Lengyelország (Zespol Filmowy), 94 perc, ff, thriller/dráma

A Filmről

Egy fiatal nő (Jolanta Umecka) és egy tehetős férfi (Leon Niemczyk) viszonya háromszöggé alakul, amikor a nyaralásukon felvesznek egy stoppost (Zygmunt Malanowicz), majd a hajójukra is magukkal viszik. A fiatal stoppos és a nő között szimpátia és szenvedély lobban fel, a két férfi között pedig kitör a dominanciaharc. A nőért versengve mindketten fitogtatják, amilyük van – egyikük az anyagi javait és a hatalmát, másikuk az ügyességét és vonzerejét. 

Roman Polanski első nagyjátékfilmje pszichológiai „élveboncolás”, ahol nem a látványos képek, hanem a művészi komponálás és a színészi játék van előtérben. A Rosemary gyermeke (Rosemary's Baby, 1968) vagy az Iszonyat (Repulsion, 1965) felől nézve kifejezetten tudatosnak tűnik Roman Polanski pályaépítése, aki már ekkor, első filmjének megalkotásakor pontosan tudta, melyik műfajban tud a legjobbak közé emelkedni. Ebből a szerény thrillerből persze még nem lehetett tudni, milyen nagyszabású, grandiózus filmekre lesz képes a rendező. A Kés a vízben mindössze három szereplővel (köztük két szinte amatőr színésszel), minimális költségvetéssel és a lengyel tóvidéken sodródó vitorlás személyében egyetlen szűkös helyszínnel dolgozott, de mégsem lehetett összetéveszteni holmi tanulófilmmel. 

A maguk egyszerűségében is fenséges fekete-fehér felvételek és Krzysztof Komeda jazz-zenéje is felelősek azért, hogy a Kés a vízben végül felülemelkedett szerény hátterén, és a nemzetközi kritika kedvencévé vált, ami továbbra is alig veszített élességéből, és mellesleg többé-kevésbé előrejelezte az egész erotikus thriller műfajt.

Az eredeti filmterv azt a kritikát kapta a korabeli filmes döntőbizottságtól, hogy nincs társadalmi relevanciája, ezért Polanski beletett egy „szociálisan tudatos” párbeszédet – ironikus módon pont a film ágyjelenetébe. Elkészültekor viszont pont azért nem kapott díszbemutatót Lengyelországban, mert a kommunista párt szerint társadalmi feszültségeket kelthetett volna; még akkor is, ha a hivatalos elmarasztalás szerint a filmben szereplő karakterek és helyzetek „egyáltalán nem tipikusak és relevánsak” Lengyelországra nézve. A film külföldi fogadtatása viszont annál jobban sikerült. Pszichológiai és társadalmi érzékenységét egyaránt dicsérték, és Bergmanhoz, illetve Antonionihoz hasonlították a fiatal rendezőt. Nem mellesleg 1964-ben első nagyjátékfilmjével rögtön elnyerte a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart is. A Kés a vízben egy nagy korszak ma is ható alkotása és egy nagyívű, fontos művészi pálya nyitánya. 

Érdekességek 

- A Kés a vízben legfőbb helyszíne egy kis vitorláshajó, amin még a három főszereplőnek is alig jutott hely, nemhogy a stábnak. Ők hámokkal a hajóra erősítve lógtak, illetve egy másik hajóval lavíroztak a vitorlás mellett.

- Krystynát egy szó szerint amatőr színésznő játszotta, míg a fiatal fiút egy éppen frissen végzett hallgató. Mindkettőjüket utószinkronizálták, a fiú hangját maga Polanski adta.

- Miután a film Amerikában is ismertté vált, felkérték Polanski-t, hogy készítse el a film remake-jét hollywoodi színészekkel (a pletykák Spencer Tracy-t és Elizabeth Taylor-t emlegették), de ő visszautasította azt, mert nem akarta ismételni önmagát. 

- A pár autója eredetileg egy Mercedes lett volna, amit végül egy Peugeot-val helyettesítettek, hogy elkerüljenek mindenféle politikai felhangot.

-  A filmben használt vitorlás (melynek eredeti neve Cápa) a pletykák szerint Hermann Göring tulajdona volt, aki nyaranta sokat időzött a Mazuri-tavaknál. A hajó a II. világháború alatt süllyedt el a tavaknál, majd később restaurálták és mind a mai napig egy utazási ügynökség tulajdonában van.

Vélemény

Roman Polanski neve a legtöbbek számára ismerősen cseng, és feltehetően sokan hallottak már a magánéleti problémáiról is, míg legismertebb alkotásai közül a Kínai negyed, a Rosemary gyermeke vagy a Zongorista minden fontosabb filmes eszmecsere során felmerül. Az viszont már talán kevésbé köztudott, hogy lengyel származása ellenére mindössze egyetlen filmet készített szülőhazájában (ha a rövidfilmeket nem számítjuk), mai bejegyzésem alanyát, a Kés a vízbent.

Már többször is említettem, hogy kifejezetten kedvelem az egyetlen helyszínen, néhány szereplővel játszódó kamaradrámákat. Mivel ebben az esetben ez egy kis thrilleres beütéssel is keveredik, máris minden adott volt ahhoz, hogy remekül szórakozzak. Polanski filmjének egyik legnagyobb erőssége a hangulatteremtés, illetve az a tény, hogy akár ma is leforgathatták volna. Mindehhez még hozzájárul Krzysztof Komeda pazar jazz aláfestő zenéje és máris teljes a kép.

Pedig maga a történet megtévesztően egyszerű: egy házaspár felszed egy stoppost, majd valami hirtelen elgondolástól vezérelve elviszik magukkal hétvégi vitorlázásukra. Kint a nyílt vízen aztán egymásnak feszül a három ellentétes töltésű pólus: ahol két férfi van, ott az egyik a másik fölé akar kerülni, a nő pedig maga a tét. Mindez pedig féltékenységgel, megcsalással és szikrázó összecsapásokkal teli szexuális frusztráció-játszmához vezet, miközben a címbeli kés folyamatosan ott lebeg a trió felett, véres végkifejletet ígérve. A hiányérzetemet végül pont az okozza, hogy az ominózus kés végül nem vág a húsunkba, holott végig azt várjuk. Emellett a másik problémát a női főszereplő igencsak gyengécske alakítása jelenti, legalábbis a két férfi karakterhez képest. Mindenesetre egyáltalán nem bántam meg, hogy a filmet felvettem a listámra, ugyanis Roman Polanski már első filmjével is megmutatta, miért is lesz majd a későbbiekben a legjobb rendezők és történetmesélők egyike.

https://www.youtube.com/watch?v=YBBholae-ps

Ítélet: 10/7,5