Magyarország (Hunnia Filmgyár), 89 perc, ff, dráma

Rendező: Szőts István

A Filmről

Az erdélyi származású Szőts István első filmje mind témájában, mind megformálásában eltért az akkor szokványos fősodortól, jóllehet az Emberek a havason idejében már voltak próbálkozások a műtermi világtól való elszakadásra. A rendezőnek ugyan nagy tervei voltak a magyar mozgókép megújítására, de ígéretesen induló pályája derékba tört és végül csak két játékfilmet (a másik filmje az Ének a búzamezőkről, 1947) készíthetett mielőtt 1957-ben emigrálásra kényszerült.

Csutak Gergő favágó (Görbe János) feleségével (Szellay Alice) és újszülött kisfiával fent él az erdélyi havasok háborítatlan világában, amikor megérkeznek a fakitermelő részvénytársaság emberei. Vezetőjük (Borovszky Oszkár) szemet vet Annára, Gergő feleségére, ezért munkát ajánl a férfinek. Egy nap, a férj távollétét kihasználva, megkörnyékezi a nőt, aki menekülés közben szakadékba zuhan, és súlyosan megsérül. A hazatérő Gergőt leégett háza és nagybeteg felesége várja, aki mindent megtesz Anna gyógyulásáért: előbb a csíksomlyói búcsúba, majd egy kolozsvári doktorhoz viszi a beteget, de már semmi sem segíthet.

Mivel nincs pénze a holttest hazaszállítására, így vonattal indul haza az asszonnyal, hogy utolsó kívánsága szerint az erdélyi havasokban temethesse el feleségét. Ezután a társak jóváhagyásával megkeresi és megöli felesége támadóját, melynek következtében börtönbüntetésre ítélik. Gergő azonban megszökik, de menekülés közben súlyos sebet kap és barátja (Gárday Lajos) kunyhójában talál menedéket, majd ott is leli halálát. Az elfogásáért kitűzött vérdíjból favágó társai ajándékot vásárolnak árván maradt gyermekének.

Az Emberek a havason témája Nyírő József novellája alapján a társadalmi egyenlőtlenség, a kiszolgáltatottság, a megalázottak és megszomorítottak világa. A Hunnia Filmgyár eleinte ugyan támogatta produkciót, de látva a rendezőnek a kor sémáitól eltérő elképzelését, a producerek visszariadtak a kockázatos vállalkozástól, így végül Szőts személyi kölcsönből kezdte el a forgatást. A film nagy részét eredeti helyszíneken, embert próbáló körülmények között forgatták, a korszak filmcsillagai helyett alig ismert színészekkel és lelkes amatőrökkel, akik vállalták a zord viszonyokkal és az igen szerény költségvetéssel járó nehézségeket. A filmben meglehetősen keveset beszélnek, a rendező inkább a képekre, az erdélyi tájra és az emberi arcokra bízza mondanivalója közvetítését. 

A film jeleneteiben számos újszerű látásmód figyelhető meg, a folklór és néphagyomány ötvöződése korszerűbb formai jegyekkel és egyéni stílussal. Szőts István felhagyva a kor filmkészítési szokásaival, számos úttörő kezdeményezéssel bírt. Tudatosan és expresszíven használta a képi kifejezőeszközöket, a beállításokat, a kreatív montázsokat, a fény-árnyék játékokat. totálképei a fenyvesekről vagy a ködben úszó hegygerincekről nem illusztrációként szolgálnak, hanem az ember és a természet kozmikus egységét fejezik ki. 

A filmet hazai bemutatójakor értetlenség és fanyalgás fogadta, azonban mindenki nagy meglepetésére az 1942-es Velencei filmfesztiválon hatalmas feltűnést keltett és kedvező fogadtatásra talált, és nem mellesleg az első díjat is elnyerte. Az olasz szakmai kritika az első perctől kezdve lelkesedett a lírai balladáért, mert megerősítve látták benne azt a modern filmtörténeti irányt, amit az 1930-as évek francia lírai realizmusa, illetve a 40-es években kibontakozó olasz neorealista filmes mozgalom képviselt. Szőts István művészi invenciókban gazdag, mély emberséggel átitatott filmje a magyar filmtörténet kiemelkedő alkotása. 

Érdekességek

- A felvételek helyszíne a Gyilkos-tó környéke, elsősorban a Kis Cohárd volt, melynek meredek lejtőit naponta megmászta a stáb felszereléssel együtt, hogy elkapja a megfelelő fényeket, a ködös völgyet.

- Az ötfős stáb tagjai mindenesek voltak, a férfiak cipelték a kamerát, a felszerelést, vagy az elhíresült kitömött baglyot. A rendezőasszisztensnek felkért Morell Mihály éjjel faragta a kicsi Jézus szobrát, ő sminkelte a színészeket és csapó híján a nem rögzített jelenetszámokat is ő tartotta fejben.

- Szőts István visszautasította azt a felülről sugalmazott politikai óhajt, hogy a felügyelőből zsidó figurát kreáljon és elzárkózott attól az ötlettől is, hogy főhősét román csendőr sebezze halálra. 

- Göbbels Berlinbe rendelte a film egy kópiáját és személyesen nézte meg, de túl katolikusnak találta, ezért nem engedélyezte vetítését a Harmadik Birodalomban.

- Az Emberek a havason bizonyos jeleneteit felesleges agrárproblémának minősítették, így a Velencei Filmfesztiválra ezek nélkül nevezték a filmet. A siker után azonban Szőts István és Szellay Alice (aki a rendező felesége volt) Velencébe utaztak, és a kivágott részeket visszaragasztották a filmbe.

- A kommunista vezetés majdnem elégette a film kópiáit. Döntésüket azzal indokolták, hogy az Emberek a havason díjat nyert a fasiszta Olaszországban.

- A filmet 2000-ben beválogatták az Új Budapesti Tizenkettő, a MMA tagjai pedig 2012-ben a legjobb 53 Magyar Film közé.

Vélemény

Már az is csoda, hogy a film egyáltalán elkészült, arról nem is beszélve, hogy egyáltalán megmaradt az utókornak. 1942-ben járunk, amikor a II. világháború javában tombol és mint tudjuk, a filmben ábrázolt Erdély a világháború végén ismét elcsatolásra kerül. Hogy miért is mondom, hogy ismét? 1940. augusztus 30-án ugyanis a második bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta az 1920-as trianoni békében Romániához került Erdély északi részét, így a film készítésének idején éppen Magyarország része. Ezekben a vészterhes idők közepette sikerült elkészíteni ezt a gyönyörű tájképekkel operáló, szívfájdítóan szomorú filmballadát.

A történet a hitükhöz, szülőföldjükhöz ragaszkodó hegyi emberek természetközeli és mélyen vallásos életét mutatja be, akik ki vannak szolgáltatva a természetnek és társadalmi berendezkedésnek. A filmbéli pár élete is akkor fordul tragédiába, amikor megjelenik a civilizáció az ipari méretű fakitermelés formájában és nekik el kell hagyniuk addigi lakóhelyüket. Természetesen a film messze nem tökéletes, de minden hibáját feledteti a lélegzetelállító, idillikus erdélyi táj, aminek bemutatására a rendező is nagy hangsúlyt fektetett (el lehet képzelni milyen lehetne a film színesben és HD minőségben). Ami pedig engem illett, számomra az egész film legszebb pillanatait azok a jelenetek jelentették, amikor erdélyi egyszerű favágók és pásztorok örökös segítőkészségét és bajtársiasságát mutatták be. Erre jó példa, amikor akár át is vállalnák Gergő börtönbüntetését, mert véleményük szerint ő csak igazságot szolgáltatott, vagy amikor a vonaton szállítja haza a már elhunyt feleségét, de mindenki szolidaritást vállal vele és senki nem árulja el.

Szőts István szívünket rabul ejtő közvetlenséggel és őszinte rokonszenvvel viszi vászonra a havasok hőseit és megmutatja, hogy az önfeláldozás, a tisztesség, a becsület és az együttérzés eszményei mennyire fontosak. Minden egyes képkockáján látszik a rendező, az amatőr színészek (az egyetlen kivétel talán csak Görbe János) és a stáb minden egyes verejtékcseppje. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen filmet lehetett volna összehozni, ha a kor sztárszínészeivel forgatják le ugyanezt. A válasz gondolom mindenki számára egyértelmű, azaz közel sem lett volna ilyen a végeredmény, mert hiányzott volna belőle az, ami ezt a filmet is különlegessé teszi: a szív és lélek.

A film 2014-ben teljes körű restauráláson esett át, ennek köszönhetően kiváló minőségben megtekinthető az alábbi linken is:

https://videa.hu/videok/humpeszter-szilveszter/film-animacio/emberek-a-havason-havasok-ho-nemzeti-filmintezet-CM8eLoA$afMFMvEsQ

Ítélet: 10/7