Magyarország (MAFILM), 101 perc, Gevacolor, vígjáték

A Filmről

Nádasdy Kálmán és Ranódy László alkotása Fazekas Mihály azonos című elbeszélő költeményének adaptációja – és egyben az első teljes egészében színes magyar film. Ugyan a színes technikát korábban már Radványi Géza is kipróbálta 1941-ben A beszélő köntös című filmjében (a fekete-fehérben forgatott filmnek akkoriban három színes betétje is készült), de az első teljes mértékben színes film a Ludas Matyi* volt.

Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!

Emígyen hangzik a film egyik legismertebb és legikonikusabb fenti mondata. A Ludas Matyi cselekményét úgy gondolom senkinek nem kell bemutatni, hiszen minden fiatal és öreg ismeri a libapásztor fiú és a gőgös Döbrögi történetét. Matyi (Soós Imre) elmegy a döbrögi vásárba, hogy eladja a ludait, de a dézsmát szedő földesúr elkobozza őket, és még deresre is húzza a parasztfiút, amiért az ki mer állni az igazáért. Ludas Matyi megfogadja, hogy háromszor adja vissza a büntetést Döbröginek (Solthy György), kalandos küldetésében pedig segítői is akadnak: Gergely (Görbe János), az igazságszerető hajdú és Piros (Horváth Teri), Matyi szerelmének a személyében.

A Ludas Matyi már a II. világháború és a kommunista hatalomátvétel után készült, így átmenetet képez a negyvenes évek művészi igényű neorealista filmjei (Valahol Európában, Ének a búzamezőkről vagy a Talpalatnyi föld) és az ötvenes évek propaganda célú filmjei között. A kultúrpolitika vezetői az államosított filmgyárat is a kommunista ideológia terjesztésére használták, így a forgatókönyvet jegyző Szinetár György a kor ideológiai elvárásainak megfelelően változtatott az alapművön. Az új magyar film büszkeségének szánt alkotáshoz olyan főhőst kerestek, aki a szegény emberek igaz ügyét mindenki által átélhetően viszi diadalra, így esett a párt filmpolitikai bizottságának választása végül Fazekas Mihály Lúdas Matyijára*.

A címszereplőt már nem csupán csínytevő igazságosztóként ábrázolja a film, ahogy azt korábban Fazekas Mihály tette, hanem forradalmi lelkületű fiatalként, aki mintegy a francia forradalom örököseként, egy egész elnyomott osztály élharcosaként áll elénk. Ezzel szemben a gazdag földesurakat jelképező Döbrögit és családját gúnyosan kifigurázzák: Döbrögi egy gőgös, önkényeskedő földesúr, a lánya (Ruttkai Éva) pedig elviselhetetlenül hisztérikus és felszínes, akinek házasságát kizárólag anyagi érdekek vezérelik. A Ludas Matyi mégis távol áll az ötvenes évek sematikus filmjeitől, mert a kalandok, a vígjátéki betétek, valamint Soós Imre alakítása elvonják a figyelmet a történetbe oltott ideológiától, és inkább az örök érvényű, népmesei jellegét domborítják ki.

A film főszereplőjének eredetileg Gábor Miklóst képzelték el, de túl intellektuálisnak találták a szerepre, így Nádasdy végül főiskolai tanítványát, az alföldi parasztgyerek Soós Imrét választotta, a női főszereplő, Horváth Teri javaslatára - ők egyébként mindketten nemcsak tehetségesek voltak, hanem szegényparaszti családból is származtak, ezáltal talán hitelesebbek is tudtak lenni a szerepükben. A filmben feltűnnek még a magyar színjátszás olyan nagyságai, mint Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Görbe János vagy éppen Kiss Manyi. 

A magyar filmgyártás addigi történetében példátlanul nagyszabású alkotásban mintegy 1200 falusi statiszta vett részt. A forgatás külső helyszíneken, korabeli ruhákkal, korábban nem alkalmazott sminkelési és világítási technikával folyt. A legnagyobb kihívást a viszonylag ismeretlen színes technika jelentette: a napfényben is nagyon erős világítást kellett alkalmazni, az árnyékban pedig szinte korrigálhatatlanul viselkedett a nyersanyag. Döbrögi piros ruhája a vásznon bíbornak tűnt, a nagy erősségű lámpákkal bevilágított vacsorajelenetben a gyertyák pedig elolvadtak a hőtől. A megfelelő színek eléréséhez több ezer szűrőt használtak és a látványt kellett a nyersanyag adottságaihoz alkalmazni. A film fő forgatási helyszíne Dabas volt, ahol a történeti hűség kedvéért még a villanypóznákat is leszerelték, a cseréptetős házakat pedig zsúpszalmával fedték le.

A filmet a Magyar Nemzeti Filmarchívum 2004-ben mintegy 35 millió forintos költséggel, digitális technikával újította fel. Az első egész filmre kiterjedő hazai digitális színrestaurálás során több filmhibát szoftverrel nem is lehetett kijavítani, a munkát manuálisan, kockánként kellett elvégezni és a hangokat is helyreállították. Az újjászületett alkotás bekerült a Magyar Művészeti Akadémia által összeállított legjobb 53 magyar film közé.

Az eredeti film elsöprő siker volt a maga idejében, ha az 1961-es felújított változat nézettségi adatait is beleszámoljuk, több mint ötmillióan látták moziban. A film sikerét az is jól mutatja, hogy az első változat óta számos feldolgozás látott napvilágot, melyek közül a legnépszerűbb az 1977-es Dargay Attila nevéhez fűződő rajzfilm. További sikernek tudható be, hogy Nádasdy Kálmán rendező és Hegyi Barnabás operatőr Kossuth-díjat kapott munkájáért, Soós Imrét pedig 1951-ben alakításáért kitüntették a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon.

Érdekességek

- Ludas Matyi ingét a többi ruhától eltérően nem kölcsönözték vagy varrodában készíttették el, hanem a szó szoros értelmében „levették” egy helyi parasztemberről. 

- Soós Imrét a deresen valóban eltángálták, és nem csak megjátszották a botozást. Olyannyira, hogy utána napokig alig bírt ülni.

- A forgatás alatt számos nehézségen kellett úrrá lenni, például a libacsapat csak gazdasszonyának hangjára hallgatott, ezért neki mindvégig ott kellett lennie a forgatás alatt. 

- Bármilyen furcsán is hangzik, de a film Kínában is nagy sikert aratott és az interneten a mai napig fellelhető a film kínai szinkronos változata.

Vélemény

Néhányan biztosan nagyot néztek, amikor a bevezetőben azt írtam, hogy ez volt az első színes magyar film, hiszen a velem egykorúak, mint ahogyan én is, bizonyára fekete-fehérben látták a filmet (mesét) gyermekkorukban és úgy gondolják, hogy csak a technika vívmányának köszönhetően színezték ki a történetet a jelenkor nézői számára. Holott ez nem igaz, valójában a film bizony már eredetileg is színesben készült, csak az idős vasfoga a szó szoros értelmében megrágta. A nem túl jó minőségű kísérleti nitrofilm színtartósságára a belga Gevaert vállalat nem véletlenül csak egy év garanciát vállalt. A negatív már az ötvenes években elvesztette színét és hangját, így amikor 1961-ben fekete-fehérben ismét forgalmazni kezdték, újra is kellett szinkronizálni. Az időközben elhunyt Soós Imre példának okáért Csíkos Gábor hangján szólalt meg.

Van énnekem fegyverem: az igazság... De botom is van hozzá!

A Ludas Matyi egy igazi tanmese, az igazságosztás és a példamutatás filmje, amelyet mindenki számára mintaként próbáltak állítani mind a film készítői, mind az akkori magyar népesség számára. Az egyszeri parasztfiú nem pusztán a becsületét és a méltóságát védi meg Döbrögi uraság háromszori megleckéztetésével, hanem egyúttal követendő példát is mutat mindenkinek. Vannak azonban olyan részei a filmnek - mint amikor  Ludas Matyi bemegy a városba, mert tanulni szeretne - amit egyértelműen azért raktak bele a történetbe, hogy azzal is mintegy mintát mutassanak a magyar alsó réteg, a paraszti életforma számára, nem titkoltan kissé propagandisztikus céllal.

A filmben számos, abban az időben igencsak felkapott színész szerepelt, de mivel mindannyiuk csak kisebb szerepet kapott, így mégsem miattuk maradt meg senki emlékezetében a film. Aki miatt sokaknak lehet a film az egyik kedvence, az nem más, mint a tragikusan fiatalon elhunyt Soós Imre. Azt azért halkan teszem hozzá, hogy véleményem szerint a fiatal színész semmivel sem nyújt nagyobb vagy jobb alakítást, mint bármelyik kollégája. Még azt is megkockáztatom, akár más színész is el tudta volna ugyanezt a szerepet játszani, de az biztos, hogy a későbbi események függvényében határozottan felértékelődött Soós Imre filmbéli alakítása és való igaz, hogy ma már nem tudnánk senki mást elképzelni Ludas Matyiként, csakis őt.

Rögtön leszögezném, hogy semmi bajom az eredeti változattal, de a szívemhez mindig sokkal közelebb állt a Dargay Attila-féle 1977-ben készült rajzfilmváltozat, de még azt is kijelenthetem, hogy manapság a Lúdas Matyi hallatán legtöbbünknek inkább a rajzolt változat ugrik be. Az animációs film ugyan alapvetően a gyerekközönségnek készült, azonban jómagam is minden alkalommal szívesen nézem újra és újra és számos poénjára, valamint (számomra) szállóigévé vált mondatára emlékszem. A Romhányi József bevonásával írt sziporkázó párbeszédeknek köszönhetően ebben a változatban a társadalmi osztályharc és a moralizálás helyett már egyértelműen a humor dominál. Ki ne emlékezne a rajzfilm számos jelenetére vagy ne tudna felidézni bármikor egy aranyköpéssé vált mondatot és természetesen ne felejtkezzünk meg a remek szinkronról sem.

A Lúdas Matyi* volt Dargay Attila első egész estés mozifilmje, amelyet olyan közönségbarát animációs mozifilmek követtek, mint a Vuk (1981), a Szaffi (1985) vagy Az erdő kapitánya (1988). A rajzfilmváltozat egy tökéletesen szórakoztató mese, mely ugyanakkor nem kevés tanító célzatot is tartalmaz, de ellentétben a  filmváltozattal, nem szájbarágós módon, így a fennmaradó időben remekül szórakozunk Döbrögin, az ispánon, és úgy általában mindenen és mindenkin. Alapvetően ez is egyfajta erkölcsi nevelés gyermekeknek hangszerelve, amelyen azonban mi, felnőttek is kiválóan tudunk szórakozni. Hogy a gyerek nézősereg még jobban együtt tudjon érezni a főhőssel és még jobban ellenszenvessé Döbrögi figuráját, már a kezdő képsorokban ellenszenvessé teszi őt azzal, hogy végiggázol az erdőn és kiirt mindent, ami az útjába kerül, legyen az állat vagy virág.

A csillagok szerencsés együttállásának, azaz a kiváló forgatókönyvnek, a remek rendezésnek, valamint a már említett parádés dialógusoknak és a kiváló animátorok együttműködésének köszönhetően született meg Dargay Attila remekműve. Ugyan nem nyert díjakat fesztiválokon (viszont 1977-es bemutatását követően csak a filmszínházakban 2,5 millió nézője volt, ezzel a legnézettebb magyar animációs film lett), azonban már nagyon régen elfoglalta a jól megérdemelt helyét a szívünkben. Az alkotóknak köszönhetően Fazekas Mihály története nemcsak a gyerekek körében aratott hatalmas sikert, hanem a felnőttek körében is igazi klasszikussá érett. Talán nem lett akkora nemzeti érték, mint a Vuk, vagy a Macskafogó, de bármikor szívesen újranézzük, egy igazi megunhatatlan kedvenc.

Ítélet: 10/7 (1950-es verzió) és 10/9 (1977-es verzió)

* A Lúdas Matyi többféle írásmódjának egyike sem helyesírási hiba. Az eredeti műben Fazekas Mihály Lúdas Matyi néven (már a hexameter miatt is, amelyben az alkotás íródott) hivatkozik a szereplőre és ezáltal a műre is. Az 1950-es filmváltozatnak Ludas Matyi a hivatalos címe, míg az 1977-es rajzfilmben ismét hosszú ú-val szerepel a cím: Lúdas Matyi.