Magyarország (MAFILM), 97 perc, ff, dráma

A Filmről

A harmincas években játszódó történet szerint a szegényparaszti családból származó Juhos Marikát (Mészáros Ági) érdekházasságra kényszerítik a gazdag Zsíros Tóth Ferkével (Egri István), aki csak azért vállalja a házasságot, hogy eladósodott szüleit megmentse a földönfutóvá válástól. A lány szíve azonban a nincstelen Góz Jóskáért (Szirtes Ádám) dobog, aki megjelenik a lakodalomban és megszökteti a menyasszonyt. A fiatalok éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a meghiúsult esküvő és a válás költségét előteremtsék, ráadásul születendő gyermeküknek is anyagi biztonságot kell teremteniük. Jóska a saját kezébe veszi a sorsukat, így előbb kubikosnak áll, majd saját, talpalatnyi földjén próbál zöldséget termelni, de a bosszúszomjas Tóth Ferke ott tesz nekik keresztbe, ahol tud. Marika azonban idő előtt hozza világra kislányukat, aki gyengesége miatt gyógyszerre szorul. Kevés pénzével a városba megy az orvosságért, de belesodródik, sőt vezetője lesz annak a „lázadásnak”, amely a környék földjeinek szárazságát kívánja enyhíteni és többedmagával átvágja a halastó gátjait. Jóska végül barátja védelmezése közben gyilkosságba keveredik és börtönbe kerül.

A paraszti életet bemutató alkotásoknak komoly hagyományuk van a magyar filmtörténetben, ugyanakkor korábban ezekre a filmekre a könnyed, idealizáló parasztábrázolás volt jellemző, míg a kommunista fordulat után a műfajt az ideológia szolgálatába állította a rendszer, ezzel emléket állítva a robotos falusi életnek. Bán Frigyes filmje 1948-ban készült a kommunista párt megrendelésére, és félreérthetetlenül kampányol a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségessége mellett. 

A film témája erősen propagandisztikus, a szegényparaszti lét gyötrelmeivel foglalkozik, és felmagasztalja a földjét szerető és azért harcoló és dolgozó parasztot, de hasonlóan a kor szovjet propaganda filmjeihez (pl. Patyomkin páncélos) a Talpalatnyi föld is képes volt arra, hogy a művészetet a propaganda elé helyezze és mindenféle ideológiai háttér nélkül mutasson be emberi sorsokat. Amennyire propagandafilm a Talpalatnyi föld, szerencsére ugyanannyira kötődik az olasz neorealizmus humanista szellemiségéhez is, nem kis részben az expresszív beállításokkal és nagyközelikkel dolgozó Makay Árpád operatőrnek, illetve az itt debütáló Szirtes Ádám elemi erejű, ösztönös alakításának köszönhetően. Bán Frigyes rendezői tehetségét és érzékenységét dicséri, hogy a cselekmény sematikus vonásai és a kötelező ideológia elvárások ellenére mégis képes azonosulásra méltó szereplőket és átélhető, emberi konfliktusokat teremteni.

Az eredeti történet Jóska letartóztatásával ért véget, a kultúrpolitika azonban nem találta elég lelkesítőnek a befejezést, így pótfelvétellel egészítették azt ki (vörös farok-nak nevezett jelenség). Az új zárójelenetben a Góz Jóskára záruló cellaajtón ott virít a felirat, miszerint: "Szabadul 1945-ben" - majd a kép áttűnik az öntözőberendezéssel locsolt, gazdagon termő földekre, hirdetve a politikai változást és egy boldogabb jövő eljövetelét. A filmnek 1950-ben elkészült a film illúzióromboló folytatása Felszabadult föld címmel, ami azonban nem lett több, mint egy keményvonalas, a kommunista eszméket és a szovjet nép dicsőségét kendőzetlenül hirdető propagandafilm.

A Talpalatnyi földet tartották az első igazi szocialista filmnek, melyre a Kommunista Párt is büszke volt és igyekeztek az ország minden szegletében levetíteni, de a filmet magát joggal lehet a fordulat előtti nagy humanista klasszikusok, az Emberek a havason (1942), az Ének a búzamezőkről (1947) és a Valahol Európában (1948) rokondarabjának is tekinteni. A Talpalatnyi föld példaértékű és iskolateremtő film, amely a mai napig méltón őrzi rangját. Mondanivalóján, művészi megformálásán, filmtörténeti értékén nem ejtett csorbát a múló idő. Hitelességével, őszinteségével, egyszerű szép művészi megoldásaival méltán van helye az egyetemes filmtörténetben.

Érdekességek

- A filmet eredetileg Szőts István rendezte volna, de kegyvesztetté vált, miután előző évi Ének a búzamezőkről című filmjét az ország kommunista vezetése betiltotta, és 30 évig dobozban tartotta.

- A film elnyerte a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját. Karlovy Varyból hazatérve Makay Árpád operatőr ötszáz forint gyorssegélyt kért a vállalattól, de nem kapta meg, így másnap összecsomagolt és disszidált.

- A film bekerült minden idők legjobb 12 magyar alkotása közé (Új Budapesti Tizenkettő), 2012-ben pedig a  beválogatták a legjobb 53 magyar film közé is.

- Soós Imre ebben a filmben tűnik fel először egy rövid epizódszerepben a film nyitójelenetében.

Vélemény

Az 1940-es években elérkeztünk ahhoz a korhoz, amikor a háború következtében megváltozott az emberek világképe és jövőbe vetett bizalma, így a korábbi boldog időket idéző filmeket felváltották a kőkemény drámák. A korszak két korábbi filmjéhez (Emberek a havason (1942), Valahol Európában (1948)) hasonlóan most is egy nagy mértékben pesszimista és komor filmet kapunk, ami tele van tragikus képekkel, drámai jelenetekkel és negatív végkicsengéssel. 

Számomra is igen emlékezetes és erős jelenet, amikor a számtartó már az első fizetésnapon át akarja verni a férfit, sőt még Marikával is erőszakoskodik. A társaknak kell lefogniuk, hogy ne verje agyon a főnökét, aki ezután ki is rúgja őt. A többiek, barátja kivételével, ekkor már nem szolidárisak vele, mivel ők nem tehetik meg, hogy elveszítsék a munkájukat. Az „Élni kell!” a film talán legerősebben visszhangzó kijelentése.

A film másik legszívbemarkolóbb jelenete amikor a háza elárverezése után az öreg Juhos még mindig kapaszkodik a házába és nem akarja otthagyni, mondván, hogy azt ő maga építette fel. A falusi csendőrök azonban végül erőszakosan elvezetik a háztól. 

Ha megnézzük a főszereplőt, afelől kétségünk sem lehet, hogy Szirtes Ádámban szerencsésen egyesültek azok a külső és belső adottságok, amelyeket a szerep megkívánt. Már itt is érezni lehetett, hogy egy kivételes erejű színészi őstehetség és a génjei szerencsésen tovább öröklődtek a családban (a lánya Szirtes Ági, míg az unokája Pálmai Anna generációjuk tehetséges színésznői közé tartoznak).

Az alapvetően tragikus és drámai hangulat ellenére is van valami pozitív abban, ahogy Jóska és Mari házassága a nyomor és nélkülözés ellenére is boldog. A szerelmüket, az összetartozásukat, a hűségüket semmi sem kezdi ki, hanem inkább csak erősíti. Minden küzdelem és nehézség ellenére sem cserélnének senkivel, mert minden áldozatot megér számukra a kettejük boldogsága és megható az a mély empátia is, amivel egymás iránt éreznek.

Nem tudok elmenni viszont amellett, hogy a megkerülhetetlensége ellenére is mennyire zavart az egyértelmű  propagandisztikus célzat. Szerencsére ez csak a film legvégén érezhető erőteljesen, amikor a közösség jó kommunisták módjára összeáll a veteményes megmentéséért, és a gazdagok csatornarendszerét lerombolva maguk felé irányítják a vizet, ezáltal is hirdetve a politikai változást és egy boldogabb jövő eljövetelét. 

Ítélet: 10/7