Magyarország (Hunnia), 85 perc, színes, dráma

A Filmről

Csöre (Czinkóczi Zsuzsa), az árva kislány nevelőszülőkhöz kerül egy tanyára, ahol éreztetik vele, hogy csak az árvaházi kihelyezési díj miatt tűrik meg a családban. Az általa csak "Kedvesanyámként" (Nagy Anna) és 'Kedvesapámként" (Horváth Sándor) szólított nevelőszülei dolgoztatják, megalázzák, még ruhát sem adnak neki. Amikor már képtelen tovább elviselni a szenvedést, megszökik. Előbb visszakerül az intézetbe, majd a gazdag, de még embertelenebb Szennyesék portájára kerül. A ház asszonya, Zsabamári (Moór Marianna) egyből az istállóba száműzi a "Vénisten" (Bihari József) mellé. Ő az egyetlen ember, akitől némi törődést és odafigyelést kap, de miután az egyik reggel holtan találja az istállóban, a szeretet utolsó reményét is elveszíti.

Móricz Zsigmond pályájának utolsó nagy műve és talán legmegrendítőbb alkotása az Árvácska, mely először 1940-ben jelent meg folytatásokban a Kelet Népe hasábjain, egy évvel később pedig könyv alakban is kiadták. A regény a Kecskemét környéki tanyavilágban követi nyomon a hétéves kislány, Állami Árvácska (becenevén Csöre) kallódását egyik nevelőcsaládtól a másikig, akik mind csak a pénz miatt fogadják be a kislányt, és folyamatosan megalázzák, az állatoknál is rosszabb sorban tartják. Árvácska folyamatos testi és lelki kínzásoknak, verésnek, molesztálásnak van kitéve. A három évet felölelő cselekmény során Csöre sorsában semmi változás nem történik, a pokol egyik bugyrából a másikba kerül, miközben egyre érzékenyebbé és sebezhetőbbé válik. Kevés olyan alkotás volt még az európai filmes szférában, amely ilyen nyersen mutat be egy tragikus történetet, aminek ráadásul nagy valóságalapja volt, hiszen Móricz a kisregényét egy "Csibe" nevezetű lányról írta, akit annak idején a Szabadság-hídon megakadályozott abban, hogy öngyilkos legyen. Csibe először a szeretője, majd örökbe fogadott lánya lett. 

Ranódy László 1939-ben került a Hunnia filmgyárba, Szőts Istvánnal egy időben. Ahhoz az új generációhoz tartoztak, amely egy újfajta, realista stílust szeretett volna meghonosítani a magyar filmben. Miután két, közösen megírt forgatókönyvüket (Ének a búzamezőkről (1947); Szakadék (1956) is betiltották a forgatás előtt, Ranódy, Nádasdy Kálmán társ-rendezőjeként elkészítette az első magyar színes filmet (Ludas Matyi, 1950). Később, az „enyhülés” alatt mégis leforgathatta a Szakadékot, de következő filmje, a neorealista A tettes ismeretlen (1958) olyan rossz fogadtatásban részesült, hogy pályája hátralevő részében inkább az irodalmi adaptációk felé fordult. A Móricz Zsigmond kisregényéből forgatott Árvácska jóval több szöveghű feldolgozásnál.

A rendező a sorsára hagyott árva gyerek történetében ugyanúgy a kiszolgáltatottságról és az igazságtalanság elleni reménytelen, mégis méltóságteljes küzdelemről mesél, mint korábbi filmjeiben, összetéveszthetetlenül egyéni hangon. Csöre testi-lelki kálváriáját sajátos költői realizmussal mutatja be. A totálképek és a közelik váltakozása révén egyszerre szenvtelen és empatikus a film ábrázolásmódja. Sára Sándor kamerája nem kíméli a nézőt, azokban a pillanatokban sem fordul el, amikor a kislánynak a legkomolyabb szenvedéseket kell kiállnia. Mégsem öncélúak az erőszak képei, mert az átélt borzalmak csak megerősítik Árvácska ártatlanságát, lelki tisztaságát. A cselekmény zömében sötét színek uralják a képeket, még a nappali jelenetekben is: az Árvácska egy olyan világban játszódik, ahol ritkán süt a nap, és ahol még a kedves szó is – ha egyáltalán akad – sokszor mérgező. Nehéz elképzelni kegyetlenebb – sőt részletezettebb – passiót: a kislánynak betörik a fejét, megerőszakolják, éheztetik, lúggal csutakolják, mindezt a bűnbánat legkisebb jele nélkül. 

A forgatókönyv első változatát Elek Judit írta még főiskolásként, ezt dolgozta át később Ranódy. Az adaptáció során a kisregény cselekményét lerövidítették, a borzalmakon – például a pedofil erőszakon – tompítottak és kissé átalakították, példának okáért Csöre harmadik nevelőszülei egyáltalán nem szerepelnek a filmben, míg a menhelyi jelenet az alkotók leleménye, Móricz könyvében nem szerepelt. A filmet eredeti helyszíneken, az Alföldön forgatták. A címszereplőt alakító hétéves kislányt hétezer gyerek közül választották ki. A film forgatásának idején még mindössze 7 éves Czinkóczi Zsuzsa a filmbéli Csöréhez hasonlóan szerény körülmények közt, egy közeli tanyán élt, még olvasni sem tudott. Ranódy a kislányt a forgatás alatt folyamatosan rajzokkal instruálta, s még azt is megengedte neki, hogy a saját tehenével szerepelhessen a filmben. 

Az Árvácska az irodalmi adaptációkban gazdag magyar filmtörténetből is kiemelkedik hiteles környezet- és lélekrajzának, Ranódy megrázó erejű rendezésének és nem kis részben Czinkóczi Zsuzsa ösztönös alakításának köszönhetően, teljesítményéért elnyerte a Teheráni Filmfesztivál legjobb első filmes színésznőjének járó díját. Közönségére a bemutató idején is nagy hatással volt: egy milliónál is többen látták a moziban. A film nem csak itthon aratott óriási sikert, hanem nemzetközi viszonylatban is. Olyannyira, hogy a Karlovy Vary-i filmfesztiválon rangos díjat is kapott. 1977-ben az Árvácska kapta a Magyar Filmkritikusok Nagydíját, 2012-ben pedig bekerült MMA által megszavazott legjobb ötvenhárom magyar film közé.

Érdekességek

- Amikor Ranódy megtudta, hogy a kislány leghőbb vágya egy piros bicikli, a forgatáson ezzel motiválta őt, végül pedig meg is vette neki ajándékba a hőn áhított kerékpárt. 

- A filmbéli Szennyes-tanya valahol Bócsa mellett égett, a Dudás-tanya Szabadszállás környékén (a Zab-szék vagy a Kondor-tó mellett) volt. A templomi jeleneteket a kisnánai templomban forgatták, míg a temetői részt és a miséről hazavonuló falusiakat Tiszaörsön fényképezték. 

- A hitelesség érdekében a színészek nem viseltek sem maszkot, sem sminket, mert Ranódynak a valódi arcukra volt szüksége. Még Bihari József hatalmas sem kellék: az idős színész három hónapig növesztette arcszőrzetét.

- A parázsos jelenet egy remek filmes trükk volt: a műparázs piros sztirol műanyag volt, amiben volt egy kis izzó és egy zselatinkapszula, abban pedig egy olyan folyadék volt, amely levegő hatására füstölt. Horváth Sándor vette ki a parazsat a piszkafával, amely egy akkumulátorhoz volt kötve, a piszkafa két oldala volt a pozitív, illetve a negatív pólus. Amikor a parázs pozitív-negatív pólusait megfogta vele, akkor az fölizzott.. A nevelőanyát játszó Nagy Anna pedig megnyomott egy rugós tűt, ami kiszúrta a kapszulát, kifolyt az az anyag, ami a levegő hatására füstölni kezdett.

- A stábot is meghívták a Karlovy Vary-i díjátadóra, az akkor 8 esztendős Czinkóczi Zsuzsa piros pöttyös ruhában állt ott a tömegben és az egészből csak arra emlékezett, hogy a közeli gyógyvíznek nagyon rossz íze volt. 

Vélemény

Sokan úgy tartják, hogy az Árvácska a magyar filmtörténet legmegrázóbb alkotása és ezzel bizony nekem is egyet kell értenem. Ha megpróbálom felidézni az összes magyar filmet, amit valaha is láttam, nem tudnék hirtelen olyat mondani, ami ennyire felkavaró, szívünk mélyéig hatoló és megrendítő lenne, mint a Móricz Zsigmond írásából készült filmes adaptáció. A regényt magát nem olvastam, de ha olvastam volna, abban az esetben már az ott leírtak is igen megrázóak lettek volna, mindezt pedig a képernyőn látva még inkább csak összefacsarodik az ember szíve. Pedig néhány részletet még ki is hagytak a filmből, de már az ott látottak is bőven elegendőek ahhoz, hogy átérezzük a szerencsétlen sorsú lány sorsát, aki már annak is tud örülni, amikor épp nem verik, nem szidják le, vagy nem kutyának való módon vetik elé az ételmaradékot.

Csöre sorsának az adja meg az igazi tragédiáját, hogy ez a végtelenül hányattatott sorsú és minden rosszal (a szó legszorosabb értelmében is) megvert leánynak a folyamatos verések és megaláztatások közepette is valahogy sikerül megőrizni az emberi méltóságát, ha máshogy nem is, de legalább azzal, hogy néhány pillanatig egy halott kismadárral is boldog lehet. A kis Csöre hiába vágyik mindennél jobban az anyai szeretetre, a mostohaszülei még csak nem is veszik emberszámba sem. Nem beszélve arról, hogy tragikus sorsa csak annyiban változik, hogy kilöki magából az emberség és a könyörületesség legutolsó maradékát is, amikor a kislány környezetében lévő egyetlen tiszta személy, az öreg Csomor János (Bihari József megrázó alakításában) is meghal. 

A szívszorító és lélekborzoló képsorok mellé pedig társul egy igazán őszinte és minden sallangtól mentes, ugyanakkor valóban szívünk mélyéig hatoló alakítás egy mindössze 7 éves, teljesen kezdő kislánytól, a szerencsétlen sorsú Csörét alakító Czinkóczi Zsuzsától. Maximális tiszteletem a szerepet eljátszó kislányé, mert amit neki ebben a filmben át kellett élnie és be kellett mutatnia, az még a legnagyobb színészek számára is embert próbáló feladat lett volna, nemhogy egy mindenféle tapasztalat nélküli, egy tanyáról összeszedett kislánynak.

A film a lehető legnagyobb naturalizmussal mutatja be egy árva kislány szenvedéseit. Sokkoló, lehangoló és a végletekig szívbemarkoló alkotás. A kegyetlenségeket, kínzásokat, amit Csörének át kellett élnie a néző már szinte ugyanazzal a fájdalommal átérzi. Mindezek ellenére tiszta szívből ajánlom mindenkinek a megtekintését, mert az Árvácska valóban a magyar filmgyártás egyik legdrámaibb, ugyanakkor mégis a leginkább szívhez szóló remekműve.

https://videa.hu/videok/film-animacio/arvacska-drama-I8dc5sV0GHDDyGJp

Ítélet: 10/10