Lengyelország (Filmstudio Kadr), 103 perc, ff, történelmi dráma

A Filmről

Az ötvenes évek végén, az olasz neorealizmus lecsengése és a francia újhullám megérkezése között a lengyel film volt a művészfilm. A háborús időszak szolidaritásának, áldozathozatalának és elkötelezettségének összetett, sokszor kétértelmű meséivel a lengyelek mutatták meg az emberarcú szocializmus legmeggyőzőbb példáját. Ennek a korszaknak talán a legjobb (de mindenképp legismertebb) lengyel filmje Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című alkotása. Az alkotás Jerzy Andrzejewski sokat vitatott regényén alapszik és a II. világháború utolsó napján, 1945. május 8-án játszódik. Az alkotás a rendező harmadik játékfilmje, ami egyben a háborús trilógia harmadik darabja A mi nemzedékünk (Pokolenie, 1955) és a Csatorna (Kanał, 1956) mellett, amely végül a világhírt is meghozta számára.

A forrófejű fiatalember, Maciek (Zbigniew Cybulski) és barátja, Andrzej (Adam Pawlikowski) a kommunista párt megyei titkárát, Szczuka elvtársat (Wacław Zastrzeżyński) és kíséretét akarja megölni. A golyók célt tévesztenek, de a kudarc nem töri le a fiút és elhatározza, hogy a feladatot mindenképpen végrehajtja. Maciek hotelszobát vesz ki egy éjszakára, ahol megismerkedik Krystynával (Ewa Krzyżewska), s az együtt töltött szerelmes éjszaka után kritikusabban vizsgálja jövőjét. Szakítani akar múltjával, nem akar többé gyilkolni, bujkálni, Andrzej azonban megvetéssel hallgatja szavait, így Maciek még egyszer utoljára elvállalja a gyilkos szerepét. 

Lengyelországban a második világháború idején két erő vette fel a harcot a német megszállók ellen: a londoni emigráció által irányított Honi Hadsereg (Armia Krajowa) és a szovjet támogatást élvező kommunista mozgalom. A film készítésének korában a lengyelországi politikai helyzet változóban volt. A kommunista párt első embere Władysław Gomułka lett, aki egy liberálisabb, demokratikus irányvonalat követett és „a szocializmus lengyel útját” ígérte. Akkor még sokan reménykedhettek abban, köztük a film alkotói is, hogy a „rendszer hibái” kijavíthatók. Ezzel is magyarázható a film kommunista párttitkárának egyoldalúan ábrázolt alakja, aki magán viseli a pártvezető néhány vonását, de talán ugyanezzel magyarázható az is, hogy a film egyáltalán elkészülhetett.

A Hamu és gyémánt feszült hangulatú, drámai sűrítettségű film, melynek története bő egy nap alatt, lényegében a háborút követő béke első estéjén/éjszakáján játszódik. A főszereplő vesztes helyzetét rengetegen érezték magukénak Lengyelországban és a keleti blokk más országaiban. Zbigniew Cybulski a személyére szabott figura életre keltésével nagy mértékben hozzájárult a film sikeréhez, vagánysága pedig még ennél is több embert elkápráztatott. Andrzej Wajda Cybulski kérésére még azt is megengedte, hogy saját ruhájában és szemüvegében játssza el a filmben Maciek szerepét. A különleges karakterű színész a filmnek köszönhetően igazi sztárrá vált: nemzeti ikon és a kommunizmus alatt felnövő nemzedék hőse lett.

A film nagy erénye közé tartozik még rendkívüli hatású képi világa. Andrzej Wajda végig nagy mélységélességet használ, így a különböző figurák és az egymással szemben álló politikai erők egyenlő súllyal jelennek meg. Már ebben a filmben is feltűnik a rendező vonzódása a gazdag jelentéstartalmú, szimbolikus jelenetekhez. Ilyen a képbe fejjel lefelé belógó feszület, a polonéz bizarr haláltáncot idéző képsora, vagy az éjszakában kóborló, gazdátlan fehér ló. A film utolsó kockáira, amikor Maciek embriópózban meghal, számos későbbi filmes is visszautalt. Jó tíz évvel később Jancsó Miklós ezekkel a képsorokkal fejezte be A pacifista című olasz filmjét, néhány év múlva pedig Bertolucci is felidézte a jelenetet Az utolsó tangó Párizsban című filmjében, amikor Marlon Brando meghal a film végén. 

A film nemcsak hazájában, hanem külföldön is kedvező fogadtatásra talált. Franciaországban nagy sikert aratott, Angliában az év legjobb filmjének választották, majd 1959-ben a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége díjával tüntették ki.

Érdekességek

- A filmet Magyarországon először mindössze a fővárosi Filmmúzeumban vetítették, a MOKÉP mozihálózatában csak 1963. decemberben mutatták be.

- A Hamu és gyémánt Martin Scorsese egyik kedvenc filmje volt, A tégla (The Departed, 2006) című filmjéhez is ez adta az inspirációt.

- Zbigniew Cybulski ugyanúgy fiatalon (39 évesen), egy tragikus balesetben halt meg, mint James Dean. A fiatal színész egy már mozgásban lévő vonatra akart felugrani, de elvétette és két kocsi közé esett. 

- A film hatására igencsak megugrott a napszemüvegek iránti kereslet, mivel a főszereplő az egész film alatt azt viselte 

Vélemény

Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Andrzej Wajda, a lengyel filmművészet legnagyobb hatású (életművéért Oscar-díjjal is jutalmazott) rendezője, aki a Hamu és gyémánttal egy generációs jelképet adott Kelet-Közép-Európának, és egyúttal megteremtette Kelet-Európa James Deanjét. Ezzel azonban részemről véget is értek a filmet méltató szavak, ugyanis számomra a film legjobb része a végén feltűnő Koniec felirat volt.

Bármennyire is próbálkoztam, egyáltalán nem tudtam magamévá tenni a filmet. Sajnos a művészfilmekkel elég rossz a kapcsolatom, nagyon kevés esetben tudnak lekötni, ami jelen esetben sem sikerült, még annak ellenére sem, hogy történelmi eseményekbe csomagolták. Lengyel barátainknak bizonyára egy fontos filmről és egy fontos történelmi eseményről van szó benne, azonban nem megbántva őket, ez bizony elég vékonyka és unalmas cselekmény volt. Nem beszélve arról, hogy teljesen hiteltelen volt számomra, hogy a főszereplő, Maciek egyetlen együtt töltött éjszaka után rögtön szerelembe esik a pultosnővel és így egész addigi (és előtte lévő) életét átértékeli.

A színészi játékra nem lehetett panasz, de a sokak által ajnározott képi világ és szimbolikus jelentésekkel megtöltött tartalom egyaránt felesleges művészieskedésnek tűnt számomra. Persze filmes szakértők és vérprofi kritikusok lehet ízekre cincálnak fenti mondataimért, de könnyen lehet, hogy csak a pillanatnyi hangulatom miatt éreztem vontatottnak és semmitmondónak a végeredményt. Természetesen ítéletet egyetlen film alapján nem fogok mondani Andrzej Wajda munkásságáról, mindenesetre nem is fogom törni magam, hogy egy másik filmjét megnézhessem.

Akiknek ezek után sem vettem el a kedvét a film megtekintésétől, azok az alábbi linken megtekinthetik azt:

https://www.youtube.com/watch?v=EKgQSug1jeA

Ítélet: 10/5