USA (Paramount), 91 perc, Technicolor, dráma

Rendező: Hal Ashby

A Filmről

Harold (Bud Court) a húszas évei elején járó, jómódú, de kizárólag az anyagi javak terén elkényeztetett fiú a halál megszállottja. Számtalanszor szimulál öngyilkosságot, hogy bármiféle reakciót váltson ki környezetéből, legfőképpen anyjából (Vivian Pickles). A lelki kielégülés egyetlen formáját a temetések jelentik számára, egy temetésen találkozik össze Maude-dal (Ruth Gordon), az aprócska, de vidámsággal, jósággal és örök huncutsággal teli, épp a 80. évébe lépő idős hölggyel, aki a fiúval ellentétben egyáltalán nem törődik a halállal. Míg anyja kitartóan keresi a megfelelő életutat és feleséget Haroldnak, Maude megtanítja neki, hogyan kellene élnie. mígnem a kettejük között kialakuló barátság később szoros kötődéssé alakul. Mivel csak a test öregszik, a lélek nem – a korát messze meghazudtoló Maude életöröme legyőzi Harold szeretethiányos élettagadását.

A kamasz fiú a halál megszállottja, a 80 éves nő pedig kacagva habzsolja az életet – ők a filmtörténet egyik legkülönlegesebb szerelmespárja. Bár az öngyilkosság és a halál kulcsfontosságú eleme, Hal Ashby fekete komédiája nagyon is életigenlő film, egy megható felnövéstörténet. A korkülönbség és a temetések iránti vonzalmuk ellenére Harold és Maude kapcsolatában valójában semmi bizarr nincsen, a szorongó, szeretethiányos fiúnak pont egy olyan nőre van szüksége a férfikor hajnalán, mint amilyen az életet és halált egyaránt ünneplő Maude. A korábban vágóként dolgozó Hal Ashby komoly filmes múlttal a háta mögött vált rendezővé, aki ebben az esetben azt bizonyította,  milyen tehetséges képes vegyíteni a teljesen más világot képviselő karaktereket - vagyis a fekete humort és a szinte hóbortos komikumot.

A film egyike volt azoknak a friss és korszakalkotó hollywoodi alkotásoknak, melyek a hippikorszak, a háborúellenesség és a diákmozgalmak által kinevelt új generáció hatására jöttek létre, azonban megjelenésekor nem értékelték túl sokra, sőt, a furcsa szerelem, a hatalmas korkülönbség, nem utolsósorban pedig az orvostudományt, a vallást és a katonaságot ábrázoló gunyoros látásmódja miatt számos támadás érte. Míg egyes vélemények szerint a Harold és Maude igazi botrányfilm, mások minden idők egyik legjobb fekete komédiájának, egzisztencialista drámájának és társadalmi szatírájának tartják, mely frissességével és groteszk elemeivel a romantikus filmek kliséinek is jókora fricskát mutat. Igazi kultuszfilm, mely egykor sokak életfelfogását változtatta meg, és amelynek jelentése máig nem veszett el.

A kultuszfilmek közé emelkedett státuszát mi sem igazolja jobban, minthogy az Entertainment Weekly amerikai folyóirat közvélemény kutatásán, melynek során összeállították minden idők ötven legjobb kultfilmjének listáját, a film negyedikként végzett, míg az Amerikai Filmintézet a 45. helyre sorolja minden idők száz legviccesebb mozijának listáján.

Érdekességek

- A Haroldot alakító Bud Cort pár évvel később súlyos autóbalesetet szenvedett, ami évekig tartó rehabilitációval járt, így karrierje is derékba tört.

- Hal Ashby szeretett volna egy olyan jelenetet is forgatni, amiben Harold és Maude szeretkeznek, de a Paramount visszautasította az ötletet.

- Harrison Ford díszletépítő ácsként dolgozott, mielőtt elnyerte volna Han Solo szerepét a Csillagok háborújában. Egyebek mellett ebben a filmen is részt vett a díszlet megépítésében.

- Annak ellenére, hogy a filmben jó néhány autós jelenet van, Ruth Gordon a valóságban sosem tanult meg vezetni.

- Egy minnesotai mozi rekord sokszor - egészen pontosan 1957 alkalommal - vetítette a filmet 1972 és 1974 között.

Vélemény

A filmeknek alapvetően háromféle típusa létezik aszerint, hogy az idő múlásával milyen hatást gyakorolnak ránk. A leggyakoribb az az eset, ha egy film először megtekintve, majd egy bizonyos idő után újra elővéve is ugyanazt a hatást éri el. Ide tartozik mostani filmünk is, de sajnos nem pozitív értelemben. Mintegy 20 évvel ezelőtt láttam először a filmet és most újra előkerült, de meg kellett állapítanom, hogy sajnos ugyanolyan rossz, mint amikor legelőször láttam. Épp ezért én nem értem azt a rajongást, ami a film körül kialakult és kultuszfilmes magasságokba emelte azt.

A hangulata alapvetően nem lenne rossz és még van is benne pár (tényleg csak egy pár) jó poén, de nekem sok szempontból sem jött be. Értem én a film fantasztikus, már-már túlzottan szájbarágós üzenetét, miszerint Élj a mának és ha nem foglalkozol a problémáiddal, akkor minden jóra fordul. Meg azt is értem, hogy a filmnek van némi társadalomkritikai vonása is (gondoljunk csak Harold anyjára, a terapeutára, a papra, vagy a rendőrre). Összességében számomra mégis csupán egy unalmas és néhol már-már idegesítően semmitmondó idióta hippi életérzést istenítő mű (elég csak ránézni a film rendezőjére, Hal Ashbyre és minden világossá is válik) két szánalmas karakterrel a főszerepben. Maude karaktere túljátszott vagy néhol egyszerűen csak sablonos, míg Harold karaktere egyenesen idegesített, nem beszélve az őt játszó tehetségtelen színészpalántáról, Bud Court-ról. Nálam ott a helye a filmtörténelem legirritálóbb szereplői között.

Hogy valami jót azért mégis írjak a filmről, ott van például a viszonylag rövid játékidő vagy éppen a Harold által bemutatott ál-öngyilkosságok között vannak igazán kreatívan megoldott részek, amik visznek némi életet az amúgy dögunalmas filmbe. Alapvetően kedvelem a fekete humort, ha az kreatívan meg megoldva, itt azonban az öngyilkossági jeleneteken kívül semmi egyebet nem láttam benne. Ha a fenti igencsak borús véleményem ellenére valaki mégis szeretne elpazarolni 1,5 órát az életéből, annak megadom a lehetőséget:

https://videa.hu/videok/film-animacio/harold-es-maude-1971.-bHNxmuomEkEjXiOP 

Ítélet: 10/4,5