Magyarország (MAFIRT, Radványi Film), 100 perc, ff, dráma

Rendező: Radványi Géza

A Filmről

Radványi Géza (aki nem más, mint Márai Sándor öccse) másfél évtizeden keresztül újságíróként-tudósítóként bejárta egész Nyugat-Európát, majd 1939-ben hazatelepülése után filmrendezésre adta a fejét. Munkái lélektani hitelességükben, atmoszférájukban meglehetősen elütöttek a bevett magyar filmtípusoktól. Az ő nevéhez fűződik a háború utáni romokon újrainduló mozgóképgyártás egyik első játékfilmje és legnagyobb világsikere.

A film középpontjában bandába verődött gyerekek állnak, elárvult, otthontalanná vált és elvadult gyerekek és kamaszok, akik Hosszú (Gábor Miklós) vezetésével róják a szétbombázott országutakat a második világháború idején, miközben lopnak és fosztogatnak. Mindegyikük antiszociálisnak tekintett elem, akik veszélyt jelentenek a konszolidálódó társadalomra, csakhogy a rend nevében ellenük forduló felnőtt világ velejéig romlottnak és kegyetlennek mutatkozik. A gyerekek csapata beveszi magát egy romos várba, ahol emberükre akadnak egy öreg karmester, Simon Péter (Somlay Artúr) személyében. A gyerekek kezdetben bizalmatlanok vele szemben, egyikük fel is akasztaná, de hamar megkedvelik az idős férfit, és amikor a falubeliek tudomást szereznek az ottlétükről, közösen próbálják megvédeni új otthonukat.

A második világháború után mindegyik jelentősebb párt saját filmgyártó céget alapított, hogy ideológiájának leginkább megfelelő filmeket forgasson. A Valahol Európában a kommunista párt filmje volt, de még az utolsó előtti órában, egy olyan történelmi pillanatban készült, amikor még sokan hittek abban, hogy demokratikus, igazságos és humánus társadalom épül a háború után újjászülető Magyarországon. 1945 után, a háború sokkjából elsőként felocsúdó rendezők megpróbáltak szembenézni a világégés által okozott morális és fizikai pusztítással. A többek közt az olasz Rossellini (Róma, nyílt város, 1945) képviselte neorealista szellemiség jegyében fogant Radványi Géza filmje is, amely a humort sem nélkülözve adott kíméletlen helyzetjelentést a háború által feldúlt Magyarországról, a szegénységről, a nélkülözésről és az érintetlenül maradt társadalmi törésvonalakról, miközben a remény és a kiút lehetőségét is felvillantotta. A megrendelő ízlését tükröző kommunista ideológia ellenére a Valahol Európában végtelenül szenvedélyes, őszinte és mélyen humanista film.

A díszletként megépített várbelsőt leszámítva a stáb végig külső helyszíneken forgatott, minimális költségvetésből. Hegyi Barnabás operatőr riportszerű, hosszú beállításai a magyar neorealizmus átütő erejű képeivé váltak, amelyeken a kamera újszerűen viszonyul a tájhoz. A neorealista elemek mellett azonban a német expresszionizmusra jellemző fénytöréseket, ellenfényes megoldásokat, effekteket is alkalmazott, ezzel is fokozva a térhatást, a drámaiságot.

Felejthetetlen alakítások, merész montázstechnika, költői flashbackek emelték ezt a megrázóan humanista filmet a világ filmművészetének élvonalába. Mivel a film forgalmazására a kommunista pártnak már nem volt pénze, ezért az összes forgalmazási jog Radványit illette, aki filmjével bejárta az egész világot. A film külföldön nagy sikert aratott, megjárta többek közt a Velencei Nemzetközi Fesztivált, a locarnoi fesztiválon megnyerte az első díjat, később pedig maga az ENSZ gondoskodott róla, hogy eljusson a világ minden pontjára.

Érdekességek

- A gyerekek valóban árvák voltak, többségük a Gaudiopolis nevű, gyerekköztársaságként működő árvaházból került ki.

- A Simon Péter személyét ihlető figura Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt, aki a háború végén és után származásra való tekintet nélkül összegyűjtötte az árván maradt, segítségre szoruló gyermekeket, árvaházakat alapított, így segített nekik átvészelni ezt az időszakot, melynek következtében több ezer gyermeket sikerült megmentenie.

- Az alkotók sokáig nem akadtak rá arra a gyerekre, aki Kuksit játszotta volna. Mígnem egyszer felfigyeltek a Hunnia filmgyár takarítónőjének kisfiára, Horváth Lacira, és végül ő lett Kuksi.

- Radványi ekkoriban a frissen alapított Filmművészeti Főiskolán tanított, és szakmai gyakorlatként diákjait is bevonta az alkotásba, így a magyar film olyan későbbi legendás alakjai vettek részt a forgatáson, mint Makk Károly vagy Bacsó Péter. A Valahol Európában forgatása után ugyanezekkel a gyerekekkel forgatta Makk Károly is első filmjét, a Kék nyakkendős csillagok című művet, melyet azonban végül betiltottak.

- A film akkora sikert aratott, hogy a Paramount vezetői szerződést kívántak kötni Bánki Zsuzsával, ám a fiatal színésznő visszautasította az ajánlatot. 

- A film bekerült minden idők legjobb 12 magyar alkotása közé (Új Budapesti Tizenkettő), 2012-ben pedig a  beválogatták a legjobb 53 magyar film közé is.

Vélemény

Elérkezett egy újabb magyar klasszikus, amiről bizonyára mindenki hallott már és találkozott vele, ha máshogy nem, akkor a film alapján készült musical formájában. Én is azok táborát erősítem, aki az utóbbi formájában találkoztam vele, de mivel általános iskolás koromban láttam, így már nem sok emlékem maradt róla, csupán az egyik leghíresebb dalra emlékszem belőle.

Most viszont végre megnézhettem az eredeti filmet is, egy szomorú, tragikus végkifejlettel rendelkező drámát. Egy kőkemény drámát, melyet a gyerekek csintalansága és a film humora oldja valamennyire, és a lassú kezdést végül szerencsére meglepően gyorsan pergő események váltják fel. Kár azonban a film végéért, mert az sajnos a korszak filmjeihez hasonlóan túlságosan cukormázas és szájbarágós lett. A színészi alakítások - még a gyermekeké is - valóban nagyon átütőek, főleg Somlay Artúr alakítja kiválóan az idős zenetanárt. Ő az, aki mentorként próbálja meg jó útra terelni az éhes patkányhadként viselkedő gyereksereget, összebékíti őket a falusiakkal mintegy visszavezetve őket a társadalomba és végül - még ha áldozat árán is - küldetése sikerrel jár. De ugyan melyik háború nem jár áldozatokkal.

"Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!"- hangzik el egy szeplős, széles mosolyú, huncut szemű gyerek szájából az azóta már szállóigévé vált mondat. Ugyan a beszólás maga viccesnek hat, de ha jobban belegondolunk, valójában egy borzalmas dolognak lehetünk fültanúi. A gyerekek számára egy ártatlan öregember megölése csupán egy szórakoztató játék, de sajnos elítélni is nehéz őket ezért, hiszen a háborúban is ezt látták a felnőttektől. A kisgyerek egyébként nem más volt, mint Harkányi Endre színművész, aki 13 évesen miután árván maradt, utcagyerekként szinte önmagát játszotta. Jelenleg 86 éves és szerencsére még mindig az élők sorában van.

És egy másik szereplővel kapcsolatban is előjött a nosztalgiafaktor: a film egyetlen női szereplője, Bánki Zsuzsa is sokaknak lehet ismerős, ugyanis ő alakította a kultikus teleregényben, a Szomszédokban Vágási Jutka betegeskedő édesanyját. Nem mellesleg, azaz pont, hogy mellesleg, ő volt az első vetkőző magyar színésznő, az ő mellei villannak meg pár másodperc erejéig a filmben. Manapság ez már nem számít nagy dolognak, de 1947-ben ez igencsak unikum volt.

Radványi Géza filmje egyrészt a rideg valóságot könyörtelenül bemutatva, másrészt ezeket a képeket humorral enyhítve mutat be egy fontos történelmi pillanatot. Minden tiszteletem a filmé és az alkotóké, akik kevés nyersanyaggal, két tucat utcagyerekkel és néhány színésszel összehoztak egy korszakos remekművet, melyet azonban feltehetően hozzám hasonlóan mások sem akarnak a közeljövőben újranézni. Aki viszont nem látta, az mindenképp pótolja.

Ítélet: 10/7,5