USA (Elmer, Warner Bros.), 109 perc, Technicolor, thriller

Rendező: John Boorman

A Filmről

Lewis (Burt Reynolds), a kalandtúrák szakavatott rajongója elviszi három barátját az Appalache-hegységbeli folyóhoz, mielőtt egy víztározó építése miatt örökre eltűnne. A négy városi férfi nagy lelkesedéssel száll kenuba a vad folyó felső folyásánál, ahol a természet kihívásaival szembenézve nagy kalandra készülnek. A természet azonban kegyetlen, főleg ha rossz szándékú emberek is járják a civilizációtól távoli erdőséget. Amikor Ed (Jon Voight) és Bobby (Ned Beatty) elszakadnak társaiktól, egy folyóparti sűrűben két hegyi ember lepi meg őket, puskákkal felszerelve. Rémálomba illő tortúra veszi kezdetét, amelynek csak Lewis és Drew (Ronny Cox) érkezése vet véget. A vízitúra hátralévő részére innentől kezdve a halál árnyéka vetül, és hőseink sokkal komolyabb leckét kapnak abból, mit jelent a küzdelem az életért, mint azt eredetileg gondolták.

James Dickey önéletrajzi ihletésű (vagy legalábbis az író által annak mondott) regényére azonnal lecsapott a Warner stúdió, könyve John Boorman rendezőnél kötött ki, ráadásul pont a filmkészítés azon korszakában, amikor Hollywood talán a legnyitottabb volt az új hangokra és a kreativitástól duzzadó filmekre. A filmet eredetileg Sam Peckinpah rendezte volna, de őt a stúdió visszautasította, aki végül a tematikailag ettől kicsit sem idegen Szalmakutyákat (Straw Dogs, 1971) forgatta le helyette. A Gyilkos túra végül nemcsak korának, de a következő évtizedek egyik meghatározó és stílusteremtő filmjévé vált, amiben kulcsszerepe volt a magyar operatőrnek, Zsigmond Vilmosnak, aki olyan kreativitással használta ki a természetes fény és színek adta lehetőségeket, mint előtte kevesen.

Sam Peckinpahhoz vagy Wes Cravenhez (Az utolsó ház balra /The Last House on the Left/, 1972) hasonlóan John Boorman Gyilkos túrája is olyan önelégült középosztálybeli figurákat mutat be, akik a civilizációtól távol, a vadonban, értelmetlen és felkavaró szexuális erőszakkal találják szembe magukat, amelynek során kiderül róluk, hogy valójában "született gyilkosok". A legtöbb rendező, különösen a macsó férfit alakító Burt Reynoldsból kiindulva a szokványos kalandfilmet csinált volna, de Boorman ennél bonyolultabb megközelítést választva minduntalan felteszi a kérdést: mit is jelent a szereplők hősiessége?  A zene hiánya és a dialógusok abszolút szükséges minimumra szorítása nem csak a film nyers mivoltához, realizmusához járul hozzá, hanem egyúttal kiemeli a vizualitás erejét is, és szomorú kontrasztot fest fel az egyelőre csak szavakban megjelenő jövővel együtt: mindez a szépség nemsokára az enyészeté lesz. 

A szűkös költségvetés miatt, Jon Voight kivételével teljesen kezdő színészek állhattak a kamerák elé. Operatőrként pedig a rendező azért választotta Zsigmond Vilmost, mert hallott arról, hogy '56-ban a Magyarországra betörő szovjet hadsereget fényképezte, ezért úgy gondolta, ha ehhez elég tökös volt, akkor ahhoz is meglesz a bátorsága, hogy a vad vizeken forgasson. A szűk költségvetés miatt a színészek mindent kaszkadőr nélkül csináltak (Jon Voight valóban megmászta a sziklát) és kész csoda, hogy mindezt élve megúszták. A kisebb szerepekre szintén spórolási okokból választottak helyi embereket, de ez a döntés inkább csak hozzáadott a film atmoszférájához, minthogy elvett volna.

A Gyilkos túra az ember kontra természet témájú filmek egyik legjelesebb képviselője, ami egyszerre egy kalandfilmbe oltott thriller, fenyegető horrorfilm és a természet megzabolázhatatlanságát dicsőítő sötét kiáltvány. A vidéki vademberek képe korábban sosem volt még ennyire fenyegető a mozivásznon és talán nem túlzás azt is kijelenteni, hogy A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) is igen sokat ihletett az itt látottakból. A film annak ellenére, hogy korának egyik legbrutálisabb és legkényelmetlenebb alkotásának számított, bemutatója idején óriási sikernek bizonyult, a kritikusok is szerették, ráadásul még három Oscar-díjra (legjobb film, legjobb rendező, legjobb vágás) is jelölték.

Érdekességek

- Amikor kiderült, hogy a film egyik jelenetében megerőszakolnak egy férfit, szinte minden egyes megkeresett sztár azonnal nemet mondott a szerepre. Jack Nicholson viszont szeretett volna szerepelni a filmben, ám a film költségvetése annyira alacsony volt, hogy nem tudták kifizetni a színész gázsiját.

- Donald Sutherland is visszautasította Ed szerepét, arra hivatkozva, hogy a forgatókönyv túl erőszakos. Később azonban bevallotta, hogy megbánta ezt a döntését. 

- Az író, James Dickey is a stábbal tartott, de a forgatás végére mindenkivel megutáltatta magát. A színészek azért nem kedvelték, mert még a forgatási szünetekben is mindenkit a karaktere nevén szólított, a rendezővel pedig már szinte majdnem ökölre mentek. Végül egy cameo szerepet kapott, ő játssza a sheriffet a film végén.

- A forgatás során öt, fából készült kenut törtek szét és az alumíniumból készült darab is komoly sérüléseket szenvedett.

- Az evezős jeleneteket általában egy gumicsónakról vették fel, aminek nem egyszer lett vízbeesés az eredménye. Zsigmond Vilmos mindig igyekezett a vízfelszín fölött tartani a kamerát, ennek ellenére mégis külön technikust kellett alkalmazni, aki éjjelente szerelte és szárította a napközben elázott felszerelést.

- A megerőszakolós jelenetet csak egyszer vették fel, mert - érthető okokból - Ned Beatty nem akarta azt többször.

- James Dickey leckéket adott Burt Reynoldsnak az íjpuska használatáról, a színész pedig a forgatás végére már szinte profi módon használta azt.

Vélemény

Bizonyára sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy mit keres egy olyan alkotás a legjobb filmeket tartalmazó listán, amiben 4 férfi vadvízi evezésre indul, egyikőjüket megerőszakolják, majd némi megpróbáltatás után megpróbálnak eljutni kalandjuk végcéljához. Ha röviden szeretnénk a filmet jellemezni, valóban ennyiről szól a történet, de ha sikerül a dolgok mélyére látni, akkor szerencsére ennél azért jóval több. A végtelenül egyszerű magyar címmel megáldott Gyilkos túra ugyan nem feltétlenül sorolandó az egyetemes filmtörténet megkerülhetetlen klasszikusai közé, azért műfajának mindenképpen legfontosabb darabja, amely bizonyos körökben még napjainkban is kifejezetten kultusz tárgyát képezi.

Egyeseknek egy tipikus szimpla macsó kalandfilmnek tűnhet, de szerencsére jóval több annál. John Boorman filmje egy végtelenül baljós, fullasztó és precízen kényelmetlen mű, mely morális kérdések sorával szembesíti karaktereit és a közönséget is. Való igaz, hogy kissé lassan indulnak be az események (ami sokak kedvét elveheti a film továbbnézésétől), ahogy azonban megtörténik az a bizonyos megerőszakolós jelenet, onnantól kezdve egy nyomasztó és hitelesen végigvitt pszichológiai viaskodás veszi kezdetét a barátok között, hiszen a morális és az észérvek nem minden esetben egyeznek meg egymással. Az a bizonyos jelenet pedig szó szerint a képernyőhöz szögez, annak ellenére is, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz a képernyőn pörgő megalázás, bántalmazás és az emberi lét semmibe vevése. A film kiváló dramaturgiával építi fel, ahogy a szereplők egyre kevésbé bírják az érzelmi nyomást, a közös titkot és egyáltalán a történtekkel való szembenézést. Szégyen, harag, bizonytalanság és a kétségbeesett egymásba kapaszkodás kíséri őket végig kalandjuk során.

A Gyilkos túra valójában egy akció-kalandba bújtatott dráma az emberben lakozó és folyton kiutat kereső állat elszabadulásáról. Az erdei vademberek pedig minden ocsmányságuk, agresszivitásuk ellenére az érintetlen természetet jelképezik, melynek részesei, annak farkastörvényei szerint élnek, és nem utolsósorban, mint civilizálatlan vadak, tökéletes ellentétei az ő birodalmukba betévedő városiaknak, akik csak azt hiszik, hogy képesek uralni a természetet. Ennek legjobb példája az egyébként kifejezetten nagyot alakító Burt Reynolds, aki egyrészt az igazi ki, ha én nem figurát testesíti meg, ugyanakkor jóval több is annál.

Én már több alkalommal is láttam a filmet és a hangulata vagy erősebb jelenet(ek) ellenére is kedvelem John Boorman alkotását. Akik szeretik az ilyen témájú filmeket, annak tudom ajánlani a bevezetőben is említett Szalmakutyákat, ami szintén remekül sikerült és szintén a műfaj egyik meghatározó alapműve. Végül pedig álljon itt a már többször is emlegetett bendzsójátszma, ami akár magában is megállja a helyét, annyira remekül sikerült.

Ítélet: 10/8