hoult), aki mindent megtesz, hogy öngyilkos merénylőként felrobbantsa a Furiosa és Max vezette harci kocsit, mert úgy hiszi, akkor eljut a Valhallába. Próbálkozásai azonban rendre félresikerülnek  – gyerekes igyekezetéből és folytonos pechjéből szinte árad a fanatizmus abszurditása. Az akciófilmeknél megszokott faék egyszerűségű történet ezúttal kivételesen a látottak javára válik. Minden egyes képsor sallangmentes, ám mégis sokatmondó, így válik egy sima mentőakció megváltáshajhászásba. De ha lekaparunk a filmről minden mögöttes jelentéstartalmat, megkapjuk a lényeget: egy fékevesztett, eszelős és tökéletesen megkoreografált akciójeleneteket, melyekben összeolvad hús és fém. A Mad Max - A harag útja hatása alól ugyanis senki, még a legmegátalkodottabb akciófilm ellenzők sem vonhatja ki magát.

Érdekességek

- Dacára annak, hogy CGI technika segítségével minden akciójelenet elkészíthető, a film legtöbb effektje valódi. Az akciójeleneteket igazi kaszkadőrökkel, maszkokkal és valódi díszletekkel valósították meg. CGI-t mindössze azért használtak a filmesek, hogy feldobják a namíbiai forgatási helyszín színét, hogy láthatatlanná tegyék a kaszkadőrök munka közben használt rögzítőzsinórjait, illetve hogy eltüntessék a Charlize Theron által alakított Furiosa hiányzó bal karját.  A Mad Max – A harag útja forgatásán egyébként összesen több mint 150 kaszkadőr dolgozott – köztük a Cirque du Soleil artistái és több olimpikon atléta.

- A Mad Max – A harag útját vágó Margaret Sixel George Miller rendező felesége. Amikor megkérdezte a férjét, hogy mégis miért őt választotta, holott még sosem dolgozott akciófilmen, a rendező azt válaszolta, hogy azért, mert ha egy férfi vágná, akkor úgy nézne ki, mint az összes többi akciófilm. Az alkotónak pedig bejött a számítása, hiszen felesége Oscar-díjat nyert a film vágásáért.

- A Tom Hardy által viselt dzseki pontos mása volt annak, amit a klasszikus trilógiában Mel Gibson viselt. Az eredeti kabát egyébként a Kennedy Miller (a rendező produkciós cége) egyik raktárában porosodott.

- George Miller rendező és Charlize Theron nem igazán jöttek ki Tom Hardyval a közös munka során. Olyannyira nem, hogy a színésznő annyira tartott a vele szemben gyakran igen agresszíven fellépő Hardytól, hogy védelmet is kért.

- Charlize Theron tényleg leborotválta a haját Furiosa megformálása kedvéért, ezért következő filmjében, a Hogyan rohanj a veszTEDbe (2014) című westernkomédiában parókát kellett hordania.

- A két színész kaszkadőrei, Dayna Porter és Dane Grant annyira összemelegedtek a forgatás alatt, hogy rögtön a forgatás után összeházasodtak, és még a film bemutatása előtt meg is született közös gyermekük, egy Ryder nevű kisfiú. Nem ez az egyetlen szerelem, ami a Mad Max forgatásán szövődött: a Halhatlan Joe egyik feleségét megformáló Riley Keough szintén az egyik kaszkadőrrel jött össze és 2015 februárjában hozzá is ment feleségül Ben Smith-Petersenhez.

- Halhatlan Joe szerepében ugyanaz a Hugh Keays-Byrne látható, aki az első részben a motoros banda vezetőjét, Toecuttert játszotta.

- Nicholas Hoult a nem kevesebb mint hét hónapon át tartó namíbiai forgatás során az egyik sminkestől megtanult kötni.

Vélemény

Az előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy a Mad Max 3.-nak igencsak sikerült lerombolni a sorozat renoméját, így George Miller igencsak nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött megpróbál életet lehelni a sorozatba. Arra azonban még talán ő sem, de legnagyobb rajongók végképp nem számítottak, végül mekkora sikert fog aratni. Ki merem jelenteni, hogy még a Mad Max filmek legjobbjának tartott második résznél is ütősebb produkciót sikerült végül letenni asz asztalra. A Mad Max - A harag útja ugyanis nem elég, hogy abszolút méltó a második részhez, de egyértelműen felül is múlja azt, egyúttal megválaszolja azt a kérdést is, hogy mi lett volna, ha Miller számára már annak idején is rendes stúdiókörülmények és egy egeket verő költségvetés állhatott volna a rendelkezésére, mindezt a legkisebb beleszólás nélkül. 

A Mad Max - A harag útja egy igazi arculbaszós élmény, egy kőkemény akcióorgia, egy igazán tökös menet, ami az elejétől a végéig száz százalékon pörög és gyakorlatilag egy percnyi szusszanásnyi időt sem ad arra, hogy feldolgozzuk a látottakat. Pedig a film gyakorlatilag nem más, mint egyetlen óriási akciójelenet. Ennek ellenére már amikor először láttam, akkor is levitte a fejemet a helyéről és most újranézve is ugyanazt tudom elmondni róla, azzal az egyetlen különbséggel, hogy először moziban láttam, most pedig csak a televízió képernyőjén. Nem kérdés, hogy az élményfaktor teljesen más és más. A Mad Max 4. egy olyan vizuális orgia, amit vélhetően nagyon sokáig senki nem fog tudni felül múlni, és nem azért, mert az akkor már közel hetvenéves George Miller valami olyan forradalmit vagy korszakalkotót húzott, amire más nem képes. A film ereje abban rejlik, hogy Miller egész egyszerűen szó szerint értelmezi azt, hogy a film egy vizuális műfaj.

Láttam én már igen sok akciófilmet, amelyek minősége (főként az újabbaké) nem igazán verdeste a még közepes színvonalat sem, nem beszélve az akciójelenetek színvonaláról. A legnagyobb problémám mindegyikkel az volt, hogy vagy annyira túltolták a CGI és a különféle technológiák használatát, hogy ezáltal teljesen hiteltelenné váltak a szememben vagy maguk az akciójelenetek váltak kínossá vagy nevetségessé. Természetesen a Mad Max esetében is vannak olyan jelenetek (lásd a homokviharban játszódó), amelyek már nekem túl vannak tolva, de az összkép még így is bitangul jó. Ennek az oka feltehetően abban rejlik, hogy a film legtöbb jelenete valóban meg lett csinálva. Ennyire meredek, hajmeresztően veszélyes kaszkadőrjelenetek ritkán láthatóak filmekben, ráadásul a legtöbbet úgy kellett felvenni, hogy közben az autók folyamatosan mozgásban voltak.

Nyilvánvaló, hogy nem a párbeszédek, a parádés színészi játék vagy épp a csavaros történet viszi előre a filmet, hanem a színtiszta, csakis mozgóképen alkalmazható (és kifogyhatatlannak tűnő) vizualitás. George Millernek - maximálisan kihasználva a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket - most sikerült a legjobban visszaadni azt a látványvilágot, amit már a második részben is szeretett volna prezentálni. Nekem a személyes kedvenceim a mesterien kidolgozott verdák és különféle járgányok, pedig megmagyarázhatatlan díszletekből és karakterekből nincs hiány. A Mad Max - A harag útja valószínűleg nem fog új időszámítást nyitni a filmes történelemkönyvekben, talán megismételhetetlen klasszikussá sem válik, ugyanakkor nem is akar több lenni egy vérbeli látványmozinál, annak viszont tökéletes.

Ítélet: 10/9