Nagy-Britannia (Gaumont British), 86 perc, ff, kémfilm

Rendező: Alfred Hitchcock

A Filmről

Alfred Hitchcock sorrendben 19. filmje - ha a rövidfilmeket nem számítjuk - jelentette a nagy áttörést a brit filmiparban. Ebben a filmjében jelent meg először a rendező egyik kulcsmotívuma: a tévedésből, az el nem követett bűnért felelősségre vont ártatlan ember figurája. A témát már első hangosfilmjében, a Zsarolásban (Blackmail, 1929) is megpendítette, de ez volt az a film, melyben teljesen arra épült a történet. A 39 lépcsőfok nem csak az addig világszinten még kevésbé jelentős brit filmgyártás számára volt jelentős, hanem a rendező életében is, hiszen emiatt figyelt fel a rendezőre David O. Selznick amerikai producer, majd öt évvel később Hollywoodba invitálta a rendezőt.

A történet szerint Richard Hannay (Robert Donat) Londonban, egy varieté előadáson megismerkedik egy zaklatott nővel (Lucie Mannheim). Felviszi a lakására, ahol az asszony egy kémszervezetről mesél neki, amelynek főnöke, Jordan professzor (Godfrey Tearle) egy skóciai faluban él. A nőt az éjszaka során rejtélyes módon meggyilkolják, Richard pedig Skóciába igyekszik, mert itt akarja felkutatni azokat az ügynököket, akik meggyilkolták a fiatal nőt. A gyilkossággal gyanúsított férfit üldözi a rendőrség, fenyegetik a kémek, és a veszélyes út során kénytelen lesz összebilincselve együtt utazni egy Pamela nevű szőke nővel (Madeleine Carroll) is. A szálak végül abban a londoni varietében futnak össze, amelyben Hannay és a meggyilkolt asszony először találkozott.

Ebben a filmben is megjelenik a Hitchcock filmek másik kötelező tartozéka, a jeges, távolságtartó és rejtélyes szőke nő (Madeleine Carroll), aki a főszereplő társa lesz a menekülés közben, és akinek egészen a film végéig nem tudhatjuk biztosan a valódi szándékait, mert azok egyaránt lehetnek ellenségesek vagy barátiak. A rendezőhöz méltóan a titok megoldása - mi lehet a 39 lépcsőfok - jóformán másodlagos a két főszereplő flörtszerű összjátékához képest. A házasság paródiájaként szó szerint összeláncolva Donat és Carroll (akik a forgatás során találkoztak először) a hajsza szüneteiben egymással civakodnak, amitől a kémtörténet egy valószínűtlen szerelmi történetté változik. A film, akárcsak a két főszereplő kapcsolata, gyors akciójelenetek és üldözések sorozatában bontakozik ki, amelyeket szellemes párbeszédek és változatos suspense elemek kísérnek.

A 39 lépcsőfok-ban már megmutatkozik a Hitler uralomra jutása utáni helyzet rémálma. Nem csak egy hagyományos, fordulatos kémtörténetről van szó, hanem gátlástalan erőszakról, amelyben a hős egyáltalán nincs kedvező helyzetben a kémekkel szemben. Bár a film még nem rendelkezik érzelmi és tematikai mélységgel, de már tartalmazza a későbbi tipikus hitchcocki elemeket. A fokozatosan adagolt feszültség, a finom humor és a leheletnyi romantika ötvözete támogatja a fordulatos, pergő ritmusú történetet.

Az alkotás egy bájos, könnyed hangulatú kémfilm romantikus vígjáték elemekkel tarkítva, amivel Alfred Hitchock egyrészt megalapozta későbbi kémfilmjeit (Észak-északnyugat (North by the Northwest), 1959); Forgószél (Notorious),1946), másrészt azokat a filmjeit, aminek fő témája az ártatlanul megvádolt menekülő férfi (Szabotőr (Saboteur, 1942); A tévedés áldozata (The Wrong Man),1956). John Buchan kémregénye hálás alapanyagnak bizonyult a filmkészítők körében, hiszen további három feldolgozás is született belőle, továbbá a mai napig játsszák a színházak is és számos rádiójáték is készült belőle.

Érdekességek

- Alfred Hitchcock mindig is azt állította, hogy ez az egyik kedvenc filmje a sajátjai közül.

- Robert Donat olyan betegségben szenvedett, ami folyamatos remegést és rángást idézett elő nála, ezért a színészt nagyon kimerítették a hosszú felvételek.

- Mielőtt leforgatták volna azt a jelenetet, amiben Robert Donat és Madeleine Carroll keresztülfut a vidéken, Hitchcock megbilincselte őket, és úgy tett több órán át, mintha elvesztette volna a kulcsot, hogy megfelelő hangulatba hozza a színészeket a helyzethez. Madeleine Carroll csuklóján még napokig látszottak a bilincs nyomai.

- Az egyik fia szerint, John Buchant annyira lenyűgözte a film, hogy azt se bánta, hogy a történet kicsit eltért a könyvétől. 

Vélemény

Stílszerűen nem is kezdhetnénk mással a brit filmek listáját, mint a nagy Alfred Hitchcock-al és egyik filmjével. És rögtön kettővel, mert a következő angol film is a híres rendező egy másik filmje, a Londoni randevú (The Lady Vanishes, 1938) lesz.

Ami rögtön feltűnik a film esetében, hogy gyors vágásokkal operál. Ez nekem furcsa volt, mert így az egész filmet a némafilmekre jellemző képi és mozgásvilág jellemzi. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a zene majdhogynem teljesen hiányzik a filmből, előbbi megállapításom még hatványozottabban jelentkezik.

Hitchcock ugyan megfelelően adagolta a feszültséget, azonban ez a film még messze van az igazi remekműveitől. Vannak furcsa jelenetek, mint amikor Hannay például kénytelen fellépni egy jelöltállító gyűlésen, ahol egy közhelyekkel tarkított beszédet ad elő a lelkes egybegyűlteknek, vagy amikor a rendőrségről kiveti magát az utcára és elvegyül egy felvonuláson. Hitchcockot egyelőre jobban érdekelte az izgalom és a szórakoztatás, mint a hitelesség és az igényes drámaiság.

Volt viszont egy szívemnek igen kedves része a filmnek. Egy nagyon jól sikerült akciójelenet, amikor Richard menekül a vonaton, majd egy hídnál állnak meg, ahol végül kiugrik a vonatból és elmenekül. A híd az Edinburgh mellett található Forth Rail Bridge, ami az egyik kedvenc hidam, melyet szerencsére személyesen is sikerült már látnom.

A szexi szőkeség, Madeleine Carroll kitűnően alakítja az egyik pillanatban még higgadt, míg a következő pillanatban már érzéki nőt. Robert Donat pedig könnyedséggel és kellő humorral játssza el Richard Hannay karakterét, így szinte azonnal megkedveljük. Én soha életemben nem hallottam még korábban a színészről, de egy kis utánanézéssel kiderült, hogy később még Oscar-díjat is nyert (Goodbye, Mr. Chips, 1939). Ők jelenítik meg a romantikus vígjátékok tipikus szerelmes párját, akik kezdetben utálják egymást, állandóan veszekednek, miközben szó szerint egymáshoz vannak bilincselve, hogy aztán átadják magukat a szerelemnek. 

Köztudott, hogy Hitchcock gyakorlatilag minden egyes filmjében feltűnik egy pillanatra, legtöbbször háttérben elsétáló járókelőt vagy vonaton/buszon/villamoson utazó átlagembert alakított. Mindig, amikor valamelyik filmjét nézem, próbálom kiszúrni ezeket a cameo-jeleneteket, több-kevesebb sikerrel. A mostani filmben nem sikerült elcsípnem, hogy a film elején egy cigarettásdobozt dob el egy arra elhaladó busz mellett.

Kétségtelen, hogy még messze van Hitchcock legjobb filmjeitől, az egész még kicsit kiforratlan és a feszültségkeltés is lesz még sokkal jobb, de már érződik, hogy egy nem mindennapi rendezővel van dolgunk. Már felismerhetőek ugyan benne a későbbi remekművek gyökerei, de látszik, hogy még csak az út elején tartott a mester. A kedvét azonban senkinek ne vegye el a film megtekintésétől, mert mindezek ellenére egy jó filmet láthatunk egy jó kis csattanóval a végén.

https://www.youtube.com/watch?v=CwFGnwCXJfg

Ítélet: 10/7