2021. jan 24.

52. Levél egy ismeretlen nőtől (Letter from an Unknown Woman) (1948)

írta: mindennapra1film
52. Levél egy ismeretlen nőtől (Letter from an Unknown Woman) (1948)

800px-letter_from_an_unknown_woman_1948_film_poster.jpgUSA (Universal-International, Rampart), 86 perc, ff, romantikus dráma

Rendező: Max Ophüls

Producer: John Houseman

Operatőr: Franz Planer

Forgatókönyv: Howard Koch, Stefan Zweig kisregényéből

Zene: Daniele Amfitheatrof

Szereplők: Joan Fontaine, Louis Jourdan, Mady Christians, Marcel Journet, Art Smith, Howard Freeman, Carol Yorke

 

A Filmről

A Stefan Zweig egyik kisregényéből Howard Koch által filmre vitt történetnek nem ez az első feldolgozása, mert a Universal már 1933-ban is készített belőle egy adaptációt Only Yesterday címmel. Az utókor számára azonban kizárólag Max Ophüls alkotása maradt meg, mint a viszonzatlan szerelem egyik legszebben és egyben legtragikusabban ábrázolt lenyomata.

026-letter-from-an-unknown-woman-theredlist.jpg

Stefan Brand (Louis Jourdan), a századfordulós idején Bécsben élő koncertzongorista és előkelő világpolgár egy újabb átmulatott éjszaka után hazatérve egy levelet kap kézhez. A levelet élete utolsó napjaiban írta Lisa Berndl (Joan Fontaine), melynek első sorai kijózanítóan hatnak: "Mire azt olvassa, én már halott leszek...". A lány a levélben írja le tragédiájának okait. A fiatal lány halálosan szerelmes lesz a zongoristába, és kezdetben úgy tűnik, a fiatal férfi is viszonozza az érzelmeit. Azonban egy nap a férfi elutazik és nem keresi újra a lányt, aki időközben teherbe esik. Bár a lánynak sikerül újra felépítenie az életét, még férjhez is megy egy idős, jómódú férfihez (Marcel Journet), valójában soha nem tér magához a csapás után. A rettenetes sors, melyet a férfi még fiatal nőként mért rá, örökre sebet hagy a lelkén.

SPOILER kezdete Kiderül ugyanis, hogy évekkel kapcsolatuk megszakadása után még egyszer összetalálkoztak, a zongorista azonban nem ismerte fel az asszonyban korábbi szerelmét. SPOILER vége

Levél egy ismeretlen nőtől a viszonzatlan szerelem története, melyet szépséggel és szenvedéllyel elmesélve élhetünk át annak a nőnek a gondosan megválogatott szavait hallgatva, aki soha nem feledte Brand iránti szerelmét, és aki a férfiért lángoló érzelmeinek engedelmeskedve örökre megváltoztatta életének alakulását. Az asszonynak élete vége felé sikerül megszabadulni az önámítástól és rájön, messze nem olyan értékes a férfi, aki megérne ennyi szenvedést és fájdalmat. Lisa mindezek ellenére képtelen eltemetni érzelmeit, melyek egész életében emésztették és át kell adnia magát a szerelemnek, amely mindvégig lángol benne a férfi iránt.

A kivételes erejű nyitójelenetből kibontakozó történet kétségtelenül a német származású rendező hosszú karrierjének egyik legékesebb gyöngyszeme és egyben az egyik legjobb alkotás az igazságtalanul alulértékelt melodráma műfajában. Ophüls megmutatja nekünk, miként fest egy olyan szerelem érzelmekkel teli portréja, melynek valójában sosem lett volna szabad megszületnie. A leány romantikus, naiv vonzódása a művészlelkekhez és a férfi közönyös birtoklásvágya a női nem iránt folyamatos kudarcokat szül és végül sötét tragédiához vezet.

mv5bn2m0ogmwzdktmdqzni00mzzlltk5nzitnguwmtq3m2yymgqxxkeyxkfqcgdeqxvyntg4mdc2ntq_v1.jpg

A film zsenialitását nemcsak gazdag, kifejező erejű stílusának, hanem céltudatos elbeszélő szerkezetének is köszönheti. Lisa szívbe markoló narrációjával a háttérben, a cselekmény évtizedeket foglal össze és könnyed egyszerűséggel ugrik át jelentős eseményeken (mint Lisa gyermekének tífusz következtében bekövetkező halála), elsősorban azoknak az apró részleteknek köszönhetően, melyek a történet visszatérő motívuma, mint az ismétlődő gesztusok (egy szál fehér virág átadása), az elejtett félmondatok (az idő múlására vonatkozó rendszeres megjegyzések) vagy a kulcsfontosságú tárgyak (a Stefan lakásához vezető lépcsősor). Mire a cselekmény elér a kötelező hollywoodi közhelyhez - Stefan emlékezetében feldereng a lány emléke - addigra az már ihletett pillanattá nemesedik, amely még az ódivatú románcokat elutasító mai mozinézőket is megérinti.

Levél egy ismeretlen nőtől kimeríthetetlenül gazdag alkotás, melynek elbeszélésmódján határozottan érződik, hogy a rendező, Max Ophüls erős szálakkal kötődik a film noirhoz. Azon kevés mű közé tartozik, amely a legapróbb részletekbe menően, szinte hibátlanul teljesíti a vele szemben támasztott elvárásokat. A végeredmény pedig egy megrendítő és vigasztalan melodráma, ami a műfaj sok egyéb képviselőjétől eltérően szinte egyáltalán nem patetikus, annál finomabb szövésű és letisztultabb. A nyitott befejezés pedig valósággal megkoronázza e nem mindennapi alkotást. 

Érdekességek

- Az eredeti regényben Lisa Stefan minden születésnapjára fehér rózsákat küld, amikor a zongorista azonban 41 éves lesz, nem érkeznek meg a fehér rózsák, melyekből már lehet következtetni Lisa halálára. A legjelentősebb eltérés az eredeti műhöz képest, hogy az "ismeretlen nő" sohasem házasodott meg, hanem csupán névtelen és jelentéktelen szeretők tűnnek fel, majd el az életében.

- Az eredeti filmben a főszereplő nem egy zongorista, hanem egy meg nem nevezett író, akire "R"-ként hivatkoznak. Jelen filmben pedig azért lett Stefan a neve, hogy ezzel utaljanak az eredeti történet írójára, Stefan Zweigre.

- 1992-ben az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba, mint "kulturális, történelmi és esztétikai szempontból jelentős művet".

Vélemény

Egyesek szerint a Levél egy ismeretlen nőtől egy méltatlanul alulértékelt alkotás, ezzel szemben én úgy gondolom, hogy egy érdemtelenül túlértékelt film. Hogy miért állítom ezt? Mert bizony engem sajnos sem a történet, sem a színészi teljesítmények, sem a hangulat nem nyűgözött le, pedig a sötét atmoszférának köszönhetően minden adott volt ahhoz, hogy ne csalódjak a filmben. Talán a látványvilága volt az egyetlen kivétel, ami miatt elismerést érdemel a mozgókép. Jellegzetes, kontrasztos képei valódi noiros atmoszférát kölcsönöztek a filmnek, melyek jól illettek a film baljóslatú és vigasztalan hangulatához. 

Azért is fáj egy kicsit a csalódás, hisz nagyon megkedveltem a noir műfaját és a film is sokat merít a stílusirányzatból, még ha szorosan nem is tekinthető annak. A már említett képi világ mellett Stefan figurája a fekete film bukásra ítélt férfitípusának melodrámai változatának tekinthető, az eseményekről egy fátyolos női narrátorhang közvetít, vagy éppen a cselekmény keretes szerkezetbe ágyazódása is a műfaj kötelező tartozéka. Sajnos a történet elköveti azt a hibát, hogy teljesen Lisa-centrikus, így a hangsúlyos témája is az ő élete lesz, holott a történet akár Stefanról szólhatott volna, ahogy örökké elégedetlenül keresett és várt valamit, de már csak akkor vette észre, amikor késő volt. Egyedül talán a lezárásra mondhatom azt, hogy kifejezetten jól sikerült, mind a film csattanóját, mind a kivitelezés módját tekintve.

Ha valaki mindenképp a beteljesületlen szerelemről szeretne filmet nézni, annak inkább a hasonló témájú Késői találkozást (Brief Encounter 1945) ajánlom, mint ezt a filmet, persze ízlések és pofonok. Ha nem vettem el a film megtekintésétől még senki kedvét, abban az esetben az alábbi linken megnézheti:

https://www.youtube.com/watch?v=8tTGu7ndZGI

Ítélet: 10/6

 

Szólj hozzá

szerelem levél dráma csalódás film noir flashback zongorista Joan Fontaine Max Ophüls