K12. Sörgyári capriccio (Postřižiny) (1980)
Csehszlovákia (Barrandov), 93 perc, színes, vígjátékRendező: Jiří Menzel
Operatőr: Jaromir Šofr
Forgatókönyv: Jiří Menzel, Bohumil Hrabal
Szereplők: Magda Vášáryová, Jiří Schmitzer, Jaromír Hanzlík, Rudolf Hrusínský, Petr Čepek, Oldřich Vlach, František Řehák
A Filmről
A cseh kisváros sörfőzdéje körül az élet a megszokott mederben folyik. Francin (Jiří Schmitzer), a sörfőzde visszafogott és rendszerető, de pozícióját féltő gondnoka igyekszik mindent kézben tartani, sőt fejleszteni, míg életrevaló felesége, Maryška (Magda Vášáryová) szinte gyermeki örömmel habzsolja az életet. Egy napon Francin bátyja, Pepin bácsi (Jaromír Hanzlík) érkezik látogatóba, aki fenekestül felforgatja a szürke hétköznapokat. A jóravaló cipész ugyanis öblös, lelkendező és cseppet sem visszafogott hangján meséli különféle furcsa történeteit.
Nem igazán lelkesedtek a prágai filmgyár pártharcosai, amikor Jiří Menzel az engedélyüket kérte Bohumil Hrabal kisregényének filmre viteléhez, majd azzal az indokkal utasították el, hogy „Sajnos, a régi időket dicsőíti...” Majd újabb és újabb indokok születtek, mígnem hosszas küzdelem után 1980-ban a filmvászonra kerülhetett. Rögtön az elkészülte után először a kommunista párt barrandovi vezérkara látta a filmet. Ők egyáltalán nem voltak meghatódva tőle, de nem sokkal később, amikor a kritikusok és a nézők is a legnagyobb elismeréssel fogadták, változtattak véleményükön. 1981-ben már külföldön dicsérték a filmet: a Sörgyári capriccio volt a Velencei Filmfesztivál nyitófilmje, a rendező pedig elnyerte a különdíjat. Ezt már a csehszlovák filmművészek szövetsége sem hagyhatta figyelmen kívül, így természetesen ők is díjazták Jiří Menzel alkotását, majd nem sokkal később Magda Vášáryová a legjobb női alakítás díját vehette át. A legfontosabb elismerés azonban minden kétséget kizáróan az volt, hogy 1975 és 1985 között a Sörgyári capriccio állt a nézettségi lista legtetején. Ennél nagyobb kasszasikert azokban az években egyetlen filmnek sem sikerült elkönyvelnie.
A Sörgyári capricciónak az az egyik legszebb vonatkozása, hogy amennyire erős benne Hrabal önéletrajzisága (nevelőapja a nymburki sörgyár menedzsere volt, így a család tényleg a sörfőzdében élt), annyira általános közép-kelet-európai közérzetfilmmé tudott lenni. Jiří Menzel filmje másfél óra őszinte derű egy olyan korban és egy olyan országban, ahol az ilyesmi igazi ünnepnek számított. A kommunizmus legnyomorúságosabb, legszürkébb korszakában képesek voltak egy életigenlő, vidám, merészen hedonista filmet csinálni a békebeli időkről. Persze, a cseh szocializmusbéli állapotok messze nem voltak olyan súlyosak, mint a nyolcvanas évek Romániájában, de a gyermeki életöröm féktelen bemutatásánál forradalmibb ars poetica nem is kell egy ilyen rendszer esetében. A Sörgyári capriccio a rendező pályájának csúcsának tekinthető, ugyanis jelzi azon út végét, amellyel Menzel olyat ért el, ami csak nagyon kevés európai rendezőnek sikerült, miszerint világhírű lett külföldi rendezések és koprodukciók nélkül, kizárólag hazai filmek készítésével.
Érdekességek
- A női főszereplő, Magda Vášáryová a forgatás hónapjaiban a második gyermekét várta, a terhességet azonban még nem lehetett látni rajta. Miután visszavonult a filmezéstől a politikusi pályán ért el sikereket. A rendszerváltás után volt bécsi nagykövet, külügyi államtitkár, sőt még szlovákiai miniszterelnök jelölt is.
- Pepin bácsi szerepét szívesen eljátszotta volna maga Jiří Menzel is, ám a feladatot végül Jaromír Hanzlík kapta, aki élt is a lehetőséggel.
Vélemény
Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!
Ugyan mosómedvék (szerencsére) nem szerepelnek a filmben, a fenti filmből származó mondat azonban már sokat elárul arról, hogy mi is vár ránk, ha megnézzük a csehszlovák filmművészet talán legismertebb alkotását. Jiří Menzel korszakos művéből csak úgy árad a derű, az életöröm és természetesen a címben is megénekelt sör. Már a címben is ott van minden, és nem csoda, hiszen Menzel a fél életét sörözőkben töltő Hrabal regényét vitte vászonra, ezáltal gyakorlatilag az egész történet egy sörgyárban játszódik vagy ha éppen nem ott, akkor a kisvárosban, ahol minden a sör körül és a sörföző mester felesége körül forog. Annyi bizonyos, hogy a Maryškát játszó hölgyeménnyel Menzel nem igazán árult zsákbamacskát, igencsak szemrevaló teremtéssel van dolgunk és bájait sem ő, sem a rendező nem takargatta. Így férfitársaimnak nyugodtan kijelenthetem, hogy a filmet már csak miatta is érdemes megnézni, aki pedig mindezek mellett még a sört is szereti, azoknak egyenesen kötelező házi feladat. Ha pedig egyik csoportba tartozónak sem érezzük magunkat, akkor egész egyszerűen csak azért, hogy szórakozzunk egy jót.
A film a hazai keresztségben a Sörgyári capriccio címet kapta, a Postřižiny eredeti jelentése azonban nagyjából: „megrövidítettek, megvágottak”, nem mellesleg a nemzetközi forgalmazásban is valami hasonló címmel (angolul példának okáért Cutting it Short) forgott. Mindez pedig a film történet hátterét próbálja összefoglalni, miszerint a húszas évek polgársága a múlt avítt szokásaitól való megszabadulás jegyében és a hőn áhított modernizáció felé haladás során mindenre próbál egy gyorsabb és rövidebb megoldást találni. Így lesz megkurtítva a kutyák farka, a konyhaasztal lába, a leglátványosabb „rövidítés” azonban egyértelműen Maryška földig érő, aranyszőke hajának a levágása.
A Sörgyári capriccio ugyanazt jelenti a cseheknek és szlovákoknak, mint nekünk a nemrég megénekelt Indul a bakterház, a Csinibaba vagy épp az Üvegtigris. Ezekben a filmekben ugyanis megtalálható az a ránk jellemző, keserédes humor, ami a Kelet-európai blokk országait jellemezte, így jót tudunk szórakozni az egymás nyomorán. Ha valaki még eddig nem látta a filmet és ezek után szeretné rászánni magát a megtekintésére, az mindenképp magyar szinkronnal tegye, ugyanis Pepin bácsi harsány beszéde (vagy nevezzük üvöltözésnek) és történetei mit sem érnek Kern András remek szinkronja nélkül.
Ítélet: 10/8
