F16. Kifulladásig (À bout de souffle) (1960)
Franciaország (Impéria, SNC), 87 perc, ff, krimiRendező: Jean-Luc Godard
Producer: Georges de Beauregard
Operatőr: Raoul Coutard
Forgatókönyv: Francois Truffaut, Jean-Luc Godard
Zene: Martian Solal
Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Jean Seberg, Daniel Boulanger, Henri-Jacques Huet, Liliane David, Claude Mansard, Van Doude
A Filmről
Az európai filmművészet egyik legkiemelkedőbb darabja és a II. világháború utáni korszak egyik legjobb filmje a Kifulladásig. Jean-Luc Godard első mozifilmje a francia újhullám egyik legelső (a Négyszáz csapás mellett) ismert darabja, melynek lényege a francia film akkori szerkezete és elbeszélésmódja elleni lázadás volt. Amikor 1960 márciusában bemutatták a párizsi mozikban, egyértelművé vált, hogy az új francia filmben – legalábbis néhány évig mindenképpen – a stílus átvette a hatalmat a történet felett.
Michel (Jean-Paul Belmondo) kisstílű autótolvaj, aki az amerikai gengsztereket próbálja utánozni. Miután vidéken ellop egy kocsit, lelövi a nyomába eredő rendőrt. Amikor visszatér Párizsba, amerikai barátnője, Patricia (Jean Seberg) lakásában keres menedéket, aki újságíró szeretne lenni. Michel szerelmes a lányba, és ugyan Patriciának is tetszik a fiú, de a karrierjét fontosabbnak tartja kapcsolatuknál. Michel neve és fényképe ekkorra már minden újság címlapján szerepel és a rendőrség mindenfelé ott nyüzsög, így megpróbál pénzt szerezni, hogy Olaszországba szökjön. Amikor a lány már úgy érzi, hogy túlságosan is kötődik Michelhez, akkor feladja a rendőrségen.
Godard ezt megelőzően csak négy rövidfilmet forgatott, a Kifulladásig az első nagyjátékfilmje volt. melyhez csak nagy nehézségek árán tudta összehozni a filmre a forgatási összeget. Ezért is lepett meg mindenkit hogy alkotásában a történet, a színészi játék, és a jelenetek sorrendje az Ő sajátos szabályrendszere mentén halad, és ezzel nem csupán átfogalmazta az addigi filmekről való gondolkodásmódunkat, hanem egy új korszakot, a francia új hullámot (Nouvelle Vague) vezetett be, és így tette filmjét annyira líraivá és jó értelemben művészivé.
A filmre jellemző “filléres” kivitelezés egyrészt az olcsó kispolgári jellegtelen lakásbelsőkön mutatkozik meg elsősorban, melyről ordít hogy nem műteremben lett forgatva, másrészt a kézi kamera használatában. Godard alacsony költségvetésű, rögtönzött forgatási stílusa figyelemre méltó újításokat produkált. Amikor félredobta az eredeti hangfelvételt és mindent utólag szinkronizált, azzal nemcsak Orson Wellesre hajazó gyorsaságot és találékonyságot vitt bele a dialógusokba, hanem utat nyitott egy radikális hangkeveréshez, amiben már szétválaszthatók a történethez tartozó valódi hangok a rendező által hozzátett hangoktól. Hasonlóképpen, a belső szűk terekben forgatott jelenetek elvezetnek a mozgóképi szemlélet egy új formájához.
A film első verziója túl hosszúnak bizonyult a kereskedelmi forgalomba bocsátáshoz, ezért Jean-Pierre Melville kivágásra javasolt számos jelenetet, például pont azokat, amelyikben ő maga szerepel. Godard nem fogadta meg a jótanácsot, ehelyett inkább sok kicsi darabkát vágott ki a filmből, akár a jelenetek kellős közepéből – innen származik a film sokat hangoztatott formai újításainak egyike, az ún. ugróvágás (jump cut). A pletykákkal ellentétben Godard nem forgatókönyv nélkül forgatott. Volt neki forgatókönyve, amit nem is akárki írta, hanem jóbarátja, a francia új hullám másik arca, Francois Truffaut, a nouvelle vague másik kulcsszereplőjének, Claude Chabrolnak a segítségével.
A filmben számos jelenetet a párizsi utcákon, dokumentumfilmszerűen vettek fel, de mindezt anélkül, hogy lefoglalták volna a helyszínt vagy bárkinek is szóltak volna, hogy forgatás folyik, így a járókelők, a kávézók teraszának közönsége kíváncsian bámulnak a kamerába. A fikció és valóság különválik, a fiú és a lány története saját külön utakon jár, de erre a fikciós elidegenítésre Godard még rá is tesz egy lapáttal rögtön a film elején, amikor a lopott kocsival száguldó Belmondo szabályosan kibeszél a filmből, egyenesen a nézőnek szegezve mondandóját.
Ha nem szeretik a tengert, ha nem szeretik a hegyvidéket, ha nem szeretik a várost – menjenek a Pokolba!
A lecsupaszított sztori olcsó krimi és szerelmi ponyva egyvelege, a filmet valójában a mögöttes tartalom (a párkapcsolat összetett drámaisága), a formanyelvi frissesség és a minden képkockáról sugárzó keresetlen szabadságigény tette időt álló remekművé. Modern love storyként nézve a Kifulladásig az X-generáció és az őket követők számára is megőrizte ellenállhatatlan vonzerejét. A hatvanas években ugyanis - az egzisztencializmus hatására - elterjedt volt a fiatalok körében a magánytól való félelem. A háború utáni jólét gyermekei, ezek az antihősök játéknak tekintik a szerelmet, saját identitásukat pedig cserélgethető maszknak.
A később hatalmas sztárrá váló Jean-Paul Belmondónak ez az első igazi főszerepe, előtte csak kisebb-nagyobb szerepekben bukkant fel az ötvenes évek végén. A Kifulladásig előtti évben például pont egy Chabrol-filmben (Kettős küldetésben /À double tour/), ahol a figuráját Laszlo Kovacsnak hívják. Innen eredeztethető, hogy Michel figurája időnként ugyanúgy, Laszlo Kovacs álnéven mutatkozik be. Az amerikai újságírólányt alakító Jean Seberg Godard filmjével írta be magát a filmtörténetbe. Ezzel nemcsak sztár, de ikon is lett, a francia újhullám emblematikus nőalakja. A kritikai és szakmai siker sem maradt el, innentől kezdve évi egy-két nagyobb szerepet eljátszott.
Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg nagyon meglepődött a film pozitív fogadtatásán. Közvetlenül a produkció után úgy gondolták,
hogy a film hihetetlenül rendezetlen, és komolyan kételkedni kezdtek a sikerében, egyenesen úgy gondolták, hogy a film soha nem is jelenik meg. Olyannyira nem lett igazuk, hogy Godard-nak már az első nagyjátékfilmjével sikerült halhatatlanná válnia – miközben önálló értékén is túl, későbbi újhullámos alkotásaival számos világhírű rendezőre (Scorsese, Fassbinder, Wenders, Bertolucci, Tarantino) gyakorolt hatást. A filmet a Sight & Sound 2012-es közvélemény-kutatása során minden idők 13. legnagyobb filmjeként szavazták meg, míg a BBC által 2018-ban végzett közvélemény-kutatása alapján a 11. helyen áll a nem angol nyelvű filmek kategóriájában. Természetesen Godard alkotása sem kerülhette el, hogy az amerikaiak leforgassák belőle a saját változatukat, ami 1983-ban készült el (Breathless címen) Richard Gere főszereplésével.
Érdekességek
- A filmben kisebb szerepekben az újhullám számos alkotója felbukkan. A híres író szerepében Jean-Pierre Melville, az elütött ember Jacques Rivette, míg a besúgó szerepében maga Godard tűnik fel.
- A történetet valóságos esemény ihlette, amelyre Francois Truffaut talált egy újságcikkben. A párizsi Michel Portail, egy amerikai újságírónő, Beverly Lynette szeretője 1952 novemberében ellopott egy kocsit, hogy meglátogassa beteg anyját, s útban Le Havre felé megölt egy motoros rendőrt.
- Sem a stáb, sem a produkcióban résztvevő csapat nincs feltüntetve a film végi stáblistán.
- Mivel fahrtsínre sem tellett, ehelyett Raoul Coutard operatőrt egy tolószékben kocsikáztatták előre-hátra. Az ötlet azonban nem Godard találmánya, hanem Melville-től kölcsönözte.
- A filmet Godard a Monogram Pictures-nek ajánlja, ami egy aprócska hollywoodi stúdió volt, mely nagyon sok B-kategóriás krimit, film noirt gyártott.
- Az egyik jelenetben egy lány a Cahiers du Cinemát árulja. Ennél a lapnál dolgozott kritikusként Godard és az új hullámos csapat nagy része.
Vélemény
A Kifulladásig az a fajta művészfilm, ami az olyan egyszerű mezei nézőknek, mint én nem mond semmit. Ennek a filmnek a megemésztéséhez és élvezetéhez ugyanis komoly filmes tudásra van szükség. Sokan időtálló remekműnek tartják és fantasztikus filmélménynek, de valljuk be, ez nem az a film. Mindig furcsán néztem azokra az emberekre, akik valamilyen okból példának okáért a Patyomkin páncélost vagy valamelyik Bergman-filmet jelölik meg személyes kedvencükként. Ott szerintem egyfajta sznobizmus és túlzott felvágás lehet a háttérben, mert az ilyen típusú filmek alapvetően nem a hétköznapi közönségnek készülnek és még a legelvakultabb filmesztéták sem hiszem, hogy az ilyen típusú filmeken tudnak ellazulni.
A Kifulladásig számomra nagyrészt felesleges művészieskedés. Ugyan sokan példaként hozzák fel azokat a kreatív megoldásokat és meglátásokat, amik a legnagyobb alkotások közé emelik a Godard filmjét, én azonban ezek egyikétől sem vertem magamat örömömben a plafonhoz. Olyannyira nem, hogy némelyikük kifejezetten olcsó megoldás vagy éppen kifejezetten idegesítő. Előbbire jó példa a közönséges, jellegtelen és unalmas lakásbelsők vagy éppen a kézi kamera használata. Utóbbira pedig a sokak által ajnározott ugróvágások használata, ami engem bizony kifejezetten zavart, akárcsak az utca emberének a történetbe bevonása. Ha jól megfigyeljük, a járókelők mind a kamera felé fordulnak, azaz nem statisztákról beszélünk, így viszont kezdőfilmes jellege lesz az egész filmnek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az egész történet nem áll össze eggyé. Meglátszik, hogy Godard a forgatás közben alakítgatta a történetet, így végeredményben egy végtelen összevisszaságot kapunk.
Egyedül talán csak a lezárás, amire azt tudom mondani, hogy kiemelkedik a filmből. Az emlékezetes fináléban Michel kifulladásig rohan, hogy aztán utolsó leheletével elsuttogja az áruló lány és az egész világ iránti megvetését.
Szerencsére Jean-Paul Belmondonak is vannak ennél sokkal jobb és szórakoztatóbb alakításai és filmjei, míg a kétségtelenül gyönyörű Jean Sebergnek az élete is jóval izgalmasabb volt, mint ez a filmje. A szőke szépség örök célpontja volt a paparazzóknak és az FBI-nak is, különösen onnantól fogva, hogy a színésznő támogatta a Black Panther elnevezésű, a feketék jogaiért küzdő polgárjogi mozgalmat. A támadások közepette Seberg terhes lett, hivatalosan a második férjétől, a sajtó szerint viszont a párducok vezetőjétől, de a gyermek nem sokkal a születése után meghalt. A színésznő a folyamatos zaklatások és a stressz elől a gyógyszerekhez menekült. Többször kísérelt meg öngyilkosságot, üldözési mániás tünetek alakultak ki nála: meggyőződése volt, hogy háztartási eszközein keresztül "figyelik". 1979. szeptember 8-án -így a hivatalos változat - autója hátsó ülésén öngyilkosságot követett el, halálos adag altatóval, azonban mind a mai napig kérdéses, hogy halála öngyilkosság vagy politikai gyilkosság volt-e?
https://videa.hu/videok/film-animacio/kifulladasig-1960-teljes-film-belmondo-AuHDu2pNH8YpMH8E
Ítélet: 10/4
