USA (Columbia, Miramar), 116 perc, színes, vígjáték

Rendező: Sydney Pollack

A Filmről

A Time Out magazin listát állított össze a híres színészek kedvenc filmjeiből, ahol némileg meglepő módon nem egy monumentális történelmi dráma, egy emberi sorsot bemutató műremek, vagy épp egy szerzői fim végzett az első helyen, hanem egy látszólag bohókás romantikus vígjáték a színészlétről. 

Michael Dorsey (Dustin Hoffman) tehetséges fiatal színész, azonban nehéz természete miatt senki nem akarja alkalmazni. Mivel úgy érzi, tudja, hogy barátnőjének, Sandynek (Teri Garr) miért nem sikerült szerepet kapnia egy kórházas szappanoperában, úgy dönt, beöltözik nőnek és Dorothy Michaels néven jelentkezik a szereplőválogatásra - a következő pillanatban pedig már Emily szerepét alakítja a televíziós sorozatban. Innentől kezdve azonban kénytelen nőként tovább élni, ami nem is olyan könnyű feladat, mivel időközben beleszeret a szappanopera másik női szereplőjébe, Julie-ba (Jessica Lange). A helyzetet tovább nehezíti, hogy Julie apja (Charles Durning) Dorothyba szeret bele és egyre inkább úgy tűnik, hogy ebből a furcsa helyzetből nincs kiút.

Dustin Hoffmannak akkor jutott eszébe egy olyan film ötlete, amiben női ruhába bújna, amikor a Kramer kontra Kramert forgatta, abban ugyanis a karakterének egyszerre kellett apaként és anyaként is viselkednie – a színész pedig eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehet női és férfi szerepet is játszani egyszerre. Első körben visszautasította, míg egy próbafelvétel alkalmával végre meg nem győződött arról, hogy képes lesz hitelesen – és nem paródia jelleggel – alakítani egy nőt. Habár az Aranyoskám forgatókönyvén vagy féltucatnyi forgatókönyvíró dolgozott, abban mindenki egyetért, hogy Michael és Dorothy karakterét legnagyobbrészt Hoffman maga találta ki. Dorothy karakterét a saját édesanyjáról mintázta, aki a forgatás idején már nagyon beteg volt, és nem sokkal később meg is halt.

Az erős forgatókönyvre szükség is volt, ugyanis a rendezők nem igazán kapkodtak a projektért. A film bepillantást enged a nyolcvanas évek – a maira sokban hasonlító – televíziózásának kulisszái mögé, és időtlen tételeket fogalmaz meg a művészet mibenlétéről is. Természetesen a film felvonultat mindent, amit az ilyen típusú filmek szoktak a Van, aki forrón szereti óta: megy a zsonglőrködés a két szerep között, folyton rohanós szerepváltás, ajánlattétel az idősödő nőcsábásztól – az Aranyoskám hozza a kötelező paneleket. Hogy mi az, ami miatt azonban mégsem érezzük elnyűttnek a filmet? Az nem más, mint a Sydney Pollack filmjeire olyannyira jellemző érzékenység és intelligencia. A rendező is végül azért vállalta el a projektet, mert sikerült meggyőzni arról, hogy a film egy férfiról szól, aki női ruhába bújva érti meg csak igazán a nőket és ettől majd férfiként is jobbá válik.

Már a zseniális fordulatok és a meglepő, szokatlan alaphelyzet is sikerre volt ítélve, ehhez azonban szükség volt arra, hogy a színészek megfelelő alázattal és csodás játékkal érvényre tudják juttatni a forgatókönyv adta lehetőséget. A színészek Dustin Hoffmantól, Jessica Lange-on át egészen Bill Murray-ig szenzációsan oldották meg a feladatot. Dustin Hoffman parádézott ebben a kettős szerepben, máig vitatkoznak a filmrajongók azon, hogy a Gandhit egyébiránt tényleg remekül alakító Ben Kingsley joggal vitte-e el előle a legjobb színésznek járó elismerést. Az Aranyoskám nem csupán egy könnyed romantikus komédia, hanem egy olyan alkotás is, amely mélyebb témákat boncolgat, miközben önfeledt szórakoztatást nyújt a nézőknek. A karakterek komplexitása és a színészi alakítások hozzájárultak ahhoz, hogy a film igazi klasszikussá váljon.

Az Aranyoskám mind a mozipénztáraknál, mind a szakmánál sikert sikerre halmozott. A filmet tíz kategóriában is díjra jelölték, de végül csak egyet nyert meg: a legjobb női főszereplő Jessica Lange lett. Azonban még ezeknél is jóval nagyobb elismerés, hogy a filmet 2000-ben az Amerikai Filmintézet a „minden idők második legviccesebb filmje” címmel jutalmazta. Alapfelállása sokrétűségét pedig azóta sem sikerült egyetlen komédiának sem megközelítenie, melyben egy színész olyan színészt játszik, aki eljátszik egy színésznőt, aki egy igazgatónőt alakítva válik sztárrá.

Érdekességek

- A film eredeti címe Would I Lie to You? lett volna, de Dustin Hoffman nem hagyta közhelyesíteni dédelgetett ötletét. A Tootsie könnyebben megjegyezhető, bár a háttere nem világos: egyes források szerint a színész anyukájának a kutyáját hívták így, mások szerint kettejük közös, gyerekkori játékának egy mondatából származik.

- A főszerepet felkínálták Michael Caine-nek, Peter Sellersnek és Dudley Moore neve is szóba jött.

- Dustin Hoffman úgy tesztelte le, hogy hiteles-e a megjelenése Dorothy Michaelsként, hogy nőnek öltözve ment el a lánya iskolájába a fogadó órákra, ahol a lány nagynénjeként, Dorothy néniként mutatkozott be. A tanárok közül egy sem jött rá a turpisságra. Egy másik alkalommal Jon Voight-hoz ment Dorothyként oda egy étteremben, akivel még az Éjféli cowboyban dolgozott együtt, a színész pedig simán elhitte róla, hogy csak egy rajongója.

- A filmet rendező Sydney Pollack eredetileg nem akart játszani az Aranyoskámban, de Dustin Hoffman ragaszkodott hozzá, hogy ő formálja meg Michael ügynökét. A színész annyira kitartó volt, hogy minden nap vörös rózsákat küldött neki, azzal az üzenettel, hogy „kérlek, légy az ügynököm, szeretettel: Dorothy” – így a rendező végül kötélnek állt. A forgatás során azonban olyan sokat veszekedtek, hogy megfogadták sosem fognak többé együtt dolgozni. Emiatt Pollack lemondta az Esőember (Rain Man, 1988) rendezését is.

- Ha az Aranyoskám stábjának tagjai valamilyen rossz hírt akartak közölni Dustin Hoffman-nal, először megvárták, amíg felölti Dorothy szerepét, mert "nőként" sokkal kedvesebb volt.

- A Dustin Hoffmant nővé varázsoló procedúra két órán át tartott, amikor is leborotválták a színész lábát, a karját és az ujjait is, majd hátratapasztották az arcbőrét, hogy kifeszüljenek a vonásai; ezenkívül műfogsort is kapott. Mivel nagyon erős volt a borostája, nem volt az a smink, ami tartósan el tudta tüntetni a fekete árnyékot, ami délután öt körül mindig megjelent az arcán – ezért az arcborotválás-sminkelés után csak három-négy órán át tudott Dorothyként játszani.

- Hoffman számára Dorothy hangja volt a legnagyobb kihívás. Déli akcentust kölcsönzött neki, mert azt nőiesebbnek találta, egyébként Kramer kontra Kramer-beli partnerével Meryl Streeppel gyakorolt. A producerek ugyanakkor a Hollywoodban jól ismert transzvesztita színésznőt, Holly Woodlawnt is megbízták, hogy segítsen Hoffmannak megtanulni a nővé válás „művészetét”.

- Az első filmszerepében feltűnő Geena Davis eredetileg csak azért került bele a filmbe, mert olyan színésznőre volt szükség, akinek szépek a mellei. Amikor azonban elkezdtek vele együtt dolgozni, rájöttek mennyire tehetséges, így alaposan megnövelték a szerepét a forgatókönyvhöz képest.

Vélemény

Egyszerűen imádom ezt a filmet és napjainkban is szükség lenne az ilyen típusú filmekre. Ezzel most nem arra szeretnék utalni, hogy olyan filmekből kellene több, amiben férfiak nőnek öltöznek vagy épp fordítva, mert abból van elég, a minőségüket viszont inkább hagyjuk. Egész egyszerűen arra, hogy szinte eltűntek a mozikból azok a filmek, amiken csak egy jót szórakozunk és a szórakoztatás nem altesti poénokból, igénytelen viccekből vagy épp valamilyen szerencsétlen sorsú embercsoport kifigurázásából áll, hanem minőség is kapcsolódik hozzá. Az Aranyoskám legnagyobb erőssége épp abban rejlik, hogy az alkotók nem elégedtek meg néhány ütős poénnal vagy épp az előbb emlegetett altesti humorral, hanem ezeket jóformán teljesen kihagyták a történetből. Helyette viszont jól átgondolt, kifejezetten érdekfeszítő cselekményvezetést hoztak össze, amit jól megírt karakterekkel és intelligens humorral töltötték fel. Az Aranyoskámnak ráadásul azt az akadályt is simán sikerült átugrania, amibe számos hasonló témájú film belebukott, amikor férfiak bújnak női szerepbe. A filmtörténelemből most hirtelen két másik példát tudnék hozni: az egyik a mára már klasszikussá vált Van, aki forrón szereti és a zseniális Robin Williams alakításának köszönhetően híressé vált Mrs. Doubtfire (1993).

Sydney Pollack filmje ugyan már több, mint 40 évvel ezelőtt készült, de szerintem manapság is aktuális és bármikor újranézhető. A film azon túl, hogy végtelenül vicces és szórakoztató, a színészi sors és a nemek közötti egyenlőtlenség ma is aktuális kérdéseit is feszegeti, de követendő példát állít minden jövőbeli romantikus komédia elé is. Nem beszélve arról, hogy a film a romantika terén is okosan építkezik és egyáltalán nem lép túl a határon, ezáltal nekünk, férfiak számára is fogyasztható lesz a végeredmény. Dustin Hoffman tényleg kiemelkedő és hiteles játékot nyújt, főként amikor Dorothyt kell életre keltenie, valóban átváltozik nővé és mi simán elhisszük ezt neki. Ez azért is kifejezetten nehéz feladat, mert nagyon könnyen át lehet esni a ló túloldalára és könnyen paródiává válhat az egész. Itt azonban szerencsére minden tökéletesen klappolt, így válhatott Dorothy Michaels szerepe Dustin Hoffman egyik legemlékezetesebb alakításává. Hoffman mellett Bill Murray is üde színfoltját jelentette a filmnek, azonban Jessica Lange Oscar-díjához kissé értetlenül állok, mert semmi extrát nem nyújtott a szerepében, hogy az akár egy jelölést is érdemelt volna.

Nyilvánvalóan túlzónak találom azt a megállapítást, hogy az Amerikai Filmintézet minden idők második legviccesebb filmjének tartja a filmet, de az biztos hogy ott a helye minden idők legjobb vígjátékai között, a filmes listán való helye pedig megkérdőjelezhetetlen. Való igaz, hogy a filmet csak az fogja igazán élvezni és értékelni, aki hajlandó elengedni az egyesek számára talán kényes alapszituációt és az abban rejlő hibákat, ha viszont ez sikerül, akkor végtelenül jót fogunk szórakozni és a végcél valójában ez lenne.

https://videa.hu/videok/film-animacio/aranyoskam-1982-bill-murray-charles-durning-mWiS0EiFp7BtIKHp

Ítélet: 10/9