Svédország, Franciaország, Nyugat-Németország (Svensk Filmindustri, SVT, Gaumont, Personafilm, Tobis), 188 perc, Eastmancolor, dráma

Rendező: Ingmar Bergman

A Filmről

A Fanny és Alexander egy arisztokrata család életének viharos évét mutatja be, amit az özvegy Helena (Gunn Wållgren) tart össze, aki tekintélyes vagyont örökölt férjétől. Fanny (Pernilla Allwin) és Alexander (Bertil Guve) 1907 karácsonya után elveszti édesapját (Allan Edwall), aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű színészdinasztia tagja volt. Édesanyjuk (Ewa Fröling), a gyászév letelte után férjhez megy egy lutheránus püspökhöz (Jan Malmsjö). A nő érzelmei elfedik, mennyire rideg és embertelen a férfi világa. A felszabadult, gyönyörökkel teli életnek vége. Alexander élénk fantáziájában összekeveredik álom és valóság: megvív az új mostohaapával, de emlékétől nem szabadulhat. A gyerekek vágyai pedig a család rabbi barátjának (Erland Josephson) és a rabbi házában, egy lelakatolt szobában élő titokzatos Ismaelnek (Stina Ekblad) a csodás, megmagyarázhatatlan ténykedéseiben öltenek testet.

Ingmar Bergman a Fanny és Alexandert a rendező életműve visszafogottan vidám záróakkordjának szánta (végül 20 évvel később megrendezte a Sarabandot, a Jelenetek egy házasságból folytatását), nagy ünnepnek mindazok számára, akik az utolsó években a svéd rendezővel együtt keltek útra, hogy kifürkésszék emlékeit és saját elképzeléseiket. Párkapcsolati krízisek, szerelem, halál és szexualitás, a színház és az elveszett gyermekkor - mindegyik korábbi témája újra felbukkan a filmben. A gazdag szövetű, többféle filmes műfajba átnyúló Fanny és Alexander többek közt attól zseniális, hogy nyomasztó témája ellenére rengeteg apró, humoros jelenet teszi életszerűvé. 

A 80-as évek elején, jórészt Bergman hatására felélénkülő lélektani filmek készítésének tetőpontján az önéletrajzi ihletésű Fanny és Alexander elkészítésével a rendező a mindenféle ötletet mellőző és a nagy mesterre hivatkozó filmek ellen protestált, amivel meglepte korábbi borongós hangulatú filmjeinek rajongóit. Az újdonság erejével ható, életteli rendezés hol Dickens világába, hol egy rejtélyes tündérmesébe vezeti a nézőt. Annak ellenére (vagy épp pont azért), hogy a rendező legkönnyedebb munkájának tartják, hat Oscar jelöléséből négyet el is vitt, köztük a legjobb idegen nyelvű film díját. A filmet követően Bergman visszavonult és a színháznak és televíziónak dolgozott.

A film hossza és ráérős történetmesélése elriaszthatja a modern akciódús filmekhez szokott nézőket, de Bergman híres operatőre, Sven Nykvist fénnyel való játéka minden egyes képet varázslatossá tesz, mellyel az álomszerűség kellően oldj a tragikus jelenetek feszültségét. A rendező eközben mesteri szerkesztéssel éppen akkor ér a legborzasztóbb vagy épp legboldogítóbb pillanathoz, amikor a történet megoldásért kiált. A megdöbbent néző pedig happy endben reménykedik, ami a rendező korábbi munkáitól eltérően váratlanul be is következik - ám lelkünket a filmben feltett filozófiai kérdések megválaszolatlansága továbbra sem hagyja nyugodni. A Fanny és Alexanderben végre a Bergman-filmek tényleges témája áll a középpontban: a saját, varázslatokkal és félelmekkel teli gyermekkorra való emlékezés, amivel Bergman békét kötött saját gyermekkorával, aminek mi egy egyedülálló életművet köszönhetünk.

Érdekességek

- A filmnek két verziója létezik: egy háromórás (188 perc) mozis és egy ötórás (312 perc) televíziós változat.

- Ingmar Bergman valami könnyed és vidám dologgal akarta kezdeni a hat hónapig tartó forgatást, ezért az első jelenet, amelyet leforgattak a vad párnacsata volt, amelyben az összes gyerek szerepelt.

- Ingmar Bergman és Sven Nykvist operatőr a forgatás alatt nagyon összevesztek, mivel Nykvist részt akart venni volt felesége temetésén, Bergman pedig nem engedte, hogy elhagyja a forgatási helyszínt.

- Bergman eredetileg Liv Ullmann-nak ajánlotta fel Emilie Ekdahl szerepét, így amikor a színésznő visszautasította azt, a rendező igencsak feldúlt volt.

- Bergman a forgatás alatt súlyos hipochondriás rohamokban szenvedett, és azt képzelte, hogy egyszerre kapott hererákot és gyomorrákot.

- A filmben egy aprócska szerepben Peter Stormare is feltűnik, amint segít Isak Jacobinak elszállítani a gyerekeket a püspök házából egy ládában. Stormare a későbbiekben Bergman pártfogoltja lett és színházi produkcióiban is játszott, leginkább Hamletként.

Vélemény

Sokan bizonyára meg fognak kövezni vagy épp csak lekicsinylően fognak rólam nyilatkozni, de én személy szerint örülök, hogy nincs több Bergman-film a listámon. A Fanny és Alexander ugyanis nemcsak a rendező utolsó munkája, hanem az én utolsó megtekintett filmem a svéd rendezőtől és ezen feltehetően a későbbiekben sem kívánok változtatni. Mindezt ráadásul nem is azért mondom, mert számomra nézhetetlenek, rosszak vagy épp értékelhetetlenek lennének a filmjei, egyszerűen csak nem vagyok alkalmas arra, hogy befogadjam őket vagy épp csak túl kevés vagyok hozzájuk. Pedig mostani filmje az előzőekhez képest valóban jóval könnyedebb hangulatú és még azt is elmondhatom, hogy ez állt a legközelebb hozzám, cserébe viszont mérhetetlenül hosszú. Bele sem merek gondolni mi lett volna ha a televízióban vetített 5 órás változatot nézem meg.

Időzítés szempontjából viszont sikerült pont ideális időpontban megnéznem a filmet, mert ugyan nem egy tipikus karácsonyi filmről van szó, de a történet egy része mégiscsak karácsonykor játszódik. Maga a történet nem túl bonyolult és a rendező korábbi filmjeihez képest még is túlzottan túlgondolt, ami mindenképp pozitívum, viszont ismételten elmondom, hogy nagyon-nagyon hosszú, ami jelentősen csökkenti az élvezhetőségi faktorát. Nekem a spirituális részek sem igazán jöttek be én szépen megelégedtem volna az alaptörténettel, amelyben Alexander és édesanyja megpróbál valamilyen módon menekülni a félresikerült házasságból, amit az erőszakos és túlzottan vallásos püspökkel kötött. Az összes többi mellékszál a család többi tagjával szerintem teljesen felesleges volt, így megkímélt volna minket (de engem mindenképp) felesleges másfél órától.

Ingmar Bergman kétségtelenül az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb alkotója, nem véletlen, hogy hat filmje is szerepel a listán, de az is bizonyos, hogy nekem nem fog a kedvenc alkotóim közé kerülni, pedig lett volna alkalma megkedveltetni velem a művészetét, gondolati világát vagy épp a filmkészítésről vallott nézeteit. Aki hozzám hasonlóan nem ismerte Bergman művészetét, az mindenképp nézzen meg több filmet is a rendezőtől, viszont aki csak egy filmet nézne meg, az mindenképp ez legyen, mert egyértelműen ez a legkönnyebben befogadható alkotása. Csak ne lenne ilyen hosszú!

https://videa.hu/videok/film-animacio/fanny-es-alexander-1982-ingmar-bertil-guve-drama-9S6GQ6dDH7FOFumc

Ítélet: 10/7