D2. Nosferatu (Nosferatu, eine Symphonie des Grauens) (1922)
Rendező: F.W. Murnau
Producer: Enrico Dieckmann, Albin Grau, Wayne Keele
Operatőr: Fritz Arno Wagner, Günther Krampf
Forgatókönyv: Henrik Galeen, Bram Stoker regénye alapján
Zene: Hans Erdmann, Carlos Garza, Richard O'Meara
Szereplők: Max Schreck, Gustav von Wangenheim, Greta Schröder, Alexander Granach, Ruth Landshoff, John Gottowt, Gustav Botz
A Filmről
Thomas Hutter ingatlanügynök (Gustav von Wagenheim) Erdélybe utazik, hogy üzletet kössön Orlok gróffal (Max Schreck), aki Németországba (a fikcionális Wisborg városába) szeretne költözni. A helyiek ugyan előre figyelmeztetik, hogy ne menjen a gróf közelébe, de ő mit sem törődik ezzel. Egy vacsora alatt az ingatlanügynök megvágja magát,és a vért meglátva a gróf már alig tudja türtőztetni magát, majd másnap reggel Hutter egy harapásnyommal a nyakán ébred, amit akkor még a szúnyogokra fog.
Gyönyörű nyaka van a feleségének!
A férfi hamarosan rájön hogy a grófnak elátkozott földre van szüksége, hogy ne veszítse el démoni erejét. Amikor meglátja a grófot egy földdel teli koporsóban pihenni, megszökik és visszatér Wisborgba. Orlok azonban a férfi ártatlan feleségére, Ellenre (Greta Schröder) feni a fogát. A gróf a koporsókat Várna kikötőjébe viteti, majd kihajóznak, ám az úton megmagyarázhatatlan okból a legénység tagjai sorra halnak meg. A hajó legénysége először pestisre gyanakszik, majd felbontanak pár koporsót, ám az egyikben maga Orlok gróf rejtőzik. Koporsójából kikelve megöli a kapitányt és a legénységet, majd megérkezik Wisborgba, ahol elindul megkeresni Hutter feleségét. Ellen végül azonban rájön, csak úgy lehet megölni a vámpírt, ha egy tiszta szívű lány feláldozza magát. Az egyik este Orlok grófot sikerül a szépségével és a tiszta lelkével hajnalig lefoglalnia, aki ugyan menekülni próbálna, de a felkelő nap fényére végül Nosferatu füstté válik.
Minden idők egyik leghatásosabb némafilmjét Drakula története ihlette. A nagyrészt levél formájában íródott regény kevés párbeszédet és sok leírást tartalmaz, ami a képi történetmesélésre épülő némafilm számára tökéletes volt. Az expresszionista gyakorlattól eltérően Murnau nagyrészt eredeti helyszíneken forgatott. A vámpír megjelenítése ebben a filmben, mint a pestis (a görög "nosophoros" = pestishordozó alapján) megtestesítőjeként, némileg patkányszerű vonásokkal látták el és a halálának módja, a fényre való túlzott érzékenysége is merőben új volt, azonban később sok vámpír történetben alkalmazták. Utóbbi a hátterében az állt, hogy Murnau el akarta kerülni az irodalmi alappal való összevetést.
A rendezőnek a címet és a szereplők nevét is meg kellett változtatnia, mert az író örökösei perrel fenyegették. A pert végül meg is nyerték, és felkérték a stúdiót a film összes meglévő kópiájának megsemmisítésére. Ennek következtében Prana Film stúdió csődbe is ment és a németországi kópiákat meg kellett semmisíteni. Szerencsére néhány tekercs külföldi filmszínházak jóvoltából megmaradt, aminek segítségével sikerült helyreállítani a filmet.
Murnau a Nosferatuval egy igazi horror klasszikust alkotott, filmjével a némafilmek korának egyik alapműve született meg. Továbbá megalkotta a filmművészet máig is örökre emlékezetes képsorait: Orlok gróf félelmetes árnyékát, amint Hutter nyomában lopaodik, vagy éppen merev bábként emelkedik ki a koporsóból, illetve amint a napfény fogságában haláltusáját vívja, mielőtt a semmibe foszlana. A Max Shreck által alakított vámpír immár kultikus ikon lett, a horrorfilmek és a filmkészítés történelmének egyik legjobban felismerhető alakjává vált.
Érdekességek
- A professzort játszó John Gottowt-ot 1942-ben zsidó származása miatt kivégezték Lengyelországban.
- A vámpír árnyéka (Shadow of the Vampire, 2000) című film a Nosferatu forgatásáról szól és Schrecket (Willem Dafoe) igazi vámpírként ábrázolja.
- Sokan úgy gondolják, hogy Nosferatu alakja Lenint jelképezi és a film is az Oroszországból érkező kommunistaveszélyre próbálta felhívni a német nép figyelmét, amely pestisként fog elterjedni az országban, ha azt nem akadályozzák meg.
- Max Schreck is a sztanyiszlaszkiji módszert követte és annyira hitelesen alakította szerepét, hogy a stáb tagjai nem is mertek a közelébe menni a forgatás ideje alatt.
- Orlok gróf a filmben mindössze egyszer pislog, méghozzá az első felvonás végénél.
- A film díszbemutatójára a Berlini Állatkert márványtermében került sor.
Vélemény
Ugyan egy sokszor emlegetett klasszikusról beszélünk, ami sokak szerint még ma is megállja a helyét, de én azért nem voltam tőle elájulva. Kétségtelen, hogy Max Schreck játéka valóban erőteljes és érződik rajta a teljes beleélés, azonban a többi szereplő teljesen súlytalan, annak ellenére is, hogy a játékidőt tekintve jóval több szerepet kapnak. Nosferatu a patkányalakjával jól testesíti meg a halált hozó pestist. Vámpírunk gyakorlatilag alig rendelkezik emberszerű alakkal, hosszú körmei és karvaly arca tökéletesen párosul az őt mindenhol körülvevő rothadás és pusztulás allegóriájával. A járványra utaló szimbólumot jól példázza a hajóút is, ahol úgy hullanak sorban az emberek, mint egy ragályos betegség következtében.
Mivel némafilmről van szó, így különösen fontos a zene, ami remekül fenntartotta a hangulatot az egész film alatt. El lehet képzelni, hogy abban az időben Orlok grófnak az ajtóban semmivé váló alakja vagy a koporsóból kikelése milyen megdöbbenést és félelmet válthatott ki az emberekből. Azért mai szemmel nézve ezek a jelenetek már inkább csak nosztalgikusak vagy nevetségesek, mint ijesztőek. Sajnos voltak számomra is kifejezetten röhejes megoldások, amik már abban a korban sem értem, hogy állták meg a helyüket. Erre a legjobb példa a farkas megjelenése, ami valójában egy hiéna. Nem is értem, hogy nem találtak legalább egy kóbor kutyát a "szerepre", szerintem még az is hitelesebb lett volna. A másik szintén furcsa jelenetsor, amikor Nosferatu a koporsóval a hóna alatt rohan végig a városon (fényes nappal), amire a mai napig nem találok épeszű magyarázatot.
Maga a sztori, ami kicsit eltér az alaptörténettől, tulajdonképpen nem volt rosszul felépítve és a pestissel, mint járvánnyal történő párhuzamba állítása egy jó elgondolás volt. Azonban mintegy száz év távlatából visszanézve úgy gondolom, hogy az idő vasfoga már ezt a filmet bizony kicsit megrágta. A klasszikus Drakula-filmek közül számomra ez volt a leggyengébb, a végső pontozásban is inkább csak a filmtörténeti jelentősége mutatkozik meg. Mindenesetre ha valaki mégis szeretné megtekinteni, az alábbi linken megteheti:
https://www.youtube.com/watch?v=dCT1YUtNOA8
Ítélet: 10/5