USA (MGM), 212 perc, Technicolor, történelmi dráma

Rendező: William Wyler

A Filmről

Jeruzsálemben járunk, az I. század hajnalán. Judah Ben Hur (Charlton Heston), a gazdag zsidó herceg és kereskedő ifjúkori barátja, Messala (Stephen Boyd) visszatérésének megünneplésére készül, aki a római légiók parancsnokaként tér vissza a városba. Viszonyuk azonban hamarosan feszültté válik, amikor Messala arra kéri barátját, hogy árulja el honfitársait. Miután Ben Hur elutasítja a kérést, igazságtalanul azzal vádolja meg, hogy merényletet kísérelt meg a római kormányzó ellen. Életfogytig tartó gályarabságra ítélik, anyját és húgát pedig elhurcolják és börtönbe vetik. A férfi azonban túléli a gályarabságot és egy vízi csata során megmenti Quintus Arrius (Jack Hawkins) római konzul életét, aki hálából örökbe fogadja, és ezáltal Judah római polgárrá válik. Attól kezdve kizárólag az a cél vezérli, hogy bosszút álljon Messalán, akivel a hírhedt kocsiversenyen végül összecsapnak egymással.

A hatalmas léptékű epikus bibliai mű még ma is legendásnak számít, egyben az 1950-es években forgatott szélesvásznú kasszasikerek legnagyobbika. A film grandiózus természetét és ambícióit már a mű kezdetekor megalapozza a "Krisztus története" alcím. Bármilyen furcsának is tűnik, a William Wyler-féle változat Lew Wallace regényének már a harmadik, de egyben legsikeresebb adaptációja volt a sorban. 1907-ben készült el a regény első, mindössze 15 perces amatőr filmváltozata. Ezt követte 1925-ben egy jóval nagyobb szabású második változat, ahol azonban olyannyira elhúzódtak a film előkészületei, hogy időközben az eredeti gyártó csődközelbe került, és egyesült egy másikkal, hogy biztosítsa saját fennmaradását, ebből született meg az MGM stúdió. Érdekesség, hogy a film mellett bábáskodó közel 60 segédrendező között ott volt a fiatal William Wyler is.

A hatalmas költségvetésű film a maga 15 milliós büdzséjével szinte anyagi csődbe taszította az akkoriban egyébként is ingatag lábon álló MGM stúdiót, nem beszélve a hat éven át húzódó előkészületekről és kilenc hónapos olaszországi forgatásról (a római Cinecittában). Wylernek példának okáért kereken 1 millió dollárt ajánlottak, hogy vállalja el a rendezést, ennél többet soha korábban nem kapott más rendező. A filmet mind a mai napig számos legenda övezi, például hogy több kaszkadőr is életét vesztette a forgatás során, valamint hogy több ló is belepusztult a hajmeresztő száguldásba. A valóságban azonban a kocsiverseny felvétele során szerencsére igen kevés baleset történt, a legnagyobb problémát leginkább csak az okozta, hogy a színészek, statiszták állandóan leégtek a tűző napon.

A grandiózus, mítoszok övezte szekérverseny Hollywood történetének leglátványosabb jelenetei közé tartozik, annak ellenére is, hogy mindössze 10 percet tesz ki a közel négyórás műből. Elkészítése öt hétig tartó megfeszített forgatást igényelt az akkori idők legnagyobb méretű épített díszletei között és önmagában négymillió dollárba került. Magát az arénát közel egy évig építették, és mintegy 15.000 statiszta vett részt a jelenetben, amihez 18 harci szekeret és 78 lovat használtak (Ilderim sejk fehér lovai az eredeti lipicai ménesből érkeztek). Az arénán kívül volt egy hatalmas medence is, melyben a tengeri ütközeteket vették fel és a Cinecittában épült fel (gipszkartonból) többek között Ben-Hur villája is. A díszletek megépítéséhez több mint ezer köbméter fa, 4.500 tonna gipszkarton, 40.000 tonna homok, 400 kilométer hosszú csővezetéket használtak fel.

A stúdió mindvégig ragaszkodott az akkor vadonatújnak számító, a szokásosnál jóval részletgazdagabb és sokkal szélesebb képet adó 65mm-es technikához, pedig az számtalan nehézséggel járt. Az MGM kifejezetten ehhez a filmhez fejlesztette ki az MGM Camera 65-nek nevezett rendszert (amiből mindösszesen hat létezett a világon), ami eltérően a korábban használt Cinemascope-tól nem okozott torzítást a kép szélein.

Mindenképp érdemes még megjegyezni, hogy a szekérverseny operatőri munkáinak irányítását a magyar származású Marton Endre végezte. Volt azonban egy nála jóval ismertebb hazánkfia a produkcióban, aki nem más, mint Rózsa Miklós, a film zeneszerzője, akinek rendhagyó filmzenéje évtizedekre kijelölte a hollywoodi komponisták számára az utat. Nem csupán hangulatában és hangzásában alkotott újat, de azzal is, hogy egyes jelenetekhez (így a híres fogathajtóversenyhez) szándékosan nem írt zenét, ezáltal a természetes hangok teszik átélhetővé azokat. 

Ugyan a film alapvetően a két férfi sorsát követi végig, emellett azonban az egész filmet Krisztus története lengi be, és – noha a vásznon alig tűnik fel – maga Jézus is kulcsszerepet kap a történetben. A megváltó megjelenítése a film egyik legötletesebb fogása, akinek egyetlen percre sem látjuk sem az arcát és a hangját sem halljuk. Ezt sokan William Wyler ötletének tulajdonítják, a valóság azonban az, hogy már az 1925-ös változatban is lényegében hasonló módon ábrázolták Jézus személyét. A Ben-Hur egy igazi, régi vágású epikus történelmi film, aminek középpontjában a szerelem, a hit, a bosszú, és a megbocsátás áll, amelyeken keresztül a hősünk végül eléri a megváltást. 

Charlton Heston csak azután vállalta el a címszerepet, miután azt előtte több nagy sztár (Paul Newman, Rock Hudson, Burt Lancaster, Marlon Brando, Tony Curtis) is visszautasította. Tony Curtis például állítólag azért mondott nemet a szerepre, mert nem volt hajlandó ágyékkötőt felvenni. Ehhez képest a következő évben már a Spartacus című filmben szerepelt (ágyékkötőben). Az önmagát ateistának tartó Burt Lancaster pedig azért utasította vissza a szerepet, mert nem akarta a kereszténységet reklámozni és mert "nem szerette a történet erőszakos erkölcsi mondanivalóját". Charlton Heston számára nem volt ismeretlen terep a bibliai téma, ugyanis néhány évvel korábban, a Tízparancsolat (The Ten Commandments, 1956) már belebújt egy jóval ismertebb bibliai alak, Mózes köntösébe egy hasonlóan monumentális alkotásban. Vele szemben a Messalát alakító Stephen Boyd újoncnak számított, viszont a későbbiekben több alkalommal is feltűnt hasonló témájú filmekben (A római birodalom bukása /1964/, A Biblia /1966/). A Judah szerelmét játszó izraeli színésznőnek, Haya Harareetnek pedig gyakorlatilag ez a film hozta meg a sikert, ennek ellenére nem sikerült azt meglovagolnia, rövid karrierje során már nem sok további szerepet kapott, mielőtt 1964-ben véglegesen visszavonult.

A Ben Hur minden tekintetben nagyszabású, és egyebek mellett azért is kiemelkedő jelentőségű alkotás, mert a filmtörténelemben először tizenegy (11) Oscar-díjat ítélt neki az Amerikai Filmakadémia - olyan rekord ez, melyet azóta is csak a Titanicnak (1997) és a Gyűrűk Ura: A király visszatérnek (2003) sikerült megismételnie. Ezek közül pedig az egyiket hazánk fia, Rózsa Miklós zsebelte be a monumentális filmzenéért. William Wyler alkotása egy igazi filmeposz Krisztus korából, a szó tiszta értelmében vett monumentális műalkotás, ami grandiózusságában felülmúlja a legtöbb mai sikerfilmet, értékrendjében pedig örök.

Érdekességek

- Messala karakterének megformálását felajánlották Kirk Douglas-nek is. Ő azonban azért nem vállalta el a felkérést, mert nem akart egy "másodrendű" szerepet betölteni a filmben, ő Judah Ben-Hur akart lenni. 

- Az első jelmezes próbákon Messalát még a fiatal Leslie Nielsen alakította, nem sokkal később került át a szerep Stephen Boydhoz, aki akkor még méretes szakállat viselt, amit hamar levágattak vele, hogy korhű megjelenést kölcsönözzenek a karakterének. 

- Az eredeti elképzelés szerint a két főszereplőt valaha bensőséges kapcsolat fűzte egymáshoz. Wylernek nem tetszett ez az ötlet, de Gore Vidal meggyőzte, mondván, hogy érzelmi szál nélkül nincs igazi konfliktus. A rendező végül beleegyezett, ám ragaszkodott ahhoz, hogy ez a motívum ne legyen túlságosan egyértelmű. A jelenetet úgy vették fel, hogy a Messalát játszó Stephen Boyd tudott erről az elképzelésről, míg a főhőst megformáló Charlton Heston viszont nem.

- A sivatagi jeleneteket eredetileg Líbiában forgatták volna, ám az ország muszlim vezetése rájött, hogy a film a kereszténységet népszerűsítené, így a stábnak át kellett költöznie Spanyolországba, mert egyedül ott van sivatag Európában.

- A film nem hitelesített másodrendezője Sergio Leone volt, aki évekkel később azt állította, hogy ő rendezte a híressé vált kocsihajtó jelenetet. Ez egyértelmű túlzás volt a részéről, de Leone egyébként is híres volt lódításairól.

- Sam Zimbalist producer a hosszan tartó forgatást kísérő stressz miatt szívinfarktusban elhunyt még a film befejezése előtt.

- Stephen Boyd, és még sok más színész, akik rómait játszottak, sötét kontaktlencséket viseltek, hogy a szemük barnának tűnjön.

- Charlton Heston a Tízparancsolatnak köszönhetően már megtanulta miként kell hajtani egy kétlovas szekeret. Négylovas szekeret azonban nem tudott hajtani, így azt meg kellett tanulnia, amiben Yakima Canutt kaszkadőr-koordinátor volt a segítségére.

- Az a jelenet, melyben Messala lovak közé esik, és halálosan megsebesül, nem egyszerűen bábuval lett felvéve. Boyd valóban a lovak közé ugrott, ám előtte minden lehetséges ponton fémpántokkal és lapokkal bélelték ki a jelmezét, hogy ne eshessen komolyabb baja.

- Jézus szerepét az eredetileg operaénekes Claude Heater játszotta, akinek ez volt az egyetlen filmszerepe, mégsem szerepel a kreditben, ugyanis nem szólal meg és csak hátulról látszódik a filmben.

- William Wyler képtelen volt instruálni a könnyes szemű színészeket, ezért ennél a jelenetnél Charlton Heston egyszerűen csak eltakarta a kezével a szemét.

- William Wyler ötlete volt, hogy a filmben szereplő rómaiak brit, a júdeaiakat játszó színészek pedig amerikai akcentussal beszéljenek. Ez a módszer később is visszaköszönt a filmtörténelemben, például a Krisztus utolsó megkísértése (1990) című filmben.

- A forgatás befejeztével a stáb az összes díszletet megsemmisítette, ugyanis attól tartottak, hogy az olaszok felhasználnák őket az ipari mértékben gyártott szandálos filmjeikhez.

- A patríciusok megformálása valódi arisztokrata származású embereket (egyebek mellett egy magyar grófnőt is) vettek fel, hogy minél hitelesebb legyen az alakításuk.

- A film kellékeit 1970-ben elárverezték. Az egyik jelenetben használt versenykocsit 4000 dollárért adták el. Tulajdonosát három évvel később letartóztatták, mivel az autópályán közlekedett a kocsival.

- William Wyler a forgatás során fedezte fel, hogy az egyik statisztának hiányzik egy karja. A munkát azonban nem veszítette el, ugyanis egy protézist csináltattak neki.

- Ez volt az első remake, ami elnyerte a legjobb filmnek járó Oscart. Ezt 47 évvel később A tégla (The Departed, 2006) ismételte meg.

- A Ben Hur az egyetlen hollywoodi film, ami felkerült a Vatikán által jóváhagyott filmlistára "vallás" kategóriában.

- Az alkotást Magyarországon csak több, mint 20 évvel később, 1982-ben mutatták be először.

Vélemény

A Ben Hur azon mozifilmek egyike, amit az Isten is nagy vászonra teremtett és mindenképp moziban kell ahhoz megtekinteni, hogy igazán értékelni tudjuk az alkotók nagyszabású törekvéseit. Sajnos nekem sem sikerült sohasem moziban látni a filmet, annak ellenére sem, hogy 2016-ban ismét a mozikba került, digitálisan felújítva. Az alkotás még mai szemmel nézve is nagyon látványos, és ne feledjük azt sem, hogy jóval a digitális technikák és a CGI megjelenése előtt forgatták, így az eredmény még inkább megsüvegelendő.

A legtöbben, hozzám hasonlóan rendre a híres kocsiversenyt és a szinte hihetetlen Oscar-díjesőt (mit esőt, záport) említik a fim kapcsán. Kétségtelen, hogy a korához képest forradalmi módon kivitelezett fogathajtóverseny a legizgalmasabb és legemlékezetesebb jelenet a filmben, azonban ennél jóval többről, egyebek mellett a hitről, a családról, az akaraterőről, vagy éppen a megbocsátásról szól. 

A film mai szemmel nézve időnként lassúnak tűnik és néhol már-már unalmasnak, és az idő múlásával kicsit már elkezdett megkopni régi dicsfénye,mindezekért azonban kárpótol a valóban kiváló látványvilág, ami közül a kocsiverseny messze kiemelkedik. Biztosan merem állítani, hogy számos mostani technológiával készült akciójelenetet simán kenterbe ver. Szerencsére a forgatókönyv az eredeti művel ellentétben jóval nagyobb hangsúlyt fektet Ben Hur életére, mint Krisztus történetére (de még így is talán kicsit több lett a kelleténél, arra szerintem megvannak más filmek). Az epikus művekre alapvetően jellemző szentimentalizmus, pátoszosság és grandiózusság szinte kötelezően némi giccset eredményez, amihez elengedhetetlenül hozzátartozik a túlzottan teátrális színészi játék, ami alól gyakorlatilag senki sem jelent kivételt.

Szerencsére a Ben-Hur minden fent említett patetikussága és szentimentalizmusa ellenére is egy jó film, nem véletlenül lett minden idők egyik legsikeresebb filmje. Talán egyszerre nagy falat lesz mindenki számára, azonban senkinek nem fogja megfeküdni a gyomrát és néhány tízévente (valamelyik főbb vallási ünnepen) érdemes elővenni. Sajnos ezt a filmet is elérte a már-már megszokottnak mondható feldolgozások szele (még ha valójában jelen filmünk is egy remake), 2016-ban ugyanis elkészült egy teljesen felesleges és igénytelen újrázás Timur Bekmambetov rendezésében.

A Ben-Hur filmtörténeti jelentősége elvitathatatlan, ez az a film, ami kitaposta a szandállal az utat a többi hasonló témájú filmnek. Ugyan a következő esztendőkben még rengeteg ókorban játszódó kardozós-szandálos film készült, de legtöbbjük bukásnak bizonyult és 1965 után több évtizedes téli álomba merült a történelmi-mitológiai film műfaja, mielőtt  - leginkább a Gladiátor (2000) sikerének köszönhetően - a 2000-es évektől kezdve másodvirágzásukat is megkezdték.

Ítélet: 10/7,5