2022. már 03.

I9. Az édes élet (La Dolce Vita) (1960)

írta: mindennapra1film
I9. Az édes élet (La Dolce Vita) (1960)

la_dolce_vita_1960_film_coverart.jpgOlaszország, Franciaország (Pathé, Riama), 174 perc, ff, dráma

Rendező: Federico Fellini

Producer: Giuseppe Amato, Angelo Rizzoli

Operatőr: Otello Martelli

Forgatókönyv: Federico Fellini, Ennio Flaiano, Tullio Pinelli, Brunello Rondi

Zene: Nino Rota

Szereplők: Marcello Mastroianni, Anita Ekberg, Anouk Aimée, Yvonne Furneaux, Alain Cuny, Lex Barker, Magali Noël, Annibale Ninchi, Nadia Gray, Laura Betti, Walter Santesso, Jacques Sernas

 

A Filmről

Marcello Rubini (Marcello Mastroianni) valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol egy bulvárlap munkatársa, a fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. Élvezi az éjszakai életet, a mulatozást, bár pontosan tudja, hogy valójában mit ér ez az egész, mégsem tud, nem is akar kiszakadni belőle. Ő maga nem él túl fényesen, és a menyasszonyával, Emmával (Yvonne Furneaux) is komoly problémái vannak. A film hét történeten keresztül mutatja be Marcello világát, aki képtelen eldönteni, merre is menjen tovább az életben. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.

A film legnagyobb erénye, hogy Fellini nem ítélkezik a főhős és a szereplők felett, egyszerűen csak bemutatja az életüket, a dekadenciájukat, a gyengeségeiket, a gyarlóságukat. A trivialitásról szóló eposzában Federico Fellini tökéletesen adja vissza a hely és az idő szellemét, a divatos római társaság stílusát és viselkedését, miközben mindvégig elítéli őket, amiért parazita módon viselkednek. Az édes élet mindmáig ható ereje abban áll, hogy feszültség alakul ki  az ábrázolt világ abszurd túlkapásainak kegyetlen kritikája és aközött, hogy a rendező óhatatlanul is lenyűgözőnek látja a modern dekadensek esztelen parádéját. Ugyanakkor ez a film is ugyanannyi divatirányzatot teremtett, mint amennyinek a lerombolásáért síkra szállt, arra ösztönözve az embereket, hogy a Via Veneto kávéházaiban ücsörögjenek, elszánt kísérletet téve az édes élet még édesebbé tételére.

dolce05.jpg

dolce14.jpg

A filmről mindenkinek Anita Ekberg Trevi-kútbéli nagyszerű jelenete jut az eszébe, ami azonban valójában Marcello Mastroianni Marcello Rubinijének kínos zavaráról, feszélyezettségéről és valóságos fájdalmáról szól. Aki előtte még lenézően nagy játékbabának nevezte a sztárt, végül reménytelenül belehabarodik. Előbb egy képtelen feladatot kell megoldania, amit addigra már a nő el is felejt, majd józan ítélőképességét sutba vetve csatlakozik Sylviához a kútban és előad neki egy szerelmi vallomást, aki azonban egy szót sem ért az egészből. A jelenetet egyébiránt egy valós eset ihletett: 1920-ban a világhírű író, F. Scott Fitzgerald neje, Zelda a mézeshetek megkoronázásaként megfürdött a New York-i Union Square szökőkútjában. Az újdonsült férj sem akart lemaradni a rendhagyó kikapcsolódásról, így ő a Hotel Plaza előtti szökőkútban mártózott meg.

Az édes élet mérföldkőnek bizonyult Federico Fellini életművének alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az alkotást erőteljes társadalomkritikája miatt, amely a film minden egyes kockáját átitatja, annak idején maga a pápa és a polgári sajtó egyaránt elítélte. Az édes élet leleplezi a modern világ dekadenciáját, a sztárok és a médiaszereplők hatalmát, akik pár perc képernyőn töltött idő után ismertebbek az igazi művészeknél és értelmiségieknél. Fellini azonban filmjével rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett. Újszerű látásmódja felszabadító erővel bírt sok más filmesre, és a korszerű filmnyelvre magára is.

Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely áthatja a film minden kockáját: Az édes élet leleplezi a modern világ dekadenciáját, a sztárok és a médiaszereplők hatalmát, akik pár perc képernyőn töltött idő után ismertebbek az igazi művészeknél és értelmiségieknél.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely áthatja a film minden kockáját: Az édes élet leleplezi a modern világ dekadenciáját, a sztárok és a médiaszereplők hatalmát, akik pár perc képernyőn töltött idő után ismertebbek az igazi művészeknél és értelmiségieknél.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely áthatja a film minden kockáját: Az édes élet leleplezi a modern világ dekadenciáját, a sztárok és a médiaszereplők hatalmát, akik pár perc képernyőn töltött idő után ismertebbek az igazi művészeknél és értelmiségieknél.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

A feldúlt kritikák ellenére - vagy talán éppen azért - a film óriási sikert aratott világszerte, egyúttal mérföldkőnek bizonyult Fellini életművében és a modern európai filmművészetben egyaránt. Cannes-ban megkapta a legjobb filmnek járó Arany Pálmát, majd később a legjobb jelmez és díszlet Oscar-díját és az egész világon óriási kasszasikernek bizonyult, megdöntve az Elfújta a szél évtizedes nézettségi rekordját. Az édes élet mára fogalommá vált: a szépség, a szerelem, az elzüllés és a bomlás szimbólumává. Az olasz paparazzo kifejezés pedig a film egyik szereplője, egy Paparazzo (Walter Santesso) nevű fotós megjelenése óta használatos a köznyelvben.

Érdekességek

- A film a maga idejében eléggé megosztó volt, Spanyolországban 1981-ig például be is volt tiltva. A bemutatót követően az egyház is óriási kampányt indított az általuk erkölcstelennek és pornográfnak ítélt film ellen. A rendező szülővárosában, Riminiben a templom ajtajára kifüggesztettek egy feliratot: "Imádkozzunk a köztörvényes bűnöző, Federico Fellini lelki üdvéért!"

358.jpg

- Marcello Mastroianni megkérte Fellini-t, hogy mutassa meg neki a forgatókönyvet, ám a rendező csupán egy rajzot nyújtott át neki. A rajzon Marcello Rubini szerepelt egy csónakban ülve, nemi szerve egészen a tenger legaljáig leért, és szirének övezték. A legenda úgy tartja, hogy a színésznek elég is volt ennyi, többet nem érdeklődött a szkript iránt (más változat szerint viszont jól megnézte a rajzot, és közölte, hogy érdekesnek találja a szerepet). Mastroianni végül annyira tökéletesnek találtatott, hogy Fellini még a főhőst is átkeresztelte Moraldóról Marcellóra. 

- Dino De Laurentiis akkor hagyta ott a projektet, amikor Federico Fellini elutasította, hogy Paul Newman játssza a film férfi főszerepét.

- Egyesek szerint az eredeti forgatókönyvben a filmcsillagot Anitának hívták, ám a művésznőnek az volt a véleménye, hogy emiatt a nézők túlságosan azonosítanák őt a szereppel, végtére is az ő magánélete is hasonlóan kusza volt, ezért ragaszkodott a névcseréhez.

- Sylvia szerepét eredetileg Yvonne Furneaux kapta volna, de a férje visszautasította azt. Ezt a színésznő nem is tudta mindaddig, amíg nem találkozott Fellinivel egy 10 évvel későbbi vacsorán.

- Egyes források szerint Gina Lollobrigida volt az első jelölt Emma megformálására, féltékeny férje és egy személyben az ügynöke azonban nem adta át neki a forgatókönyvet, így nem szerzett tudomást Fellini ajánlatáról.

- A rendező Henry Fondát szerette volna megnyerni Steiner szerepére (illetőleg korábban még Peter Ustinov neve is felmerült), de miután az amerikai színész visszautasította a szerepet, akkor került a képbe Alain Cuny (Pier Paolo Pasolini javaslatára).

- A híres Trevi-kútbéli jelenet felvétele során Marcello Mastroianni egy búvárruhát viselt az öltönye alatt és vodkát ivott, hogy ne fázzon meg. Utóbbi eredményeképpen a kész jelenetben egy kissé kapatosan játszott.

- A rendező nem volt elégedett a Trevi-kút vizének színével, szerinte piszkosnak tűnt a felvételeken, így kölcsönkért egy olyan anyagot, amit légi szerencsétlenséget szenvedett repülőgépek felkutatásakor használtak, és a vizet zöldre festette.

c8a5782f63c11fe0cca5b1c9d762250b.jpg

- Mivel a Via Veneton nem lehetett volna forgatni a zaj és a forgalom miatt, ezért az egészet felépítették egy Cinecitta-béli műteremben, csak éppen vízszintesen, miközben az utca maga egy dombon állt.

- Az arisztokraták jelenetének forgatására egy Rómától 42 km-re fekvő palotában került sor. A felvétel során igazi arisztokraták keveredtek egyszerű statisztákkal, és előbbiek ugyanúgy élvezték a forgatást.

- Az egyik jelenetben önmagát alakítva megjelenik a népszerű slágerénekes, Adriano Celentano is.

Vélemény

Nem is kérdés, hogy Az édes élet az olasz filmművészet egyik első számú exportterméke, ami amellett, hogy világszerte (el)ismerik, világsztárrá emelte Marcello Mastroianni-t és egy korszak jelképéve tette Anita Ekberg-et, mindemellett a film által még két kifejezéssel is gazdagodott a nemzetközi szókincs: ez a „dolce vita”, és a „paparazzo”, vagyis a levakarhatatlan sajtófényképész.

dolce08.jpg

Nekem azonban ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, Fellini korszakalkotó műve ugyanis egyfelől hosszú, és időnként nem kicsit unalmas, másrészt viszont összességében egy nagyon is komoly mondanivalójú, értékes alkotás, amely méltán nyerte el 1960-ban a Cannes-i Filmfesztivál fődíját. Az édes élet hatása ugyanis mind a mai napig vitathatatlan, melynek különleges képi megoldásai, Nino Rota zenei aláfestése és a nem mindennapi történetvezetés alapján akár tegnap is készülhetett volna, témája pedig sajnos ma is abszolút aktuális.

dolce29.jpg

Az sem véletlen, hogy a filmet a maga korában gyakorlatilag mindenki meg akarta nézni, aki él és mozog. Erre egyrészt Fellini neve jelentette a garanciát, másrészt nyilvánvalóan a film botrányszagú és mindent megmutató témája. Ezekre mindig jobban tódul a népség, nem beszélve a katolikus egyház tiltakozásáról. Tegyük hozzá gyorsan, ebben az esetben talán még számomra is érthető a felháborodás, a filmben volt ugyanis minden, ami szúrhatta a vallási vezetők szemét: transzvesztiták, homoszexuálisok, szodómia, részegség, megcsalás, meztelenkedés és erőszak. Fellini halálpontosan mutatja be, mennyire befolyásolja az embereket a média, milyen üres, értéktelen életet élnek az irigyelt filmsztárok, akik igazából bábok csupán a producerek által uralt filmek világában. Továbbá egy kapcsolati drámának is szemtanúi ehetünk: Marcello és Emma nem tud egymással és egymás nélkül sem élni, zsigerig hatoló küzdelmet folytatnak a kapcsolatukért.

dolce04.jpg

A színészek teljesítményére egy szavunk sem lehet. Marcello Mastroianni elsőrangú alakítást nyújt, kiválóan mutatja be a kiégett újságírót, és a két világ közötti ingadozását. Anita Ekberg teljesítette azt, amiért leszerződtették a filmhez, jól hozta a szőke bombázót. A kisebb szerepekben a Marcello szeretőjét alakító Anouk Aimée-t és a feleség, Emma szerepében nagyon jó alakítást nyújtó Yvonne Furneaux-t lehet kiemelni. És ami nekem a legnagyobb meglepetést okozta: Lex Barker, mindannyiunk kedvenc Old Shatterhand-je meglepően jó alakítást nyújtott Sylvia férjének szerepében.

dolce27.jpg

Fellini filmje a jelenlegi korban már nem váltott volna ki ekkora ovációt vagy éppen megrökönyödést az általa ábrázolt világával, ugyanis a mai közönség már megtanult együtt élni a celebekkel, akik közül még sokan azt hiszik, hogy képesek örökké fennmaradni, holott bármikor helyettesíthetőek és senkinek sem fognak egyetlen percre sem hiányozni. Az olasz mester úgy rajzolt meg egy valós társadalomkritikát filmjében, ahogy azt korábban senki. Bátran beszélt a nagy tömegekhez, miközben mélységet is adott mondanivalójának és tette mindezt olyan személyes, melankolikus hangulatban, amelynek divatját ő maga teremtette meg ezzel. Én azonban pont ebben találtam meg a filmmel kapcsolatos egyetlen kivetnivalót, kár ugyanis azért a számos unalmas percért, amiket okozott. Véleményem szerint egy vágás ráfért volna, na de ki vagyok én, hogy ilyet mondjak.

Mindettől függetlenül, aki még nem látta a filmet, az semmiképp se hagyja ki, mert Fellini valóban egy korszakos remekművet rakott le az asztalra.

https://videa.hu/videok/film-animacio/az-edes-elet-1960-sdnNU7KDCX1ochp2

Ítélet: 10/8

Szólj hozzá

kult olasz klasszikus újságíró Róma Oscar Cannes Fellini Cinecitta rivaldafény betiltott film Marcello Mastroinanni