Magyarország, Nyugat-Németország (MAFILM, ZDF), 104 perc, színes, dráma

A Filmről

Az 1943-44-ben játszódó történet főszereplői, Jób (Zenthe Ferenc) és Róza (Temessy Hédi), egy idős zsidó házaspár, akik hét gyermeküket is elvesztették. Elhatározzák, hogy ellentmondanak a történelemnek és egy keresztény kisfiút fogadnak örökbe, hogy legyen kinek hátrahagyni szellemi és anyagi értékeiket. Az együtt töltött egy év során különös és mély szeretet születik meg az idős házaspár és a 7 éves vadóc kisfiú, Lackó (Fehér Gábor) között. Szeretet és fájdalom, hit és remény mozgatja az eseményeket, de az érzelmek mellett mindig jelen van a gyermek világra csodálkozásából adódó humor is, ahogy Lackó felfedezi a falusi élet, a szerelem, a természet, és a szülők vallásos életének titkait. Miközben a fasizmus egyre jobban fenyegeti az immár háromtagú család életét, Jób és Róza okosan és szeretettel gondoskodnak Lackó jövőjéről. Egy napon aztán megérkeznek a csendőrök, hogy deportálják nevelőszülőket.

Gyöngyössy Imre és állandó alkotótársa, Kabay Barna jó néhány közös dokumentumfilm után forgatta el a zsidók elhurcolását, az ún. vészkorszakot felelevenítő drámát. A rendszerváltás előtt kevés magyar film készült a holokausztról. A szocialista rezsim hiába sorolta előszeretettel a nácizmus bűneit, a holokausztot igyekeztek elhallgatni. A túlélők közül sokan vállaltak szerepet a Rákosi-diktatúra kiépítésében, amit sokáig az enyhülést hozó Kádár-rendszerben sem lehetett kritizálni. 1983-ra viszont már szabad préda volt az ötvenes évek kommunizmusa, és a holokauszt előzményeiről is forgathattak filmet. A Jób lázadása ebből a szempontból hiánypótló mű, amit Zenthe Ferenc életének legjobb alakítása és Temessy Hédi visszafogott játéka, valamint Szabó Gábor gyönyörűen letisztult, sárgásbarnában játszó képei is kivételessé tesznek. Zenthe Ferenc Jób megformálásáért meg is kapta annak idején a Magyar Filmkritikusok Díját.

A több filmben is együtt dolgozó szerzői gárda a második világháború idejébe, egy Tisza menti kis faluba helyezte a bibliai történetet. A film címe is a bibliai történetre utal: az ószövetségi példázatban a feddhetetlen, istenfélő Jóbot próbára teszi Isten, a jómódban és boldogságban élő ember elveszíti hét gyermekét és vagyonát, mégsem fordul szembe Isten akaratával, minden csapás ellenére kitart hite mellett. Szemben a Bibliával, ahol az Úr végül megkönyörül Jóbnak és a rá mért csapások után új gyermekáldással és hosszú, boldog élettel jutalmazza meg, a filmbéli Jóbra nem vár boldog befejezés - legfeljebb az a tudat töltheti el boldogsággal, hogy mindent megtett, amit csak tehetett. A rendezők mértékletessége jóvoltából a néző viszont elnyeri megérdemelt jutalmát: a vallási szokások és szertartások, illetve az antiszemita erőszak ábrázolása éppoly mértéktartó, mint a vidám és tragédiával fenyegető események ábrázolása.

A film különlegessége, hogy egy gyerek szemszögéből eleveníti fel, mi történt a zsidósággal a negyvenes években, miközben Lackó szemszögéből egy ma már ismeretlen világ, a magyar zsidó paraszti kultúra tárul fel. A hétéves, vadóc Lackó és az örökbefogadó szülők között az együtt töltött év alatt egyre szorosabb, szeretetteljes kapcsolat alakul ki, és a gyermek a körülötte élők mintáit követve fokozatosan a zsidó közösség részévé válik. Fehér Gábor gyerekszereplő játéka lenyűgözően természetes. Vadócsága, naivitása, gyerekszája élettel és humorral tölti fel a történetet. A gyermeki szemszög határozza meg a holokauszthoz fűződő érzelmi viszonyunkat is. A holokauszt borzalma felfoghatatlan, ahogy Lackó sem érti, miért hurcolják el a zsidókat, miért szakítják el őt a szüleitől, ami tágabb értelemben a magyar zsidóság elpusztítását is jelenti.

A Jób lázadása osztatlan elismerést váltott ki mind a szakma, mind a közönség körében. A kritikák méltatták, számos hazai és nemzetközi filmes díjat megnyert, többek között jelöltje volt az 1984-es Oscar-díjnak a legjobb külföldi film kategóriában, de azt végül Ingmar Bergman vihette haza a Fanny és Alexanderért. Az aranyszobrot állítólag azért nem kaphatta meg, mert a szavazók nem akartak a Mephisto győzelme után egy évvel ismét egy magyar filmet díjazni. Viszont a film külföldi premierje után számos hazai és amerikai lap (köztük a Variety, a Los Angeles Times és a New York Post) kritikusa méltatta, valamint neves nemzetközi  fesztiválokon honorálták a filmet. San Remóban nagydíjat, Fondiban (1986) fődíjat kapott, Cannes-ban pedig elnyerte az Ökumenikus Zsűri díját.

Érdekességek

- A forgatások a Tisza mentén, Tokaj környékén, Tiszatarjánban, illetve Nagykállón zajlottak, melyen a Debreceni Hitközség tagjai is részt vettek. Legjobb tanítványait választotta segítségül a rituális jelenetekben az Országos Rabbiképző igazgatója, Scheiber Sándor.

- Nagykálló városában található Taub Eizik Izsák, csodarabbi sírhelye, mely a haszidok leghíresebb zarándokhelye. A „Szól a kakas már” kezdetű népdalt – ami a filmben többször is hallható – a zsidó közösség az ő nótájaként tartja számon, amit a legenda szerint a rabbi két versszakkal kibővített. Ezt a bővített változatot éneklik a világ minden táján purim ünnepén a haszidizmus követői.

- A filmbéli cirkuszi mutatványosok Balogh Béla 1921-es némafilmjét, A megfagyott gyermeket vetítik le a nézőközönségnek. 

- Televíziós hirdetéssel keresték a gyermekszereplőt. A jelentkezőket kamera nélkül, improvizációs gyakorlatokkal válogatták. Itt tűnt fel a Lackót játszó, akkor tíz éves Fehér Gábor, aki korábban még nem szerepelt filmekben és a későbbiekben sem a színészet felé fordult, hanem előbb szakácsként, majd később pincérként dolgozott.

- A filmet a Magyar Nemzeti Filmarchívum digitálisan felújította, 2019-ben készült el. A film szín- és fényvilágát az operatőr, Szabó Gábor bevonásával rekonstruálták, a hangrestaurátorok az eredeti mágnesszalag digitalizálása után a hangsávokat Petényi Katalin és Kabay Barna közreműködésével újították fel.

Vélemény

A holokauszt témája egy igencsak érzékeny pont, főként a hazai filmesek körében, nem véletlen, hogy nem sok film érintette a témakört, melyek közül bizonyára a legismertebb Magyarország 2016-ban Oscar-díjat nyert alkotása, a Saul fia. Ugyanakkor, ha mégis előkerül a holokauszt, abban az esetben hozzáértő kezekben szinte garantált a kritikai elismerés. Mivel a Jób lázadása szerencsére ebbe a csoportba tartozik, így nem véletlen, hogy Kabay Barna és Gyöngyössy Imre filmje végül egészen az Oscar-jelölésig jutott, amit végül sokak szerint csak azért nem nyerhetett meg, mert előző évben is egy magyar alkotás diadalmaskodott a legnevesebb filmes díjátadón, az pedig nem járja, hogy két egymást követő évben is ez a cseppnyi ország vigye el a díjat.

A filmet, annak ellenére, hogy már hallottam róla többször, most láttam először, de itt is ugyanaz a helyzet, mint a Mephisto esetében, azaz jobb későn, mint soha. A Jób lázadása tényleg egy erős film, ami a félig-meddig tabutémának számító holokausztot úgy mutatja be, hogy nem a koncentrációs táborokban játszódik, hanem Török Ferenc későbbi filmjéhez (1945) hasonlóan szintén egy kis magyar faluban. A hangsúly sem igazán magán a zsidó lakosság elhurcolásán van, hanem sokkal inkább tekinthető egy fejlődéstörténetnek és azon belül sem a kis Lackóénak, hanem jóval inkább a két idős a két idős, megkeseredett ember fejlődéstörténetének. A film legnagyobb erőssége a két főszereplőben rejlik, azon belül is főként Zenthe Ferencé, aki végtelenül hiteles Jób szerepében, egyértelműen élete legjobb alakítása. A filmbéli Jób a tudása legjavát igyekszik átadni Lackónak a természetről, erkölcsről és vallásról azalatt az egy év alatt, ami megadatik nekik családként, mielőtt feleségével, Rózával és a Tisza-menti falucska többi zsidó lakosával együtt deportálják őket.

Nekem ugyan kicsit sok volt a filmben a zsidó vallást igencsak részletesen bemutatása, talán túlzottan is szájbarágós, de ez abból a szempontból érthető megoldásbak tekinthető, hogy mi, nézők is leginkább a keresztény Lackó szemszögéből nézhettük az eseményeket, akinek hozzánk hasonlóan szintén újdonságot jelentett. Ez a gyermeki nézőpont pedig a film legvégén nyer igazán értelmet, amikor csendőrök elhurcolják a falubéli zsidókat, ami még a nézők számára is egy felfoghatatlan esemény, nemcsak a gyerek számára. Mivel a kis Lackó nem zsidó, őt nem deportálják, így Jóbnak saját magát kell lelkileg megerőszakolnia a film végén, hogy megtagadja a gyermeket — talán ezzel meg is mentve őt a későbbi bajoktól. Amikor pedig a film végén megjelent a vége felirat, jómagam még egy ideig a látottak hatása alatt maradtam és feltehetően ezzel nem vagyok egyedül.

https://m.ok.ru/video/2122605988462

Ítélet: 10/8