Csehszlovákia, Olaszország (Barrandov, Carlo Ponti), 71 perc, Eastmancolor, filmszatíra

Rendező: Miloš Forman

Producer: Rudolf Hájek, Carlo Ponti

Operatőr: Miroslav Ondříček

Forgatókönyv: Miloš Forman, Jaroslav Papoušek, Ivan Passer, Václav Sasek

A Filmről

Az önkéntes tűzoltók bált szerveznek, ahol kitüntetést adnak át nyugalmazott parancsnokuknak. A helyi kultúrteremben megrendezett ünnepségen még tombolát is hirdetnek, ahol többek között értékes enni- és innivalók várják a nyerteseket. Gyülekeznek a vendégek, a bizottság keresi a szépségversenyre benevezhető lányokat, miközben mind egy szálig ellopják a tombola nyereményeit. A szépségverseny lebonyolítása irányíthatatlanná válik, majd tűz üt ki a faluban. Az addigra már igencsak kapatos társaság nem képes eloltani a lángokat, így az idős tulajdonosnak végig kell néznie, ahogy porig ég a háza.

A cseh újhullám szatíráinál alaposabban és szórakoztatóbban csak kevesen tudtak leásni a szocialista néplélek mélységeibe. Miloš Forman trilógiája (Fekete Péter, Egy szöszi szerelmei, Tűz van, babám!) a hétköznapok groteszk alulnézetén keresztül tette mesteri fokon kicsinyessé és közröhej tárgyává a puha diktatúra diszkrét báját. Bár Formannak nem állt szándékában allegorikus filmet készíteni, a Tűz van, babám így is egy nagyszerű fekete komédia lett a szovjet típusú társadalmak romlottságáról. A film nem hangsúlyozza túl sem ezt, sem az akkori Csehszlovákiára jellemző hiánygazdaság mindenkit sújtó visszásságait, inkább azt mutatja meg, hogyan vész el a morális tartás a tömegek kárára élősködő kevesekből álló korrupt vezetéssel szemben. Több figyelemre méltó szál van a filmben, ilyen maga a bál, a tombola, a szépségverseny és a tragikomikus végbe torkolló tűzvész is. Nemcsak a cselekmény miatt érdemes azonban megnézni, hanem a forgatás helyszínéül szolgáló kisvárosban felfedezett amatőr színészek játéka miatt is.

A forgatókönyvírókat, Miloš Formant, Jaroslav Papoušeket és Ivan Passert egy valóban átélt tűzoltóbál ihlette meg, és úgy gondolták azt meg kell örökíteni filmvásznon. Az epizodikus szerkezetű, naturalista stílusú film a humor szinte valamennyi válfaját felsorakoztatja a bohózattól a tévedések vígjátékáig, miközben alapos megfigyelései révén betekintést nyújt egy korlátok közé szorított csoport viselkedésébe. Rengeteg motívum a szocializmus és a kispolgári lét abszurd találkozását festi meg: szépségverseny jelöltjeit a tűzoltók menetelni tanítják, a tombolatárgyak asztaláról mindenki lop, a bál végi felfordulás közepette pedig egy idős nő lesz a bálkirálynő. Bár a történet alapvetően csupán egy szemünk előtt félresikeredő tűzoltóbál bemutatása, a film végére a groteszk átfordul gyilkos szatírába. 

A film társproducere, Carlo Ponti politikai felhangjai miatt bírálta az alkotást, annak ellenére is, hogy óriási sikere volt. Sajnos azonban rosszkor volt rossz helyen, mert ugyanabban az évben özönlötték el a szovjet tankok Prágát. A film Csehszlovákiában néhány hónappal az 1968-as prágai tavasz előtt került a mozikba, majd annak eltiprása után rögtön betiltották. A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért folyó versenyben viszont ott lehetett a film 1969-ben. A díjat végül Bondarcsuk Háború és békéje nyerte el, de szerencsére Miloš Formant, aki időközben Amerikába emigrált, később bőven kárpótolta ezért a sors. A Tűz van, babám! a cseh új hullám klasszikus szimbóluma lett, amely a rendező hazai - ígéretes - pályafutásának lezárása is egyben.

Érdekességek

- A film Magyarországi bemutatója 1988 áprilisában volt, 21 évvel a csehszlovákiai premier után.

- A szereplők között nem volt hivatásos színész, valamennyi önkéntes tűzoltó napközben a helyi gyárban dolgozott. Hajnali ötkor keltek, hatkor munkába álltak, kettőkor végeztek, hazamentek, átöltöztek és jelentkeztek a forgatási helyszínen, ahol aztán este tízig, tizenegyig forgattak.

- Miloš Forman azután kapta meg a lehetőséget, hogy megrendezhesse a Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest, 1975) c. filmjét, miután a film producere, Michael Douglas látta a filmet és teljesen le volt tőle nyűgözve.

Vélemény

Jiří Menzel után nem sokat kellett várni a csehszlovák filmiskola másik nagyágyújára, Miloš Formanra sem. Mindkettőjük pályafutása szorosan összefonódik a cseh újhullám megalakulásával. Pályafutásuk kezdetén mindkét rendezőt a keserédes humorral átitatott, szatirikus hangvételű, az akkori rendszert kifigurázó és a kisembereket bemutató alkotások jellemezték, hangos sikereket aratva mind a közönség, mind a kritikusok körében. 1968-ban azonban, a prágai tavasz eltiprása után az újhullám alkotói szétszóródtak - Miloš Forman az Egyesült Államokba menekült (ahonnan vissza sem tért), míg mások belső emigrációba vonultak, sokakat pedig , (mint Menzel-t is) eltiltottak a munkától.

A Tűz van, babám! az egykori Csehszlovákiában valószínűleg hasonlóan meghatározó, rendszerkritikus szatíra volt a maga idejében, mint nálunk Bacsó Péter örökbecsű remekműve, A tanú (1969). Ahhoz hasonlóan sokszor itt sem tudjuk, hogy sírjunk a rendszer szánalmasságán, vagy (jobb híján) inkább nevessünk. Végül szerencsére az utóbbi győzedelmeskedik, így végső soron remekül szórakozunk a látottakon. A tanúval ellentétben itt azonban nem hagyják meg a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának, mivel a lányok egy része mindenképpen vetkőzéssel akarja maga mellé állítani a zsűritagokat. Az már egy másik kérdés, hogy én ezt nem biztos, hogy szerettem volna látni, de végül nem is kerül rá sor. Annyi biztos, hogy Miloš Forman és stábja keresve sem találhatott volna ennél rondább nőket, így a casting sikeresen zárult.

A Tűz van, babám! egy végtelenül egyszerű, de mégis komoly mondanivalóval rendelkező történet, egy vérbeli szatíra, ami tökéletesen bemutatja és egyben kifigurázza az adott korszakot. Az este teljes zűrzavarba fullad: a szépségkirálynői címet gyakorlatilag tukmálni kell, az ünnepeltről elfeledkeznek, és amíg a tűzoltók bált adnak, a faluban egy ház lángra gyullad. Amikor pedig tombolaszelvényekkel próbálnák megsegíteni a károsultat, kiderül, hogy a bálozók ellopták a nyereménytárgyakat. Mindeközben mi nézők pedig önfeledten nevetünk az egészen, még akkor is, amikor a kínos zavarodottság már-már burleszkbe csap át. Így nyer a filmben többek között új értelmet a háztűznéző fogalma, míg a saját, lángoló házánál melegedő öregúr képe pedig a filmtörténet egyik legszebb metaforája.

Forman humora nem mindennapi, így nem biztos hogy mindenkinek elnyeri majd a tetszését, mindenesetre engem megfogott, így módfelett jól szórakoztam. Mialatt a rendezővel együtt végignevetjük a filmet, eközben finoman rávilágít arra is, mekkora terhet róhat a helyi politizálás az átlagpolgárokra. A Tűz van, babám! nem véletlen válhatott a cseh(szlovák) új hullám klasszikus szimbólumává, emellett a rendező hazai pályafutásának lezárása is egyben, amely aztán szerencsére a tengerentúlon folytatódott töretlenül. 

https://www.youtube.com/watch?v=Tv_6Fypxa1E&fbclid=IwAR0239c4VXIL1WMf_ICHchg1yClAaDk60IWGu6o1cz2T_o2zCwtgwG4nBpk

Ítélet: 10/8