Svédország (Svensk Filmindustri), 89 perc, ff, lélektani dráma

Rendező: Ingmar Bergman

A Filmről

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.

1 Korintusi 13:12

Egy négytagú család egy távoli svédországi szigetre érkezik nyaralásra, miután egyiküket Karint (Harriet Andersson), aki skizofréniában szenved, kiengedik az elmegyógyintézetből. Karin férje Martin (Max von Sydow) elmondja a lány apjának Davidnak (Gunnar Björnstrand), hogy Karin gyakorlatilag gyógyíthatatlan. Eközben Karin öccse, Minus (Lars Passgård) bevallja a nővérének, hogy azt kívánja bárcsak lehetne egy őszinte beszélgetése édesapjával, mert úgy érzi megfosztották az apai szeretettől. Miközben a film elkerülhetetlenül halad a sötét végkifejlet felé, fokozatosan rájövünk, hogy micsoda kétségbeesés, válság és széthúzás uralkodik a családban. 

A Tükör által homályosan Bergman nyomasztó családi kamaradarabja a bergmani értelemben vett tökéletesség első opusa, Opus I.-ként történő megjelölése mögött is a rendező maximalizmusa áll, de szó sincs arról, hogy a korábbi húsz film között ne lennének remekművek. A film forgatókönyvét a szerző fáradhatatlanul csiszolta irodalmilag is kiemelkedő élményt nyújtó makulátlan művé. A minimálisra csökkentett szereplőgárda a rendezőnek megadta azt a lehetőséget, hogy csak a lényegre, az általa lényegesre koncentráljon, legyen szó művészi válságról, kínzó skizofréniáról, elfojtott vágyakról, keserves szeretetkapcsolatról vagy hitről. A szimbolikus témafelvetésekhez sikerült szimbolikus helyszínt is választani: a bergmani híres arcközelik legendás kidolgozója, a rendező állandó operatőrtársa, Sven Nykvist javasolta a rendezőnek Farö szigetét, ahol később nemcsak több Bergman-film is készült, de a rendező itt találta meg a számára ideális otthont is.

A Tükör által homályosan a magány drámája, a feloldozhatatlan magára maradottság, az üres emberi kapcsolatok és a szeretet hiányának drámája. Egyetlen nap történetét végigkövetve egy család belső kapcsolatrendszerébe kapunk betekintést, Bergman a filmkép röntgenszűrőjén át villant elénk életképeket, beszélgetéseket és monológokat, fekete-fehér képek puritán szigorában mutatja meg a társas magányt.

Bergman filmjeire általában jellemző, hogy valamilyen (sokszor mentális) betegség hangsúlyos szerepet játszik bennük. A Tükör által homályosan beteg hősnőjét – más filmekben szereplő társaihoz hasonlóan – olyan elszigetelt élethelyzetben ábrázolja, amelyben lehetetlen vele a tényleges kommunikáció. A szereplők gyakran nem értik, mit és miért tesz vagy mond, ezért kellő távolságot tartva próbálnak vele együtt élni. Ebben a helyzetben különösen érdekes, hogy épp ő látja át elsőként az igazságot, vagyis ismeri fel apja tényleges valóját. Ebben nagy segítségére van, hogy rátalál David naplójára, amelyben saját betegségéről olvas, valamint arról, hogy apja szerint ő már gyógyíthatatlan. 

A Tükör által homályosan az első darabja annak, ami később az Isten hallgatásáról szóló Csend-trilógia néven (melyet az Úrvacsora (1963) és A csend (1963) című filmek követtek) vált ismertté, bár maga Bergman nemegyszer tiltakozott e formális megközelítés ellen, hiszen a három filmnek voltaképp kevés köze van egymáshoz, leszámítva azt, hogy szó esik bennük a hitről. Filmjével mindenesetre Bergman megerősítette világhírnevét, egyúttal innentől kezdték sokan a kiüresedett hit, az isten létezését megkérdőjelező egzisztencialista filmfilozófia első számú „szószólójának” tartani, amire csak ráerősített következő két filmjével.
A hatvanas évek pszichológia iránti filmes érzékenysége a kritikát, a díjazást illetően is nyomon követhető: Bergman ezért a filmjéért kapja meg ugyanis második Oscarját (az előzőt – a Szűzforrásért – éppen egy évvel korábban, 1961-ben).

Érdekességek

- Mielőtt a végső cím mellett döntött, korábban még tervben volt a címek között a "The Wallpaper" és a "The Tapestry" is.

- Ingmar Bergman és Ulla Ryghe nagyjából két hónapon keresztül vágták a filmet. Reggel 9-kor érkeztek meg általában a vágószobába, és egészen másnap hajnalig dolgoztak az anyagon minden nap.

- Bergmannak az inspirációt Karin karakteréhez egy olyan nő adta, akivel együtt élt még fiatalabb korában. A nő azt állította, hogy hangokat hall, amik bizonyos dolgok megtételére késztetik.

Vélemény

Ingmar Bergman nem csupán az egyik legnagyobb hatású, de az egyik legtöbbet elemzett filmrendező is, aki mintegy hatvan éves pályafutása alatt több, mint 60 filmet rendezett. Nyilván nem tisztem és nem is igazán tartom méltónak magam arra, hogy elemezgessem, pláne úgy, hogy ez még csak a második filmem tőle. Következtetést legfeljebb akkor vonhatok majd le, ha még pár további alkotását is megtekintettem (amire lesz még alkalmam), azt azonban már most kimondhatom, hogy a svéd rendező filmjei nehezen emészthetőek, és szükséges hozzá egy bizonyos fokú átszellemülés, hogy be tudjuk fogadni a filmjeit.

A Tükör által homályosan esetében egy minimalista kamaradrámával van dolgunk, mindösszesen négy szereplővel, egy speciális helyszínen, ahol az összezártság következtében jobban felszínre törnek a különböző dolgok, problémák. Ugyan a film, némileg félrevezető módon úgy kezdődik, mintha ez a négy ember vidám vakációjának önfeledt pillanatait látnánk, hamar rájövünk azonban, hogy vidám önfeledtségről szó sincs, minden egyes szereplő sajátos problémával küzd:

- Karin ugyanis hamarosan megtudja, hogy elmebetegsége gyógyíthatatlan, és abban reménykedik, hogy Isten majd megmutatkozik előtte valamilyen formában.

- David bevallja, hogy sikeres írói karrierjét a családja elé helyezte és ezen már nem tud változtatni.

- A kamaszkori problémákkal küszködő Minust magával rántja Karin fokozódó őrülete, melyet tovább bonyolít, hogy nővéréhez erőteljes szexuális vonzalom is fűzi.

- Martin pedig bármennyire is szeretné, nem tudja megakadályozni a nő hallucinációit.

A  bevezetőben említett szövegrész - egyben a film címének eredetére történő utalás - Szent Pál korintusiakhoz írt első levelének gyakran emlegetett része. Egyúttal egyfajta magyarázatot is nyújthat a film megértéséhez. A címben is szereplő tükröt mindig mások tartják és úgy látjuk vissza benne magunkat, ahogyan mások látnak minket. Mind a négy szereplő belső énjét, lelki állapotát és minden egyes hibáját visszatükrözi. Bergman célja talán az is volt, hogy a filmet megtekintve mindenki tarthat egy önvizsgálatot és belenézhet abba a bizonyos tükörbe és kiderülhet mi mit látunk a tükör által homályosan? 

https://videa.hu/videok/film-animacio/tukor-altal-homalyosan-bergman-drama-SvFBThx44wHLRH2R

Ítélet: 10/6,5