Franciaország, Olaszország (SNC, Rome-Paris, Dino De Laurentiis), 110 perc, Eastmanolor, szatíra

2022. szeptember 13-án, 91 éves korában meghalt Jean-Luc Godard, aki az 1950-es évek végén és a 60-as években a filmművészetet forradalmasító francia új hullám (nouvelle vague) egyik kulcsfigurája volt. Nevéhez olyan filmtörténeti remekművek kötődnek, mint a Kifulladásig, A megvetés vagy éppen jelenlegi filmünk, a Bolond Pierrot. Godard és az új hullámos filmrendezők szakítottak a korábbi filmes konvenciókkal a narratíva, a vágás és a vizuális stílus tekintetében, az alkotásaik pedig gyakran foglalkoztak a kor társadalmi és politikai témáival, amelyek bemutatásakor sokszor éltek az irónia eszközével is. Godard ezt követően a legelismertebb francia filmrendezők közé került, és a következő két évtizedben sorra készültek munkái, amelyeket ma a műfaj klasszikusai között tartanak számon, hatása a kortársaira és a következő nemzedékekre nézve is óriási. Amellett, hogy forradalmasította a mozgóképes formát, ő fedezte fel és csinált filmsztárt Jean-Paul Belmondoból.

A Filmről

Ferdinand (Jean-Paul Belmondo) egy nap mindent maga után hagyva, egykori szeretőjével, Marianne-nal (Anna Karina) megszöknek Párizsból és minden társadalmi normát felrúgva féktelen ámokfutásba kezdenek. Ennek során lopnak, csalnak, hazudnak, ölnek és hajszolják a gyönyört. Végül a tengerparton úgy tűnik, megtalálják a magánnyal ötvözött tökéletes szabadságot, de hamar kiderül, hogy mégsem lesznek igazán boldogok itt sem. Végül Ferdinand egyszer rájön, hogy a nő megcsalja, és erre a helyzetre a maga módján reagál: erőszakkal.

A Bolond Pierrot fontos mérföldkő a rendező hosszú és fényes életútjában, afféle fordulópont, mely egyesíti magában a Kifulladásig (1960) és az Éli az életét (Vivre sa vie, 1962) kísérletezőkedvét, illetve az olyan erősen átpolitizált, cinikus és fanyar humorú filmek egyes vonásait, mint a Weekend (1967) és a Keleti szél (Le Vent d'Est, 1969). Ebben az alkotásában mindkét irányzat elemei megtalálhatók, már csak ezért is érdemes megnézni. De van még más is, ami miatt különleges: Godard különleges érzékenysége a szépség iránt.

A film Lionel White 1962-es Obsession című regényén alapul, habár a kiindulópontul szolgáló regény alig ismerhető föl a filmben – mindösszesen a terroristák, a gyilkosság töredezett képei emlékeztetnek rá. Godard mindig a gyűlölet és a szeretet vegyes érzésével viseltetett az amerikai filmek iránt, számára a hollywoodi filmek egyszerre voltak gyönyörűek és őszinték, ugyanakkor rondák és ostobák egyszerre. Mint sok más munkájában, itt is ugródeszkaként használja az amerikai "alacsonyabb rendű" kultúrát és zsánerfilmezést. Godard a női főszerepet Anna Karinára, első feleségére bízta, így ez lett a hatodik közös filmjük, de a forgatás során már igencsak feszült volt a viszony kettejük között.

A Bolond Pierrot egy keserűen szatirikus humorú film, és ez már első látásra kiderül. Mégis a legbájosabb és legmegkapóbb vonása a botrányossága. Ferdinand és Marianne szédülten botladoznak egyik nevetséges helyzetből a másikba, legyen az a világ legkibírhatatlanabb partija, verekedés a benzinkutasokkal vagy egy bizarr módon magasztos önfeláldozás. Ebben a filmben ugyanis majdnem minden lehetséges, ugyanakkor mégis képes arra, hogy meglepje a nézőt, még a sokadik megtekintés után is. Godard különös szatírájának az ereje az idővel sem csökkent és talán időszerűbb, mint valaha. A Bolond Pierrot a francia új hullám egyik meghatározó alkotása és egyben a road movie műfajának előrevetítője.

Érdekességek

- A film főszereplői eredetileg Michel Piccoli és Sylvie Vartan lettek volna, míg Godard egy ideig Richard Burtont is szerette volna megnyerni Ferdinand szerepére.

- Godard megpróbálta elhitetni, hogy a forgatókönyvét egyik napról a másikra írták, pedig a rendező már rég elkészítette azt.

- A vízbe hajtott és elsüllyedt 1962-es Ford Galaxy a rendező saját autója volt.

- A filmben feltűnő egyik szemtanú László Kovács néven mutatkozik be. Ugyanez volt Belmondo karakterének az álneve a Kifulladásig című filmben.

- A Bolond Pierrot többek között Quentin Tarantino és Oliver Stone kedvenc filmjei közé tartozik. Utóbbi, fiatal egyetemi aktivista korában több, mint 30 alkalommal látta a filmet.

Vélemény

Rendhagyó módon indult indult mostani filmünk bevezetője és kissé rendhagyó lesz a mai írás is, melynek oka a pár napja bekövetkezett szomorú esemény, Jean-Luc Godard halála. Ebből kifolyólag egy kis cserét is megengedtem magamnak az időrendben a szomorú aktualitás miatt. Godard filmjével kapcsolatban külön érdekesség egyrészt, hogy magát a filmet éppen a halála napján néztem meg, másrészt ez az utolsó film a rendezőtől a listán és egyben egy szomorú búcsú is a francia új hullám világától.

Nehéz Godard alkotásáról úgy írni, hogy közben ne befolyásolják a gondolataimat és érzéseimet az események,  ennek ellenére megpróbálok tárgyilagos és teljesen őszinte lenni a filmmel kapcsolatban. Ha egyetlen mondatban szeretném röviden összefoglalni, hogy mit is gondolok: A Bolond Pierrot a legrosszabb film, amit az utóbbi időben láttam. Ezzel most megbántok minden Godard-rajongót és francia új hullám kedvelőt, de ez a kegyetlen igazság. Akármennyire is szeretnék finomabban fogalmazni, egyszerűen nem tudok. A végeredmény egy agyzsibbasztó és groteszk alkotás, melyben több röhejes párbeszéd és helyzet váltja egymást, néhol már-már kifejezetten retardált jelenetekkel megspékelve. Ezek közül néhány már egyenesen kínzással ért fel, gondolok itt a törpe meggyilkolására, egy teljesen szellemi fogyatékos emberrel a stégen, vagy éppen a rögtönzött mozielőadás a tengerparton.

Ugyanakkor örülök, hogy ez volt az utolsó szelet, mind a francia rendező életművéből, mind az új hullámos alkotások közül, mert finoman szólva sem kerültek közel a szívemhez. Mindemellett minden tiszteletem Godardé, mert neki és részben ennek a filmnek köszönhetjük Jean-Paul Belmondót és a későbbiekben meghatározó road movie műfaját. Őszintén szólva, a szokásoktól eltérően a végső pontozáshoz sincs most túl sok kedvem, így az is elmarad, de a fent leírtakból azért nagyjából lehet következtetni rá.

A végső értékelés helyett álljon itt inkább maga a film, szomorú búcsút véve Jean-Luc Godard-tól és a nouvelle vague világától.

https://videa.hu/videok/film-animacio/bolond-pierrot-1965.-belmondo-fNDv5cMqs7i2H0UL