Kevés olyan szörny született a ’80-as években, amely annyira kultikussá vált, mint a rasztahajú, hőkamerás, trófeagyűjtő galaktikus vadász, a Predator (vagy magyarul Ragadozó). Nem beszél, nem magyaráz, nem filozofál, csak vadászik – és ezzel valahogy mégis több személyisége van, mint a legtöbb mai CGI-szörnyszülöttnek.
A Predator-franchise már lassan negyven éve él, és minden film más-más irányt próbált ki: voltak hibátlan klasszikusok, félresiklott kísérletek, látványos újítások, és próbálkozások, amik kevésbé működtek. Mivel a mozikban is épp most fut a legújabb alkotás, a Predator: Halálbolygó (Predator: Badlands), úgy döntöttem én is újra előveszem ezt a klasszikust. Ennek keretében újranéztem (vagy épp először) a Ragadozó-filmek közül jó néhányat és az alábbiakban összeszedtem egy általános áttekintést és a saját véleményemet az alkotásokról. A bejegyzés során az Alien vs. Predator filmeket szándékosan nem érintem, mert azok számomra nem többek, mint látványos szörnybunyók, valódi tartalom és minőség nélkül.

Ragadozó (Predator) (1987) - A klasszikus, amit nehéz felülmúlni

Rendezte: John McTiernan
Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Carl Weathers, Bill Duke

Az első Predator-film egyszerre akció- és paranoid sci-fi-horror, ami a ’80-as évek akciófilmjeinek aranykorát testesíti meg. A dzsungel itt nem puszta háttér, hanem aktív szereplő: fojtogató, kiszámíthatatlan, ahol minden egyes lépés fenyegetéssel jár. A történet valójában pofonegyszerű: elit kommandósok a Schwarzenegger által alakított Dutch vezetésével egy mentőakcióra indulnak Dél-Amerikába, ahol rájönnek, hogy egy láthatatlan, intelligens ragadozó les rájuk. Ahogy a katonák egyesével hullanak el, úgy nő a feszültség, mi pedig a katonákkal együtt érezzük az elkeseredett túlélés küzdelmét. A végső harc Dutch és a Predator között máig a filmes akciótörténelem legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. A film legnagyobb kritikájaként épp az róható fel, ami miatt sokan szeretik is: a későbbi franchise első részeként máshogy működik, mint a későbbiek – épp ezért, a későbbiek fényében ma már nem olyan ütős, miután tudjuk, mi is vadássza le sorban a szereplőket. Valami egészen furcsa módon, de nekem nem ez a kedvencem a sorozatból, bár ehhez hozzájárulhat az is, hogy jómagam nem tartozom a Predator-filmek rajongói közé. (10/7,5)

Ragadozó 2. (Predator 2) (1990) - A városi dzsungel

Rendezte: Stephen Hopkins
Szereplők: Danny Glover, Gary Busey, Bill Paxton

A folytatás az eredeti dzsungelt az akkor még jövőbeli, az 1997-es Los Angelesre cserélte, ahol a városi dzsungel, a drogbandák, a neonfényes utcák és a káosz szolgálnak a Predator vadászterületéül. A Ragadozó itt a rendőrség és két rivális drogmaffia háborújának a kellős közepébe csöppent, hogy a kolumbiaiaknak és a jamaicaiaknak is megmutassa, milyen az igazi vérfürdő, miközben az őt csapdába csalni tervező amerikaiakat is móresre tanítja. A városban vadászgató Predator jóval brutálisabb elődjénél, fegyverarzenálját is bővítették, nem egyenként vadássza le az embereket, egy egész csapatot is pillanatok alatt felkoncol. Danny Glover karaktere, a fáradt zsaru egyfajta kontrasztot jelent az első rész izomkolosszusához képest, de a paranoid-horror hangulat szórványos. A végeredmény finoman szólva sem tökéletes, de az igazi rajongók számára szerethetően bátor – és a híres trófeaszoba jelenetnél (köztük az Alien-koponyával) a filmtörténelem egy új ajtaja nyílt ki. Talán meglepő lesz, de a végeredmény nálam már inkább fanyalgásra adott okot. A film telis-tele van karikatúraszerű jelenetekkel és ugyan van néhány értékelhető jelenet a filmben, a kaotikus akciójelenetek egymás után történő pakolása nem adja vissza azt a szorongató feszültséget, ami az első részben még megvolt. (10/5)

Ragadozók (Predators) (2010) - A látványos, de brutális próbálkozás

Rendezte: Antal Nimród
Szereplők: Adrien Brody, Alice Braga, Laurence Fishburne

Antal Nimród filmje új világot hozott a franchise-ba. A Ragadozókban rengeteg jó ötlet található, amivel pont csak annyira lesz más az előző részektől, hogy azért még felismerhető maradjon: földi dzsungel helyett egy idegen bolygó erdőségében játszódik a sztori, összeszokott csapat helyett magányos farkasok kényszerülnek együtt dolgozni, ahol a különleges katonák, zsoldosok és gyilkosok a prédák szerepében találják magukat. A film visszahozza az első rész túlélő-hangulatát, de a történet és a karakterek kidolgozatlanok, és a brutalitás sokszor öncélú. Az akciók látványosak, a feszültség helyenként visszaköszön, de a túlzott erőszak néha elvonja a figyelmet a történetről, így leginkább egy nagyobb költségvetésű B-filmként tekintünk rá. (10/6)

The Predator (2018) - Amit inkább hagyjunk ki

Rendezte: Shane Black
Szereplők: Boyd Holbrook, Olivia Munn, Trevante Rhodes

Azt hiszem, abban minden Predator-rajongó és nem rajongó is egyetért, hogy Shane Black filmje a leggyengébb mind közül (ha az Alien vs. Predator-filmektől eltekintünk), pedig a filmes nevéhez olyan remekművek fűződnek, mint a Durr, durr és csók vagy épp a Rendes fickók, tehát tudjuk, hogy mire is képes valójában. Éppen ezért hatalmas csalódás az, amit a filmtől kaptunk. A végeredmény egy kapkodó, sokszor légből kapott ötletekkel operáló katyvasz, amiben szinte minden második karakter a poénokért felelt. Mindemellett túl sok a karakter,
túl sok a CGI, és túl kevés a feszültség. Vannak benne eltalált pillanatok, de összességében ez a franchise leggyengébb darabja (10/5).

Préda (Prey) (2022) - A visszatérés a kezdetekhez

Rendezte: Dan Trachtenberg
Szereplők: Amber Midthunder, Dakota Beavers

Ez volt az a film, ami számomra bebizonyította, hogy a Predator valójában egyszerűen működik a legjobban. Remek húzásnak bizonyult, hogy a 300 évvel ezelőtti múltba helyezték a történetet, ahogy az is, hogy egy makacs, ám tapasztalatlan fiatal indián lány csap össze a fejlettebb fegyverzetű ragadozóval.
A törzse tiszteletét és a vadászathoz való jogát kivívni vágyó komancs lány és a Földre először érkező galaktikus vadász találkozásának története mozivászonért kiáltott, végül meg kellett elégednünk a streaming bemutatóval, amit azóta is biztosan bán a stúdió, ugyanis a platform egyik legnagyobb sikere lett a filmből. nekem valamiért ez a kedvencem az összes alkotás közül, mert egyszerre izgalmas és látványos, miközben minden pillanatban érezni a vadászat logikáját és a feszültséget. Ritka, hogy egy évtizedek óta futó franchise új része ilyen frissnek hat. (10/8).