2020. nov 11.

GB4. Késői találkozás (Brief Encounter) (1945)

írta: mindennapra1film
GB4. Késői találkozás (Brief Encounter) (1945)

briefencounterposter.jpgNagy-Britannia (Cineguild, Rank), 86 perc, ff, romantikus dráma

Rendező: David Lean

Producer: Noël Coward, Anthony Havelock-Allan, Ronald Neame

Operatőr: Robert Krasker

Forgatókönyv: Noël Coward, Anthony Havelock-Allan, David Lean, Ronald Neame

Zene: Szergej Rahmanyinov

Szereplők: Celia Johnson, Trevor Howard, Cyril Raymond, Stanley Holloway, Joyce Carey, Everley Gregg, Margaret Barton

 

A Filmről

David Lean már három Noel Coward színművet vitt filmre, amikor hozzákezdett a Késői találkozáshoz, amely az író egyik egyfelvonásos darabjából (Still Life) készült. A darab rövidsége arra késztette a rendezőt, hogy kibővítse az anyagot és a munka során a saját filmnyelvét is továbbfejleszthette. Lean a vasútállomáson túlra terjeszkedett a történettel, további részleteket adva a kudarcra ítélt rövid szerelmi románchoz.

Laura Jesson a középkorú, kétgyermekes nő (Celia Johnson) minden csütörtökön bevonatozik a közeli nagyvárosba, Mildfordba, hogy bevásároljon, elmenjen a könyvtárba és esetenként még beüljön egy délutáni mozi előadásra is. Egy véletlen folytán összeismerkedik Alec Harveyval, a szintén házas orvossal (Trevor Howard), és szinte az első pillanattól kezdve mindent elsöprő szerelem lobban közöttük. Innentől kezdve Laura csütörtöki bevásárló útjai már nem szólnak másról, csak az Alec-kel töltött közös órákról, a titkos randevúk után pedig felszállnak az ellenkező irányba induló vonatukra és mindketten hazamennek a családjukhoz. Hamarosan azzal a dilemmával találjak szembe magukat, hogy a friss szerelemért fel merjék-e borítani megszokott és kényelmes életüket.

mv5bmtk1mwyyytqtmdmwmy00zdmzlthjyzmtmgfmmjg2mzi5ywi1xkeyxkfqcgdeqxvyndgyodgxnje_v1.jpg

David Lean, miközben megalkotta a filmtörténet egyik leghatásosabb könnyfakasztó történetét, több formanyelvi újítással is előállt, amelyek hamar bebizonyították, hogy ő nem pusztán egy rendező a sok közül, aki Coward farvizén igyekszik előrejutni. Kiaknázta a mozgókép valamennyi rendelkezésre álló eszközét: a világítás a rendező későbbi Dickens adaptációinak komor világára emlékeztet, szimbolikus térré alakítva a sötét, füstös pályaudvart. A történet legnagyobb része a vasútállomáson játszódik, ami nem csak a film noir jellegű fényképezésének teremt megfelelő terepet, de egyben szimbolizálja Laura és Alec kapcsolatának átmeneti jellegét is. Ők úgy lépnek be és ki egymás életéből, mint ahogy a vonatok érkeznek és távoznak az állomásról, és az a tény, hogy a randevúk után ellenkező irányba tartó vonatokkal mennek haza, a kapcsolatuk sorsát is előrevetíti. Lean remekül alkalmazza a hangeffektusokat is (különösen a gyorsuló vonatét), akárcsak a zenét: a filmben Rahmanyinov II. zongoraversenye szólal meg visszatérő témaként, amit Eileen Joyce játszik.  

A karakterek megjelenítéséhez a rendező szándékosan kevésbé ismert színészeket választott, akik klasszikus értelemben véve nem nevezhetőek sem jóképűnek, sem szépnek vagy csinosnak. Átlag emberek ők átlag élettel, így a film sokkal erőteljesebben és hitelesebben fejezi ki azt, hogy a filmben látható események bárkivel megtörténhetnek. A film középpontjában Laura áll, akinek egy idő után válaszolnia kell a mindenki előtt állandóan ott lebegő kérdésre, hogy meddig mehet el egy középosztálybeli családos nőként 1945-ben. Laura és Alec között ugyan egy-két csókot leszámítva nem történik erotikus jellegű együttlét, így kapcsolatuk teljesen érzelmi alapú, mindez azonban nem menti fel a főszereplőket az alól a vád alól, hogy megcsalták házastársukat. A film erősségéhez tartozik a két főszereplőt alakító Celia Johnson és Trevor Howard realisztikus színészi játéka is, minden mozdulatuk megtelik jelentéssel és ezáltal mély érzelmeket szőnek a cizellált párbeszédbe. Előbbi képes a szerelmes és kétségbeesett Laura minden érzelmét már csupán a szemeivel is érzékeltetni, melyet a rendező is rendszeresen megmutat nagyközeliben. A színésznőt filmbeli alakításáért teljesen megérdemelten jelölték Oscar-díjra. 

A filmek 1974-ben azonos címmel készült egy modernebb TV-filmes feldolgozása is Sophia Loren és Richard Burton főszereplésével, majd 1984-ben egy újabb verzió Zuhanás a szerelembe (Falling in Love) címmel Robert de Niroval és Meryl Streeppel a főszerepekben.

Nem véletlenül jelölték három fontos (legjobb rendezés, legjobb színésznő és legjobb forgatókönyv) kategóriában is Oscar-díjra ezt a brit romantikus drámát, ami a British Film Institute legjobb brit filmek listáján a 2. helyen áll, és amit még manapság is a híres angol rendező, David Lean egyik legjobb és legkülönlegesebb munkájának tartanak, pedig olyan klasszikusokat készített a későbbiekben, mint a Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai, 1957) vagy az Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962).

Érdekességek

- Az alkotók  mindannyian azt szerették volna, hogy Celia Johnson játssza el Laura szerepét, azonban a színésznő nem szeretett filmeket forgatni, de miután Coward felolvasta neki a szerepet, tudta, hogy neki kell ezt eljátszania.

- A filmet kiadásakor betiltották Írországban, mert szimpatikus fényben tüntetett fel egy házasságtörőt.

- Noel Coward is cameozik a filmben; az ő hangját lehet hallani a vasúti hangosbemondóból.

- Billy Wilder életrajza szerint, az a jelenet amikor Alec elkéri egy barátja lakását, hogy egyedül lehessen Laurával, inspirálta Wildert, hogy megírja A legénylakás (The Apartment, 1960) című filmjét. 

- A film nagy része a carnforth-i pályaudvaron, illetve annak teázójában zajlik. Ezek a helyszínek ma is látogathatóak, kifejezetten a filmnek berendezett emlékszoba van a teázó helyszínén berendezve.

mv5bnda4mtiyndetnzflzi00nza1lwi3ntctythhmwflmtvinja5xkeyxkfqcgdeqxvynde5mtu2mde_v1.jpg

Vélemény

Kezdjük rögtön azzal, hogy nem igazán kedvelem a romantikus műfajt, főleg azt nem, ahol célzottan a nézők könnycsatornáira akarnak hatni a rendelkezésre álló filmes eszközökkel. Azonban szerencsére most nem ez volt a helyzet és kifejezetten tetszett a film, annak ellenére, hogy nem egy túl bonyolult sztorival van dolgunk. Jelen esetben egy romantikus drámáról van szó, de számos noir elemet fedezhetünk fel benne: a főszereplő narrációja, a visszaemlékezések, a számos árnyékkal operáló kameramunka, az esőtől csillogó aszfalt és tulajdonképpen a femme fatale is megtalálható benne és maga a bűn is, még ha csupán megcsalás formájában. A Késői találkozás gyönyörűen megkomponált, fekete-fehér fényképezése még a legjobb klasszikus noiroknak is az erőssége lehetne, bizonyára fentiek mellett, emiatt is nyerte el a tetszésemet a film.

3866_1442752610_177.jpg

Úgy gondolom remekül lett felépítve az egyébként roppant egyszerű történet, ugyanis a film lényege nem ebben áll, hanem a nagyon erős és realisztikus, reménytelenül és szomorkásan romantikus atmoszférájában. A film nagy része egy különös hangulatú, remekül megkomponált flashback egy titkos szerelmi kaland rövid, de annál intenzívebb történetéről. A forgatókönyv a történetet keretes visszaemlékezés formájában és narrációval bontja ki. A film elején látható nyitójelenetet látjuk újra a film végén, így már az addigra megismert körülmények tudatában kicsit más értelmezésbe kerül a történet, holott minden ugyanúgy történik. Itt derül ki, hogy a pár igazi tragédiája abban rejlik, hogy a hirtelen betoppanó szószátyár barátnő miatt a két szerelmes tulajdonképpen még el sem búcsúzhatott egymástól. Ezen véletlen folytán utolsó találkozásuk is ugyanolyan szerencsétlenül alakult, mint egész kapcsolatuk, melynek sorsa előre el lett rendelve.

Laura nem véletlenül válik a romantikus viszony során egyre kétségbeesettebbé, hiszen tudja, hogy végül döntenie kell, ugyanakkor bármi is lesz a döntése, az mindenképpen szomorú következményekkel jár saját magára és az érintett emberekre nézve is. Döntését megnehezíti az a tény is, hogy a férje alapvetően kedves ember, aki a maga módján szereti feleségét és gyerekeit, a házasságukban pedig mindössze annyi a gond, hogy elmúlt a nagy szerelem, a házasság unalmassá vált és az életük leginkább csak a szürke hétköznapokra redukálódott, amiben a romantikának már nem sok helye van. A pár végül a két rossz döntés közül a kor ízlésének megfelelően a társadalom által jobbnak ítéltet választja, és végül mindketten a családjuk mellett döntenek. Mivel a Késői találkozás egy romantikus, ugyanakkor mégis nagyon realista film, ezért szerencsére nem lehetett a végén az ilyenkor  jól megszokott "happy end", aminek én személy szerint örülök.

A színészi játék valóban kiemelkedő volt, sokat emelt mindkét szereplő mindenféle mentes, letisztult játéka a történeten. De a két szereplő közül inkább Celia Johnson alakítását emelném ki jobban, aki annak ellenére is el tudta játszani a végzet asszonyát, hogy nem volt túlzottan dekoratív hölgy, ami furcsa módon mégsem jelentett hátrányt a szerep eljátszásánál.

A nagyon erős atmoszférával rendelkező film sikeréhez a kitűnő színészi játék és rendezés mellett a noir jellegű fényképezés is hozzájárult. A film online is megnézhető, de előre szólok, hogy minden érzelmesebb lelkületű nő és férfi készítsen be hozzá egy nagy adag papír zsebkendőt.

https://www.youtube.com/watch?v=PGQ6xBMLfeQ&feature=emb_title

Ítélet: 10/7,5

Szólj hozzá

szerelem angol vonat dráma romantikus feleség flashback Oscar David Lean