USA (Warner Bros.), 114 perc, ff, film noir

Rendező: Howard Hawks

A Filmről

A fordulatokban gazdag történetben Phillip Marlowe magánnyomozót (Humphrey Bogart) a dúsgazdag, tolószékbe kényszerült, idős Sherwood tábornok (Charles Waldron) azzal bízza meg, hogy derítse ki, hogy ki zsarolja fiatalabb lányát, Carment (Martha Vickers). A látszólag egyszerűnek tűnő ügy hamarosan gyilkosságok, zsarolás, szerencsejátékok és szex útvesztőjébe, majd végül a tábornok idősebb lánya, Vivian (Lauren Bacall) kezeibe vezeti a detektívet.

Raymond Chandler regényének adaptációja hírhedten nehezen érthető, melyre nem csak az összetett történet szolgál magyarázatul, hanem az is, hogy az író is elismert, ő sem egészen biztos benne, ki követte el a könyvben szereplő gyilkosságokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy a filmben nem fontosak a csavarok és a fordulatok, vagy esetleg szándékos zavarkeltésből kerültek a regénybe. Inkább arról van szó, hogy a tekervényes megoldás csak tovább bonyolítja az amúgy is bonyolult történetet Los Angeles romlottságáról. A bűnnel és mocsokkal teli város erőteljesen elevenedik meg, az operatőrmunka pedig hamisítatlanul adja vissza a regény súlyos, nehéz hangulatát. A regénynek ugyanilyen címmel (hazánkban A nagy álom címen) 1978-ban készült egy újabb feldolgozása Robert Mitchum főszereplésével, az eredeti film fenyegető hangulatát azonban nem sikerült visszaadnia.

Kihasználva az 1944-es Martinique (To Have and Have Not) sikerét, Hawks újra összehozta Humphrey Bogartot és Lauren Bacallt, kihasználva a közöttük lévő vonzalmat. A forgatás során már egész Hollywood a két színész kapcsolatáról beszélt, akik hat hónappal a forgatás után házasodtak össze. A filmvásznon azonban ez nem igazán mutatkozott meg. Mire a film dobozba került, a stúdió fejesei rájöttek, hogy Bogart és Bacall közt korántsem izzik annyira a levegő a vásznon, hogy abból komolyan profitálhatnának. Ezért a rendezőnek egy sor jelenetet újra kellett forgatnia, és elbillentenie a film lényegét a magándetektív és a gazdag úrilány szerelme felé. Az utómunkáknak köszönhetően végül éppen azok lettek a Hosszú álom legemlékezetesebb jelenetei, melyekben ketten szerepelnek, valódi érzelmekkel töltve meg a burkolt célzásokkal teleszőtt párbeszédeket. (A leghíresebb ezek közül a "lóversenyes" párbeszéd, ami valójában teljes egészében a szexről szól). Bár a regény lényege ezáltal elveszett, a kritikák azonban igazolták, hogy a stúdiónak végül igaza lett.

Howard Hawks finoman eltolta a filmváltozat súlypontját a nyomozásról magára a nyomozóra. Humphrey Bogart nagy rutinnal alakította a simulékony modorú, ugyanakkor viharvert és cinikus detektív szerepét, mellyel még jobban erősítette a képet Philipp Marlowe nőkre gyakorolt hatásáról. Lauren Bacall szinte tobzódik a femme fatale szerepében: ha kell, akkor elegáns és gyönyörű, ha pedig arra van szükség, akkor rejtélyes és pajkos vagy éppen észbontóan örjítő. Mellettük különösen érdemes figyelni Martha Vickersre, aki zseniálisan alakítja a buja, szexéhes fiatalabb testvért.

Szerencsére a különösen bonyolult történet ellenére a Hosszú álom klasszikus noir és nagyon élvezetes film. A nyomozás során alászállunk Hollywood legsötétebb és legmocskosabb zugaiba, felgöngyölítve a gyilkossági, zsarolási históriát, melyben válogatott gazfickók vesznek részt, akik épphogy felvillantanak egy új szálat a cselekményben, rögtön el is tűnnek a színről. A dialógusok jól kidolgozottak, tele szópárbajokkal és kétértelmű kifejezésekkel, a történetben felvezetett témák pedig igen merésznek számítottak a korhoz képest. Hiszen ne feledjük, az 1940-es években még nem sokszor találkozhattunk a moziban a nimfománia, a szerencsejátékok, vagy éppen a drogok kérdéskörével. A film egyenes történetvezetésével, játékosságával, humorával, színészi játékával ellensúlyozza a történet zavarosságát ezáltal nem csak Humphrey Bogart vagy a noir műfajának, hanem Hollywood aranykorának is egyik klasszikusává vált.

Érdekességek

- Állítólag forgatás közben Bogart megkérdezte a rendezőt, hogy ki is ölte meg a sofőrt. A rendező a forgatókönyvíróhoz fordult, aki felhívta a regény íróját ugyanezzel a kérdéssel. Chandler gondolkodott egy darabig, majd azt mondta: "Fogalmam sincs."

- A cenzúra miatt a film alapjául szolgáló regényből pár elemet egyszerűen ki kellett hagyni, mint például a pornó témát, vagy Geiger homoszexualitását.

- A kocsi, amit Humphrey Bogart használt a filmben, ugyanaz a modell, amelyet az 1941-es High Sierra c. filmben is használt, egy 1938-as Plymouth DeLuxe.

- Dorothy Malone még csak kezdő színésznőnek számított és annyira ideges volt a forgatás idején, hogy le kellett húznia egy rövidet, hogy enyhítse kezének a remegését.

- Eddie Mars segédeinek a neve Sydney és Pete, ami egyfajta tisztelgés volt Sydney Greenstreet és Peter Lorre előtt.

- Raymond Chandler azt állította, hogy Martha Vickers olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy teljesen beárnyékolta Lauren Bacallt, ezért a jeleneteinek nagy részét végül ki kellett vágni, nehogy teljesen elnyomja a női főszereplőt.

- Az egyik anekdota szerint a rendező azt kérte Martha Vickerstől az egyik jelenetben, hogy imitáljon orgazmust. Mire a lány visszakérdezett, hogy "mi az az orgazmus?". Az ekkor jelenlévő három férfi döbbenetükben és zavarukban szólni sem tudtak.

Vélemény

A filmet mindenki a film noir klasszikusai közé szokta sorolni, annak ellenére is, hogy a műfaj számos kötelező kellékét mellőzi. Végzet asszonyából bőséges a felhozatal és a fény-árnyék effektusok is megjelennek, de nincsenek flashbackek és a narrátornak is híján vagyunk. Ennek függvényében jómagam inkább krimiként aposztrofálnám a filmet, nem pedig noirként. Előbbiként ezért nekem kicsit csalódást okozott, utóbbiként viszont egyértelműen a jobbak közé tartozik, annak ellenére is, hogy a túlbonyolított történet valóban nem tett jót a filmnek.

A film védelmében viszont megjegyezném, hogy a sokak által zavarosnak tartott történetet én egyáltalán nem találtam annak, ezáltal engem egyáltalán nem zavart és a filmélményt sem rontotta el. Az viszont kétségtelen, hogy a film legnagyobb erényét nem a bűnösök utáni hajsza jelenti, hanem különböző szereplők egymással kialakított viszonya, a végtelenül szellemes - köztük a Bogart és Bacall közötti szexuális felhangokkal megspékelt - dialógusok és a jellegzetes atmoszféra. Humphrey Bogart jól hozza A máltai sólyomban már megismert, védjegyének számító cinikus magánnyomozó figuráját, játékéra nem lehet panasz. Szerencsére Lauren Bacall is kellően szellemes és kihívó, ezáltal méltó párja tud lenni a szócsatákban és flörtölésben megedződött Marlowenak, miközben az állát lefelé szorítva néz szexisen felfelé a férfire és a nézőre.

Howard Hawks rendezőnek és az alkotóknak sikerült egy igencsak ütős női szereplőgárdát összeválogatnia, hiszen egyszerre ennyi dögös nővel még nem volt szerencsém találkozni egyetlen korábbi filmben sem. Már Lauren Bacall is igen megnyerő külsejű nő, de nála jóval szexibb a húgát alakító Martha Vickers vagy az Eddie Mars feleségét alakító Peggy Knudsen, nem beszélve az epizódszerepben feltűnő könyvesbolti eladólányt alakító Dorothy Maloneról.

Sajnos az alkotóknak meg kellett felelni a stúdió és a közönség igényeinek, ezáltal törekedni kellett a boldog befejezésre, ezért a záró képsorok erőteljesen elrugaszkodnak az eredeti regénytől, ami a filmnek sem tett jót. Ez azonban ne tántorítson el senkit a film megtekintésétől, de ha teheti, akkor mindenképp eredeti nyelven tegye azt, mert csak az adja vissza Humphrey Bogart jellegzetes beszédstílusát.

Ítélet: 10/7,5