Nagy-Britannia (Highland), 120 perc, Technicolor, történelmi dráma

Rendező: Fred Zinnemann

A Filmről

VIII. Henrik király (Robert Shaw) hozzá volt szokva, hogy a dolgok a szája íze szerint folynak, amikor pedig nem úgy történt minden, ahogy ő szerette volna, mindent bevetett akarata érvényesítéséhez. Ez alól házassága sem jelentett kivételt, így amikor nyilvánvalóvá vált számára felesége terméketlensége, mindenképp újra akart nősülni., hogy biztosítsa utódlását a brit trónon. A válás azonban a 16. század katolikus Angliájában még nem volt magától értetődő, így a király "meggyőzte" püspökeit, hogy Rómával szakítva alapítsák meg saját, anglikán egyházukat, melynek első embereként ő maga hozhatja az egyházi törvényeket is.

Az egész udvarban mindössze egyetlen ember akadt, akinek volt bátorsága elutasítani az új egyházat. Morus Tamás (Paul Scofield) némaságával nyilvánította ki nemtetszését, ezzel magára vonva a király haragját. Az utódjául kinevezett Cromwell (Leo McKern) helytelennek tartotta, hogy a férfi megtagadta a királynak letenni a hűségesküt. Morus barátai és családja is megpróbálják rávenni, hogy tegye azt le, de végül a fiatal köztisztviselő, Richard Rich (John Hurt), aki mindig is felnézett Morusra, megmutatta jellemgyengeségét. Eskü alatt hamis vallomással vádolta Morust, akit végül halálra ítélt az állami bíróság. 

Az Egy ember az örökkévalóságnak egy nagy ember bukásának történetét meséli el, aki készen áll arra, hogy hitéért feladjon mindent, amiért egész életében dolgozott. Lelkiismerete nem engedi neki, hogy lordkancellári hivatalában maradjon, önkéntes távozása a politikai életből azonban még nem elégíti ki az uralkodó haragját, így Morus Tamásnak nem marad más választása, mint hogy a hitéért és tisztességének megőrzéséért még a saját életét is feláldozza. A csodálatos alakításoknak köszönhetően a néző valóban a történet korában érezheti magát és megértheti, hogy Morus olyan ember volt, aki bárkinek példát mutathat.

Fred Zinnemann kifogástalan filmje azt kutatja, hogy mi az, ami meghatározza az embert, vagy, hogy a lényegileg meghatározatlan emberből mi hiányzik, amit nem lehet csak úgy megvásárolni, vagy kikényszeríteni. Robert Bolt saját színdarabjából remekül átdolgozott forgatókönyve elviselhetetlenül intelligens, mélységesen megrendítő, mely csak úgy zeng a szóbeli szépségtől és kecsességtől. Paul Scofield, aki a film készítése előtt pár évvel a színdarab főszereplője is volt, egy keresetlenül gazdag és sokoldalú előadást Morus Tamás szerepében, mint mártír és mint az az ember, akinek határozott hallgatása erőteljesebben hatott mint bármely szó, és mint aki még erőteljesebben szólalt meg, amikor megtörte ezt a csendet.

Zinnemann a szilárd elvekkel bíró, hajthatatlan, végzetes elszántságú hős motívumát arra használja fel, hogy környezetének állandó metamorfózisát, züllöttségét és pragmatizmusát bemutassa és egy határozott, erős kontraszttal ellenpontozza. Klasszikus hősöket mozgat modern környezetben, akik csupán hiszik, hogy ismerik a játékszabályokat, miközben végzetes kutyaszorítóba kerülnek. Az Oscar-díj átadóján az Egy ember az örökkévalóságnak beváltotta az előzetes reményeket, és végül hat kategóriában is elnyerte az Oscar-díjat, köztük a legjobb film, a legjobb rendező (Fred Zinnemann), a legjobb férfi főszereplő (Paul Scofield) vagy éppen a legjobb adaptált forgatókönyv (Robert Bolt) kategóriában.

Érdekességek

- Fred Zinnemann az önéletrajzában a valaha készített legkönnyebb filmjének nevezte, mindezt a színvonalas stábnak és a legkiválóbb színészeknek köszönhetően, akikkel valaha együtt dolgozott.

- Morus Tamás szerepére Dirk Bogarde és Laurence Olivier neve is felmerült, mielőtt véglegesen Paul Scofield kapta volna. VIII. Henrik szerepét pedig Peter O'Toole és Richard Harris is eljátszhatta volna, de végül Robert Shaw kapta meg, akit Oscar-díjra is jelöltek a szerepéért.

- Charlton Heston is sokáig lobbizott, hogy megkaphassa Morus Tamás szerepét, de a producerek sosem számoltak vele komolyan, mert mindenképp angol színészben gondolkodtak. A színész végül 1988-ban készített a filmből egy saját változatot, amiben már eljátszhatta a főszerepet.

- A film forgatókönyvének írója, Robert Bolt egy kedves barátjának, John Hustonnak kívánta adni Norfolk alakjának megformálását, azonban a színész-rendező nem vállalta el.

- Vanessa Redgrave eredetileg Margaret szerepét játszotta volna, de színházi elfoglaltságaira hivatkozva nem vállalta azt. Abba viszont beleegyezett, hogy eljátssza Boleyn Annát és a pár percnyi szerepért még fizetséget sem kért.

- Paul Scofield el sem ment az Oscar ceremóniára, mert abban a hitben volt, hogy a díjat Richard Burton kapja, a Nem félünk a farkastól-ban nyújtott alakításáért. A díjat végül postán küldték el neki, ami megsérült a szállítás során.

- Ugyan Robert Shaw és Orson Welles csupán ebben a filmben játszottak együtt, 1970-ben azonban Shaw kibérelte Welles madridi otthonát, de véletlenül tüzet okozott, melynek során Orson Welles számos befejezetlen forgatókönyve és filmje megsemmisült.

- 1995-ben a film felkerült arra a vatikáni filmlistára, amely összesen 45 olyan filmet tartalmaz, amelyeket a Szentszék kifejezetten megtekintésre ajánl. 

Vélemény 

VIII. Henrik angol uralkodó köztudottan híres volt arról, hogy minden áron elérte azt, amit szeretett volna, és ehhez a meggyőzés mindenféle eszközét bevetette, aki pedig megpróbált ellenállni, az sok esetben az életével fizetett. Mivel hirtelen haragú uralkodó volt, nem volt jó ötlet szembehelyezkedni vele, így járt többek között két felesége vagy éppen legközelebbi tanácsadója, Thomas Cromwell, illetve mostani filmünk főszereplője, Morus Tamás is. Az ő esete mondjuk jóval speciálisabb a többiekénél, mert Morus valójában csupán nem kívánt állást foglalni a király előző házasságának érvényességéről folyó vitában, arra hivatkozva, hogy se nem egyházjogász, se nem erkölcstantudós. A király ekkor a parlamenttel az angol egyház egyetlen fejévé nyilváníttatta magát, egyúttal hivatalosan is eltörölve a pápa addigi kiváltságait. Minden alattvalónak esküt kellett tennie erre az új törvényre, Morus Tamás azonban makacssága és legfőképpen hitbéli meggyőződése miatt erre nem volt hajlandó, ezért lenyakaztatták.

Egy ilyen sokba kerülő meggyőződés teljesen idegen a mi korunkban, amikor a hatalom vagy a hírnév elérése és megtartása önmagától értetődő, és önmagunk megtalálásának képessége alapvetően egy puszta túlélési jártasság. Ma már nem várjuk senkitől sem, hogy áldozza fel karrierjét, vagyonát, szabadságát és végül életét, ha megvádolják valamivel és bíróság elé állítják. Akkor azonban még más szelek fújtak, így válhatott Morus Tamás előbb mártírrá, majd 400 évvel halála után szentté.

Na de térjünk rá magára a filmre, mert nagyon elkalandoztam a történelmi háttér és az erkölcsi rész felé, pedig a bejegyzés lényegét maga a film jelentené. Témájából adódóan senki ne számítson izgalmas látványorgiára (bár a jelmezek jól sikerültek), óriási csavarokra vagy éppen változatos eseményekre. Fred Zinnemann alkotásának lényege ugyanis főként a párbeszédeken és a kiváló színészi játékon alapul. Paul Scofield, Vanessa Redgrave, Robert Shaw, Susannah York, John Hurt vagy éppen Orson Welles egyaránt korának legnagyobb színészei voltak, számos Oscar-díjjal (vagy jelöléssel) maguk mögött, akiknek a neve garancia volt a sikerre. Apropó, Orson Welles. Érdekes és egyben furcsa látvány volt látni őt újra egy szerepben, mert legutóbbi filmje óta finoman fogalmazva is igencsak kiterebélyesedett, így viszonylag rövid szerepében is (a szó fizikai értelmében is) uralta a vásznat.

Az Egy ember az örökkévalóságnak az alkotói lényegében egy színdarabot vittek nagyvászonra, ebből kifolyólag végig úgy éreztem magam, mintha egy színházi előadást néznék. Ez nálam különböző végeredményeket szokott hozni, most épp pozitív végkicsengése lett a dolognak, így az alapvetően számomra kissé érdektelennek tűnő téma ellenéri is pozitív szájízzel állhattam fel a székből. Aki szereti a színészi játékra és a párbeszédekre épülő színdarab jellegű filmeket, azoknak bizonyára el fogja nyerni a tetszését ezen alkotás is, mert abban nincs hiba. Ugyan az Oscar-esőt ebben az esetben is kissé túlzottnak érzem, de nem véletlen nem vagyok az Akadémia tagja.

https://videa.hu/videok/nagyvilag/egy-ember-az-orokkevalosagnak-kvZzqmfhKLcHaChm

Ítélet: 10/7,5