Nagy-Britannia (Anglo-Amalgamated, Michael Powell), 101 perc, Eastmanolor, horror/thriller

Rendező: Michael Powell

A Filmről

Figyelem! Az írás egyesek számára felkavaró lehet és néhol spoilereket tartalmazhat.

A slasher (jelentése durva fordításban felmetsző) a horror egyik alműfaja, melynek legjellemzőbb formai jegye, hogy a történet hőse valamilyen szúró- vagy vágószerszámmal öli meg áldozatait. A korábban  nagy sikereket magáénak tudó Michael Powell - Emeric Pressburger páros az 1950-es évek végére úgy döntött, hogy külön utakon folytatják pályájukat, előbbi pedig nem sokkal később elkészítette egyik első önálló filmjét, a műfaj egyik legelső képviselőjének tartott Kameralest. A film nem mindennapi témája miatt nagy port kavart a maga idejében és gyakorlatilag tönkre is tette Powell pályafutását.

Mark Lewis (Karlheinz Böhm) visszahúzódó fiatalember, akinek egyetlen hobbija a fényképezés és a filmezés. Nappal a szerény segédoperatőr álcája mögé bújik egy filmgyárban, éjszaka pedig prostituáltakról készít aktfotókat. Van azonban egy másik titka is, nőket gyilkol, hogy rögzíthesse az arckifejezésüket a haláluk előtti utolsó pillanatban. Ezeket a felvételeket aztán újra és újra megnézi az egyszemélyes vetítőtermében, mert el akarja készíteni a tökéletes filmet a zsigeri félelemről. A nagy házat, ahol lakik többen bérlik, köztük az épp születésnapját ünneplő Helen (Anna Massey) is. A problémák pedig akkor kezdődnek, amikor főhősünk beleszeret a csúnyácska lányba.

Az osztrák származású Karlheinz Böhm élete alakítását nyújtja az érzelmileg sérül fiatalember megformálásával. Jelenléte olyan nyomasztó a vásznon, hogy a néző önkéntelenül is összerezzen, amikor egy-egy női szereplővel kerül kapcsolatba. Antiszociális viselkedésére a válasz gyermekkori traumájában rejlik, gyakorlatilag a kamera lencséje előtt nőtt fel, mert apja rákényszerítette, hogy mindenféle bizarr kísérletek résztvevőjeként éljen, hogy apja ezáltal megfigyelhesse (és rögzítse) milyen reakciót váltanak ki a gyermekből. Ennek eredményeképp Mark már nem képes semmilyen emberi kapcsolatot kialakítani - a kamera lencséje mögé rejtőzve tölti életének legnagyobb részét. Számára a szex, a halál, a szeretet és gyűlölet egybemosódik, és csak a kamera képes arra, hogy mindezt az érzést megragadja. Mark ezeknek az érzéseknek és a felvevőgépnek a szó szerinti fúziójával képes csak összeegyeztetni tudatalatti erőszakos késztetéseit.

Michael Powell rázós horrordrámája előnyére öregedett és az elmúlt évek alatt egyre nagyobb rajongótábort szerzett magának annak ellenére is, hogy bemutatásakor még felháborodott kritikákkal voltak tele az újságok amiatt, hogy ennyire kirívóan és nyugtalanítóan ábrázolta a zavart elméjű férfi kegyetlen hobbiját. Az első próbavetítése után szinte őrjöngött a brit filmcenzúra bizottság, aminek következtében azonnal kivágatták a  filmből a meztelen női kebleket, továbbá a gyilkosságokat bemutató jeleneteket is le kellett rövidíteni. A kivágott jelenetek többsége soha többet nem került elő. Azonban amikor a mozikba került, továbbra is rengeteg kritikus bírálta egyrészt témája miatt, másrészt a korábban ritkán alkalmazott fényképezési technikája miatt, amivel gyakorlatilag a kegyetlen gyilkosságok részesévé tette a nézőket. A film végül többek között annak köszönhetően került vissza a köztudatba, mert az újabb generáció számos nagy nevű rendezője (pl. Martin Scorsese) is úgy nyilatkozott, hogy a film inspirálóan hatott munkásságukra.

Powell ezt a torz meséjét is ugyanazzal a tehetséggel tálalja, mint a többi (jóval ártatlanabb) filmjét. A Peeping Tom színei vibrálóak, gyakran épp azokban a pillanatokban, amikor az ember azt kívánja, bárcsak ne lennének annyira vibrálóak. Hitchcock hasonló témájú Psychojával összevetve a Kamerales jóval közvetlenebb, ezáltal végső soron jóval félelmetesebb. Itt nem csupán a gyilkos kilétének a kitalálása a fontos, s talán nem is annyira a gyilkolás miértje. Ebben az esetben sokkal fontosabb szerephez jut a lélekrajz, a drámaiság, de voltaképpen a társadalombírálat is. A Kamerales egy rendkívül sötét és nyomasztó világba kalauzolja el a nézőt, ahol mélyen alámerülünk egy őrült elméjébe és nem egykönnyen szabadulunk onnan.

Érdekességek

- A filmben Michael Powell is feltűnik egy pillanatra: Mark apját alakítja és abban a házi videóban látható, amelyet a főszereplő mutat Helennek. A házi videón szereplő fiatal Markot pedig a rendező fia, Columba Powell játssza.

- Martin Scorsese állítólag ötezer dollárt fizetett a film új kópiájáért, amelyet 1979-ben levetítettek a New York-i Filmfesztiválon, így a film ismét bekerült a köztudatba.

- A táncosnő szerepére, melyet végül Moira Shearer kapott meg, más jelöltek is voltak. Joan Plowright végül azért nem kapta meg a szerepet, mert a rendező szerint túlzottan is rokonszenves volt, míg Julie Andrews pedig azért, mert túlontúl híresnek találta a szerephez.

- A forgatókönyvíró Leo Marks az egyik vezető titkosírás-szekértőként dolgozott a Brit Hadseregnek a II. világháborúban.

- A Kamerales volt az első mainstream film a szigetországban, melyben meztelen nőket mutattak a vásznon.

Vélemény

Szögezzük le rögtön az elején, hogy a Kamerales egy nem mindennapi alkotás, ami a maga korában nem véletlenül sokkolta a nézőit és válhatott mostanra kultfilmmé. Powell alkotása azonban rosszkor volt és rossz helyen, ugyanis ugyanabban az évben került a közönség elé, mint Alfred Hitchcock hasonló témájú Psychoja. Amíg utóbbi a világ egyik legismertebb és legjobb filmjévé vált, addig jelen filmünk szinte eltűnt a süllyesztőben és ha nem jött volna Martin Scorsese, feltehetően én sem írnék most róla. Ugyan mai szemmel talán már nem hat annyira brutálisnak a film, mint a maga korában, hiszen hozzászoktunk ahhoz, hogy még a hírekből is az erőszak ömlik ránk, azon viszont elgondolkodhatunk, mire vihette volna mind a film, mind Powell, ha a nézők és a kritikusok nem döngölik a földbe őt és az alkotását.

A voyeurizmus, vagy egyszerűbben megfogalmazva a kukkolás, azaz mások intim titkainak a megfigyelése már nem először jelenik meg a filmekben. Ugyanezt a témát járta körül a fent említett angol rendezőnk is a Hátsó ablakban, ahol szintúgy egy gyilkosság köré építette fel a sztorit. Csak míg ott a leskelődés csupán egy eszköz arra, hogy kiderüljön a bűntény, addig a Kamerales esetében a bűntények eszközévé válik. Az eredeti angol cím, a "Peeping Tom" is gyakorlatilag a kukkoló szinonimája. A legenda szerint egy X. századi angol szabóinas (Tom) megleste a meztelen Lady Godiva grófnőt és emiatt az égiek megvakították. Kukkolni tehát veszélyes dolog, filmünkben azonban az is kiderül, hogy a megfigyelt személyeknek sem könnyű a sorsuk.

A Kamerales egy igazán "különleges" film, amire a megtekintése után garantáltan emlékezni fogunk. A főszerepet egyébként az a Karlheinz Böhm játssza, aki az idősebb korosztály számára a Sissi című 1955-ös filmből lehet ismerős, ahol Ferenc Józsefet alakította. Ha valaki megkedvelte abban a filmben, akkor ezután biztosan máshogy fog rá ezek után gondolni és nem is feltétlen amiatt, amiket elkövetett a filmben.

Az általa játszott Markot már-már szinte megsajnáljuk, ugyanis végül kiderül, hogy beteges vágyakkal megáldott apja miatt vált ilyenné, aki őrült biológiai kísérleteihez használta tesztalanynak, rendszeresen halálra rémítette, és az egészet felvette egy kamerával. A másokat kukkoló sorozatgyilkos tehát jelen esetünkben valójában áldozat, aki szabadulna a múlt kísérteteitől, de már képtelen bármit is megváltoztatni.

A Kamerales egy műfajilag nehezen besorolható, sok szempontból is különleges alkotás. Tekinthetjük thrillernek, horrornak, de talán leginkább egy horrorisztikus elemeket tartalmazó melodrámaként jellemezhető. A nem mindennapi látásmódot, az egyedi képi beállításokat és a vágást tekintve azonban mindenképp a legjobbak közé tartozik. Aki bírja gyomorral az erősebb filmeket, az semmiképp se hagyja ki, különleges élménnyel fog gazdagodni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/kamerales-1960.-peeping-tom-thriller-4fOIGGWSOluJW2Jd

Ítélet: 10/8