Mivel Indiana Jones a kedvenc filmes karakterem, gyermekkori hősöm és számomra a legnagyobb filmes ikon, továbbá Az elveszett frigyláda fosztogatói egyértelműen a világ legjobb filmjeinek egyike, így nem is lehetett kérdés, hogy egy külön blogbejegyzést fogok szánni az Indiana Jones filmekre. Jelen posztban csak az öt mozifilmes alkotással foglalkozom, Az ifjú Indiana Jones kalandjai címen készült sorozatot nem fogom érinteni. Az első négy filmet Steven Spielberg rendezte, együttműködve a sorozatot megalkotó George Lucasszal, az ötödik film rendezője már James Mangold volt. Abban minden rajongó egyetért, hogy melyik a legjobban sikerült alkotás mind közül, a többi sorrendjéről viszont már talán jobban megoszlanak a vélemények (kivéve talán csak a legkevésbé sikerült rész).

5. Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull, 2008)

A legutolsó Indiana Jones kaland után mintegy 20 évvel mindenki, köztük én is hatalmas izgalommal vártam, hogy rettenthetetlen régészprofesszorunk újra felvegye a kalapját, felcsatolja az ostorát és újabb kalandokra induljon. Mindezek után pedig a mozi végeztével feltehetően még rajtam kívül számos más rajongó is hatalmas csalódásként éltem meg, amit végül kaptunk. Azóta ugyan megnéztem már párszor a filmet, de csak azért mert nosztalgiázásképpen 2-3 évente mindig tartok egy Indiana Jones maratont, majd a poszt kapcsán most ismét nekiveselkedtem, a végeredmény azonban egyetlen megnézés alkalmával sem lett sokkal jobb.

Sajnos számos sebből vérzik az alkotás és egy pillanatig sem kérdéses, hogy a legnagyobb fanatikus rajongók leginkább a földönkívüli szál miatt buktak ki a legjobban, engem mégsem az zavart a legjobban a filmben. Egész egyszerűen az alkotók mindent megpróbáltak belepakolni egy filmbe, telerakni minél több látványos akcióval, de a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Ennek eredményeképpen olyan kínos jelenetek születtek, mint amikor Indy túlél egy kísérleti atomrobbanást egy hűtőszekrény belsejében, az óriáshangyák támadása, vagy amikor az egyébként is bántóan idegesítőre sikerült Indy fiának karaktere indáról indára ugrálva menekül a gonosztevők elől. És akkor még nem is beszéltem a kínosan gyengére sikerült CGI-ról.  Az alkotók egyetlen mentségére csupán annyi szolgálhat, hogy Indy annyira a 80-as évek gyermeke, hogy azt 20 év elteltével nem volt egyszerű feladat eladni a közönségnek, hogy az egyszerre megfeleljen a fiatal generációnak és kielégítse az azon felnőtt generáció elvárásait is. Összességében a jó öreg Indy és az erre a részre visszatérő Marion miatt nem tudok annyira haragudni a végeredményre, hogy nagyon lehúzzam, de az egy pillanatig sem kérdés, hogy ez lett a sorozat legrosszabbul sikerült epizódja. (10 / 6)

4. Indiana Jones és a sors tárcsája (Indiana Jones and the Dial of Destiny, 2023)

15 évvel a korábbi kaland után újra eljö hozzánk Indiana Jones és mi nemcsak azért néztünk árgus szemekkel, hogy ki tudja-e javítani a előző rész által okozott csorbát, hanem mert ez volt az első olyan felvonás, amelyet nem a jó öreg Spielberg bácsi rendezett. Röviden és egyszerűen: sikerült, ugyanakkor vérbeli Indiana Jones rajongóként maradt bennünk hiányérzet. Az Indiana Jones és a sors tárcsája tulajdonképpen kiköszörüli a franchise becsületén esett csorbát, amit a negyedik részt jelentett, de nem ér az első három rész nyomába. Bár a filmben elvileg minden megvan, amit egy Indiana Jones-filmtől elvárhatunk – egzotikus helyszínek, náci főgonosz, üldözések, rejtvények –, a legfontosabb dolog mégis hiányzik belőle, méghozzá a lelke.

Szerencsére az előző résztől eltérően itt visszatérünk a gyökerekhez. A történet középpontjában ismét egy mitikus ereklye áll, ahogyan korábban a Frigyláda, a Sankara kövek vagy a Szent Grál esetében is. Ez határozottan jó döntés volt, ezáltal a film valóban egy visszafogottabb, igazi oldschool kalandfilm lett. Ugyanakkor hiányoznak belőle a jól megírt karakterek és egy igazán erős történet, amely meg merte volna tenni azt, hogy eltávolodik az előző részek sémáitól. Egyedül a nosztalgia az, amit tökéletesen hoz, de ez önmagában nem elég ahhoz, hogy klasszikussá váljon. Az Indiana Jones és a sors tárcsája egy igazi búcsúfilm egy legendás karakter és egy őt játszó színész számára. Harrison Ford az utolsó nagy kalandhős, és szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy Indy szerepében még egyszer, utoljára láthatjuk őt. Természetes, hogy hiányozni fog, de egyszer minden jónak vége szakad. Indiana Jones azonban örökre egy legenda marad és ezt már senki nem veheti el tőle.  (10 / 7,5)

3. Indiana Jones és a végzet temploma (Indiana Jones and the Temple of Doom, 1984)

Az elkészítés sorrendjében második epizód valójában egy évvel Az elveszett frigyláda fosztogatói előtt játszódik, bár ennek semmi különösebb jelentősége nincs. Annál nagyobb jelentősége van annak a dolognak, hogy George Lucas egy jóval sötétebb történetet szeretett volna, mint az első rész, ami javarészt meg is valósult, így sokan nem annyira kedvelik az Indiana Jones és a végzet temploma címre keresztelt részt. Én nem tartozom ebbe a táborba, ugyanis én már első látásra megkedveltem és ez mind a mai napig nem változott.

A legtöbben az első trilógia leggyengébb részének tartják, legfőbb hibájaként általában azt szokták felróni, hogy a Dr. Jones és a Willie közötti kémia nem igazán működött és az őt játszó Kate Capshaw nem igazán tudott felnőni a feladathoz (de legalább összejött Steven Spielberggel és a mai napig együtt vannak). Ezzel szemben a híres filmkritikus, Roger Ebert ugyanolyan jónak vélte A végzet templomát, mint a legelső részt és ebben én is szívesen osztom a véleményét. Természetesen a legelső kalandot lehetetlen felülmúlni és megközelíteni is csak a harmadik résznek sikerült, de én nem értek egyet a fanyalgó kritikákkal, mert az Indiana Jones és a végzet temploma a maga sötétebb hangulatával együtt is végtelenül jó szórakozást nyújt. (10 / 8,5)

2. Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (Indiana Jones and the Last Crusade, 1989)

A sötétebb hangulatú Indiana Jones és a végzet temploma kissé negatív fogadtatása némileg az alkotók kedvét szegte. Azonban Steven Spielberg annak idején megígérte a franchise ötletgazdájának, George Lucasnak, hogy a régészprofesszor kalandjaiból minimum trilógia lesz, így baráti kötelességének is érezte, hogy megrendezze a harmadik részt, amellyel viszont határozottan Az elveszett frigyláda fosztogatói derűsebb hangulatához kívánt visszatérni. Nekem ugyan az előző résszel sem volt az égvilágon semmi bajom, de jót tett a hangulatváltás, mert sikerült egy még jobb folytatást letenni az asztalra.

Az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag méltó folytatása Az elveszett frigyláda fosztogatóinak, sőt, bizonyos szempontból még túl is szárnyalja azt. Véleményem szerint ez a film lett a franchise talán legambiciózusabb darabja, hiszen Spielberg és Lucas egy igazi világkörüli kalandra küldi hősét, hogy egy újabb vallási ereklyét, a Szent Grált kutassa fel. Mégis, a történet igazi lényege nem a kincs megtalálása, hanem Indiana Jones és apja, Henry Jones kapcsolata. A film legnagyobb erénye a két főszereplő közötti dinamika: Harrison Ford és Sean Connery zseniális párost alkotnak, utóbbi pedig tökéletes választás volt a szigorú, de szerethető professzor szerepére, aki nemcsak humorral, hanem mélységgel is gazdagítja a történetet. A humor és az akció remek egyensúlyt teremt, és a film a sorozat egyik legszemélyesebb, legérzelmesebb darabjává válik, miközben megőrzi a felejthetetlen kalandfilmes hangulatot. (10 / 9)

1. Indiana Jones - Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of The Lost Ark, 1981)

Az Indiana Jones-filmek legelső és egyben legjobb darabja, Az elveszett frigyláda fosztogatói nálam minden idők legjobb filmjei közé tartozik. Ha valaki ezzel nem ért egyet, annak is mindössze annyit tudok kompromisszumos megoldásként felajánlani, hogy a világ legjobb kalandfilmje. Steven Spielberg és George Lucas egy olyan örök és időtlen klasszikust hoztak össze, amit akárhányszor nézek meg (pedig láttam már sokszor), minden egyes alkalommal ugyanúgy magával ragad, mint a legelső alkalommal. 

Már a minden idők legjobb nyitójelenet címére is pályázható kezdet is tökéletesen megágyaz annak az epikus hullámvasútnak, amely az egész film során végigkísér minket. Az elveszett frigyláda fosztogatóiban egyetlen egy felesleges perc vagy épp jelenet sincs, minden tökéletesen van kimérve, melynek eredményeképpen egy olyan gyöngyszem született meg, ami 1981-ben abszolút újszerű és úttörő volt és amely egy komplett nemzedékeket inspirált. Lucas és Spielberg tényleg egy varázslatot hoztak létre, aminek legfőbb oka, hogy szívüket és lelküket beletették. A film tele van jobbnál jobb ötletekkel, kreativitással, humorral, remekül megírt dialógusokkal és látványos akciókkal földön, vízen és levegőben. Na és ott vannak még a jól megválasztott színészek és John Williams remekbe szabott filmzenéje. Az elveszett frigyláda fosztogatói egy igazi, felülmúlhatatlan mozi-klasszikus, amin egyáltalán nem fogott az idő vasfoga. (10 / 10)