2022. feb 18.

GB13. Szombat este, vasárnap reggel (Saturday Night and Sunday Morning) (1960)

írta: mindennapra1film
GB13. Szombat este, vasárnap reggel (Saturday Night and Sunday Morning) (1960)

screenshot_2022-02-06_at_13-18-34_szombat_este_es_vasarnap_reggel_1960.jpgNagy-Britannia (Bryanston, Woodfall), 89 perc, ff, dráma

Rendező: Karel Reisz

Producer: Tony Richardson, Harry Saltzman

Operatőr: Freddie Francis

Forgatókönyv: Alan Sillitoe

Zene: John Dankworth

Szereplők: Albert Finney, Shirley Anne Field, Rachel Roberts, Hylda Baker, Norman Rossington, Bryan Pringle, Robert Cawdron

 

A Filmről

Az 1950-es évek elején a brit filmművészetben is elindult egy új áramlat, melyet free cinemának hívtak, és elsősorban rövid dokumentumfilmek jellemezték, melyek többek között az akkori fiatalság életstílusát próbálta sajátos hangvételben bemutatni. Az 50-es és 60-as évek fordulóján a vonulat képviselői is elkezdtek dokumentumfilmek helyett irodalmi művek megfilmesítésével foglalkozni, megteremtve ezáltal az ún. new cinema korszakot, melynek gyökerei az olasz neorealizmushoz hasonlóan a háborút követő társadalmi krízisben, az átalakulásra való igényben rejlenek. Ezeknek a filmeknek általában dühös, lázadó, munkásosztálybeli fiatalok voltak a főszereplői, akik lerobbant albérletben laktak valahol Nagy-Britannia északi, szegényebb ipari térségében, és szombat estétől vasárnap délelőttig tartó szabadidejüket általában pubokban töltötték. Ezekben a filmekben gyakoriak voltak olyan - korábban filmben nem látható - témák, mint az abortusz, megcsalás, házasságon kívüli szex, illetve bűnözés.

screenshot_2022-02-12_at_07-12-21_szombat_este_vasarnap_reggel_film_1960_kepek_mafab_hu.jpg

screenshot_2022-02-12_at_07-20-32_szombat_este_es_vasarnap_reggel_1960.jpg

Az irányzat indulásában nagy szerepet játszott a konzervatív politikai légkör ellen erőteljesen tiltakozó, fiatal írókból (John Osborne, John Braine, Alan Sillitoe), valamint kritikusokból, színházi emberekből álló "dühös fiatalok" mozgalma. Ezen fiatalokat a free cinema alkotóival a társadalom peremére szorulók élete iránti elkötelezett érdeklődés és a politikai kiábrándultság kötötte össze. John Osborne és Tony Richardson 1959-ben filmvállalatot is alapítottak Woodfall Films néven. A legjobb alkotás ezek közül a Sillitoe könyve nyomán készült film lett, bár Karel Reisz rendezése sem mentes a festőiséghez történő szentimentális vonzódástól.

A vasesztergályosként dolgozó Arthur (Albert Finney) munkájában nem igazán talál élvezetet, az egyetlen dolog, ami miatt érdemesnek érzi a robotot, az a hétvégi szórakozás, amikor igazán elengedheti magát. Emellett titkos viszonyt folytat egy idősebb kollégája (Bryan Pringle) feleségével, Brendával (Rachel Roberts). Időközben azonban megismerkedik egy szép, fiatal lánnyal, Doreen-nel (Shirley Anna Field) és kapcsolatuk is kezd alakulni, amikor kiderül, hogy Brenda terhes lett Arthurtól. Mivel a nőnek a férjével régóta nincs már testi kapcsolata, ezért komoly problémát okoz számukra ez a helyzet, amire mindenképp megoldást kell találni.

saturday-night-and-sunday-morning-image1520.jpg

A Szombat este, vasárnap reggel tulajdonképpen azon irányzat prototípusának tekinthető, amit a játékfilmben megjelenő társadalmi realizmusnak, az angol „new cinemá”-nak, vagy „kitchen sink cinema”-nak (hétköznapi témái, gyakran konyhában játszódó jelenetei miatt) is szoktunk nevezni. Ez a mozgalom témáiban kötődik az olasz neorealizmushoz, technikájában, szemléletmódjában pedig a free cinema dokumentarizmusával és a francia új hullámmal tart rokonságot. A sorsukkal elégedetlen, feltörekvő, vágyakozó hősök világát dokumentarista hitellel örökítik meg.

screenshot_2022-02-12_at_07-20-11_szombat_este_es_vasarnap_reggel_1960.jpg

A film erőssége Sillitoe hangjában rejlik, és ahogy ezt a hangot Albert Finney megszólaltatja. Igazán életszerű hatást kelt Arthur Seaton, az örökké elégedetlenkedő, életerős hedonistaként, akiből nap közben csak úgy dől a méltatlankodás, de munkaideje lejártával kiengedi a fáradt gőzt. A cím arra a háziasítási folyamatra utal, amely az Arthurhoz hasonlókat hagyományosan felőrli: részeg duhajkodás és szexuális túlkapások szombat éjjel, amiért vasárnap reggel kell megfizetni az árat, bezárva egy tisztes házasság és egy új otthon koporsójába. Erre példaként szolgál Arthur apja (Frank Pettitt), akinek élete a tévénézésre szűkült le vagy Arthur valamivel idősebb barátai, akik jó úton haladnak a csapda felé.

A Szombat este, vasárnap reggel vérbeli new cinema-darab, melynek munkás hőse reménytelenül próbál kitörni a társadalom számára kínált lehetőségei közül. Karel Reisz filmjét az érzelmekkel és szentimentalizmussal vegyes provokáció jellemzi, benne a generációk mentén kettészakadt társadalom elleni tehetetlen lázadás jelenik meg, ráadásul olyan erőteljesen és őszintén, hogy a bőrünkön érezzük mindazt, amit a szereplők átélni kénytelenek.

Érdekességek

- Harry Saltzman producer eredetileg Peter O'Toole-t gondolta Arthur szerepének eljátszására.

- A gyári jeleneteket abban a korábbi lőszergyárban forgatták, ahol maga Alan Sillitoe is dolgozott korábban.

- A brit rock bandára, az Arctic Monkeys-ra igen komoly hatást gyakorolt a film. A debütáló albumuk címe, a "Whatever People Say I Am, That's What I'm Not" is egy filmből vett idézet, de számos dalukat inspirálta Arthur Seaton karaktere.

Vélemény

Mielőtt rátérnék a film - ezúttal nem túl hosszú - boncolására, annyit mindenképp szeretnék elmondani, hogy mai alanyunk az utolsó előtti pillanatban került fel az legfontosabb angol filmeket tartalmazó listára. Ugyanis a filmről korábban gyakorlatilag még említés szintjén sem hallottam, mivel azonban mindenképp egy fontos mérföldkövet jelentett az angol filmgyártás történetében, mint a free cinema irányzat egyik legelső és legismertebb darabja, úgy gondoltam teszek vele egy próbát és alapjában véve nem okozott csalódást.

Be kell valljam azt is, hogy eddigi életem során nem sok független filmet (és itt ne az ún. kísérleti filmekre gondoljunk) láttam, de nem feltétlen amiatt, mert ódzkodtam tőlük, hanem mert jellegükből adódóan jóval kisebb közönséggel rendelkeznek, mint a nagyszabású, mainstream filmek. Néhányat azonban már láttam és az egyértelműen elmondható róluk, hogy sajátos hangulattal rendelkeznek, ami jelenlegi filmünkről is elmondható.

Hogy mégis miben volt a maga idejében újító? Amellett, hogy egy új irányzat megindítója volt, gyakorlatilag dokumentarista módon mutat be valós társadalmi problémákat, de mégis a maga módján szórakoztató módon, játékfilmként tálalva. A megcsalás, az abortusz vagy éppen a munkanélküliség kérdésköre abban az időben igencsak komoly társadalmi problémát jelentett, főként a fiatalok és a munkásosztály körében. Karel Reisz pedig mindezt egy igencsak jól sikerült alkotásban tárja elénk. A film legnagyobb erősségét a hangulatteremtés jelenti, ahogy a történetet a koszos és lepukkant iparvárosba, Nottinghamba helyezi, ezáltal is  még jobban éreztetve a kilátástalanságot. A hatást pedig az akkoriban főként még csak színházi körökben ismert Albert Finney pazar játéka tesz teljessé.

Ítélet: 10/7

Szólj hozzá

új hullám angol abortusz párkapcsolat realizmus neorealizmus free cinema Albert Finney munkásréteg