2021. máj 20.

I5. Országúton (La Strada) (1954)

írta: mindennapra1film
I5. Országúton (La Strada) (1954)

la_strada.jpgOlaszország (Ponti-De Laurentiis), 104 perc, ff, dráma

Rendező: Federico Fellini

Producer: Dino De Laurentiis, Carlo Ponti

Operatőr: Otello Martelli, Carlo Carlini

Forgatókönyv: Federico Fellini, Tullio Pinelli

Zene: Nino Rota

Szereplők: Giulietta Masina, Anthony Quinn, Richard Basehart, Aldo Silvani, Marcella Rovere, Livia Venturini, Mario Passante

 

A Filmről

Az Országúton már Fellini negyedik filmje volt, amellyel megalapozta nemzetközi hírnevét. Ő volt továbbá az egyetlen olyan filmrendező, akinek négyszer sikerült elnyernie a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját, melyek közül az első az Országúton volt. A díjat az Akadémia 1957-ben ítélte oda először hivatalosan (előtte csak egy speciális különdíj formájában volt jelen).

la-strada_f14824d9.jpg

Zampano (Anthony Quinn) egy erőművész, akinek van egy elcsépelt száma, melyben kiszabadul a mellkasára tekert láncokból. Mivel a mutatványához segédre van szüksége, ezért megvásárolja Gelsominát (a rendező felesége, Giulietta Masina) az anyjától, hogy társa legyen az úton. Ugyan mindenhol a feleségeként mutatja be, mégis úgy bánik vele, mint egy kutyával. A lány ugyan többször is megpróbál megszökni, de hol nem meri megtenni, hol Zampanò nem engedi. Amikor csatlakoznak egy vándorcirkuszhoz, Gelsominát elbűvöli egy artista-bohóc, a Bolond (Richard Basehart). Zampano ugyan rémesen bánik a lánnyal, mégis féltékenység lesz úrrá rajta a Bolond miatt, ami kiváltja azokat a tetteit, melyek elvezetnek a film megrázó végkifejletéhez.

mv5bndyzndhkyzqtnze4zi00m2njlwexnzqtymzinzaxzwvln2zjxkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

strada-la-1954-004-richard-basehart-giulietta-masina-circus-00m-g5t.jpg

Az Országúton a szeretet és a féltékenység története, cirkuszi környezetbe helyezve. Az alapötletet az adta, hogy Tullio Pinelli autós utazása során látott néhány vándormutatványost útközben, és azt gondolta, hogy filmet lehetne készíteni a karakterüket felhasználva. Rómába való visszatérésekor el is mesélte az ötletét Fellininek, aki hozzátette a fogatókönyvhöz a cirkuszról a saját ötleteit. Fellini ezzel a filmjével véglegesen eltávolodott a háború utáni olasz filmgyártást uraló neorealizmustól, noha forgatókönyvíróként maga is az irányzat tagja volt. Számos kritikus meg is vádolta azzal, hogy ezen filmjével Fellini mintegy elutasítja a neorealizmust, és helyette inkább a tündérmesék és a spiritualizmus felé nyit. Luigi Visconti példának okáért annyira utálta a filmet, hogy viszonyuk egy évtizedig csak a távolból küldött becsmérlő üzenetekből állt. A katolikus egyház filmintézete pedig arra intette a híveket, hogy a filmet ne nézessék meg gyermekekkel, mert veszélyeztetheti azok erkölcsi fejlődését.

Zampano és Gelsomina archetípusok, egyszerű személyiségüket a legelemibb érzelmek és vágyak mozgatják. A film legfontosabb, döntő történései úgy mennek végbe, mintha végzetszerűek lennének, ezáltal a szereplőket is magával sodorva, ami tragikus színezetet ad történetüknek. Giulietta Masina portréja az elnyomott, ámde igen bátor kis Gelsomináról évekre megszabta azt a figurát, melyet később számos Fellini-filmben eljátszott. Anthony Quinn a maga eszköztelen játékának ellenére is feledhetetlen a vadember szerepében, aki képtelen megérteni mit is érez Gelsomina iránt valójában.

Az Országúton – bár mindvégig mentes a szentimentalizmustól – roppant lírai alkotás. Ennek a líraiságnak biztosít remek hátteret Nino Rota zenéje, aki soha nem látta előre a rendező filmjeit, így most sem magához a mozgóképhez, hanem a forgatókönyvhöz komponált zenei kíséretet. A két nagyszerű mester szerencsés találkozásának eredménye pedig az a minőség, mely kettőjük munkájának a jövőben is állandó ismérve lesz. Fellinit egész pályája során fogva tartotta a figurák kifelé mutatott, teátrális arca és a rejtett, zűrös belső énje közötti feszültség, azonban még így is ez a műve a legkönnyebben megközelíthető, ezáltal szerethető alkotása, bár ezt a tulajdonságát a kritikusok és a vájtszeműek nem feltétlen írnák ennek az összetett és megható filmnek a javára. Akárhogyan is nézzük, az Országúton mára már nem csupán mércévé, hanem egyenesen mérföldkővé vált a filmtörténetben és a nagyszerűen megkomponált jeleneteinek örök érvényű üzenetei ma is átjönnek a néző számára.

Érdekességek

- Fellini mindvégig Anthony Quinnt szerette volna Zampano szerepére, a színész azonban nem volt elragadtatva az ötlettől. Az egyik este aztán Ingrid Bergmannal, és annak férjével Roberto Rossellinivel vacsorázott, majd vacsora után közösen megnézték Fellini A bikaborjak (1953) című filmjét, Quinn pedig annyira el volt ragadtatva a látottaktól, hogy ezután rögtön leszerződött a filmhez.

- Anthony Quinn-nek azt tanácsolta ügynöke, hogy fix fizetést kérjen munkájáért, ne részesedést a bevételekből, ugyanis azt gondolta, a film bukás lesz. Azonban nem így történt, hanem világsikerré vált, ezáltal Anthony Quinn óriási pénzösszegtől esett el. 

- Az alkotók eredetileg nem Giulietta Masinát akarták főszereplőnek, viszont Dino De Laurentiis, a film egyik producere a meghallgatása után alkalmasnak találta a lányt Gelsomina szerepére.

screenshot_2021-05-19_the_film_that_makes_me_cry_la_strada.png

- Korda Sándor javasolta Fellininek, hogy készítsen folytatást Gelsomina kalandjai címmel, ám ő ezt mosolyogva elhárította.

- Fellini szerint Walt Disney szeretett volna egy animációs filmet készíteni Gelsomináról.

- A filmet részben a híres Saltanò-cirkuszban készítették, ezért Fellini Anthony Quinn filmbeli nevét a Saltanò és a Zamperla (egy másik cirkuszcsalád neve) nevekből gyúrta össze. A filmhez a rendező szerződtette is a Zamperla Cirkuszt teljes személyzettel és kelléktárral együtt, továbbá Zampano szerepformálásának elősegítése érdekében egy Zavitri nevű erőművész és annak felesége, Ambretta is külsős tanácsadóként segédkezett.

screenshot_2021-05-19_332e6639-185d-4a54-ac9f-327dd749f012-2060x1236_jpeg_webp_kep_620_372_keppont.png

- a Velencei Filmfesztiválon történt díjkiosztáson, ahol a film elnyerte az egyik Ezüst Oroszlánt, verekedés tört ki néhány néző között és a rendőrségnek kellett közbelépnie, hogy ne fajuljon el a dolog.

- Carlo Carlini volt a film első operatőrje, de aztán őt Fellini kitette a csapatból, mert összeveszett vele, így a munkálatokat már Otello Martelli fejezte be.

Vélemény

"Sose szabad fullba nyomni a kretént

Ez volt az első gondolatom, ami a film kapcsán, pontosabban Giulietta Masina alakítása kapcsán az eszembe jutott. Aki már látta a filmet, annak furcsának tűnhet ez a megállapítás, hiszen egyáltalán nem egy vicces, hanem egy igen komoly hangvételű, lélektani problémákat is érintő filmről beszélünk és megfogalmazódhat benne a kérdés, hogy ugyan miért is gondolom ezt? Nem tudok rá pontos magyarázatot adni, de abban a pillanatban, ahogy feltűnt a képernyőn Gelsomina alakja, onnantól kezdve semmi más nem járt a fejemben, minthogy az egész karakter túl van játszva és a szerencsétlen, hányattatott sorsú lány szerepét nem kellett volna ennyire karikatúraszerűvé alkítani. Hiszen elég csak rá nézni szegény Giulietta Masinára, nekem rögtön egy mesefigura jut róla eszembe, ami még jobban kiemelte szerencsétlen Gelsomina amúgy sem egyszerű sorsát, miszerint ő bizony nem az eszéről híres. Sokan szokták egyébiránt Chaplinhez hasonlítani a stílusát, de azért ezzel vitatkoznék. Maradjunk annyiban, hogy megpróbálta leutánozni az egyébként utánozhatatlan csavargó karakterét. Mivel ez az egész érzés végigkísért a film alatt, így az összkép is kissé rosszabb lett, mint amit ez a film valójában megérdemel, mert amúgy egy erős filmmel van dolgunk komoly mondanivalókkal és gondolatokkal.

Filmünk maga egy a szó legszorosabb értelmében vett road movie. Főhőseink ugyanis az egész játékidő alatt folyamatosan úton vannak, de sehol sem találnak igazán otthonra, miközben kettejük között egy igazán furcsa kapcsolat alakul ki. Gelsomina nem szereti Zampanot, de ragaszkodik hozzá, mert tudja, hogy nélküle éhen veszne, de a hosszú összezártság alatt mégiscsak megjelenik benne egyfajta szeretet a férfi iránt, azaz inkább egy vágy arra vonatkozóan, hogy Zampano jobban becsülje meg benne a társat. Zampano viszont a lányban csupán egy bolond, kenyérkoptató társat lát, akinek létjogosultsága csupán munkaerejében lelhető fel, ezért viselkedik vele ellenségesen, pedig valójában csak képtelen kimutatni mit is érez valójában a lány iránt. Valós érzéseire csak akkor jön rá, amikor már késő.

Fellini filmje könyörtelenül mutat rá, hogy olykor áthidalhatatlanul mély szakadék van az emberek között, az egymásra való odafigyelés hiánya pedig csak még kilátástalanabbá teszi a helyzetet. A közöny és a tehetetlenség uralja a filmet, ami egy olyan útról szól, mely valójában nem vezet sehova. A szívszorító történethez kiváló hátteret biztosít Nino Rota fülbemászó zenéje, amit sokáig dúdolgattam még magamban a film megtekintése után is.

Az Országúton valóban egy mérföldkőnek számító alkotás mind Fellini, mind az európai filmművészet szempontjából, melynek örök érvényű üzenetei a szeretetről, a hűségről és az önfeláldozásról ma is átjönnek. Kár azonban azért, hogy a bevezetőmben említett probléma miatt, ami az egész film alatt végigkísért, nem tudtam igazán magamévá tenni a film lírai és melankolikus hangulatát.

Ítélet: 10/7,5

Szólj hozzá

páros filmzene olasz klasszikus cirkusz bohóc road movie neorealizmus Olaszország Oscar Fellini Nino Rota Anthony Quinn Giuletta Masina