2020. sze 04.

28. Philadelphiai történet (The Philadelphia Story) (1940)

írta: mindennapra1film
28. Philadelphiai történet (The Philadelphia Story) (1940)

800px-the-philadelphia-story-_1940.jpgUSA (MGM), 112 perc, ff, romantikus vígjáték

Rendező: George Cukor

Producer: Joseph L. Mankiewicz

Operatőr: Joseph Ruttenberg

Forgatókönyv:  Donald Ogden Stewart, Philip Barry színdarabja alapján

Zene: Franz Waxman

Szereplők: Cary Grant, Katharine Hepburn, James Stewart, Ruth Hussey, John Howard, Roland Young, John Halliday, Mary Nash, Virginia Weidler

 

A Filmről

Katharine Hepburnt az éveken át tartó hullámvölgy miatt a közönség beskatulyázta, a kritikusok pedig sikergyilkosnak ("box office poison") bélyegezték. Ám egyszer csak elhatározta, hogy ismét visszatér a Broadwayre, hogy eljátssza a Philadelphiai történet című színdarab címszerepét, mellyel végül óriási sikert aratott. A színdarabot kifejezetten Hepburnnek írta Philip Barry, aki vissza akarta csábítani a színésznőt a színpadra, miután olyan katasztrofális értékeléseket kapott a "The Lake" című Broadway darabért. Mivel akkortájt éppen a milliárdos Howard Hughes szeretője volt, neki köszönhetően ő birtokolta a darab megfilmesítési jogait is. Úgy döntött, hogy felkeresi a jogokkal az MGM-et, akik szabad kezet adtak neki, majd elkészült belőle a film, aminek még a színdarabnál is nagyobb sikere lett. 

behind-the-scenes-the-philadelphia-story-1940-45.jpg

Tracy Lord (Katharine Hepburn), a gazdag philadelphiai örökösnő hozzá akar menni a gazdag és jóravaló George Kitteridge-hez (John Howard), ám az esküvő előestéjén váratlanul betoppan az első férje - az ugyancsak gazdag, ám kevésbé jóravaló C. K. Dexter Haven (Cary Grant). Aznap reggel egy, a lány apjával, Seth Lorddal (John Halliday) kapcsolatos hatalmas botrány is készül kitörni (az esküvőre egyébként ő sem hivatalos, de végül megjelenik). A következő két meg nem hívott vendég Mike Connor (James Stewart) és Liz Imrie (Ruth Hussey), a Spy magazin riporterei, akik a kirobbanófélben lévő botrány miatt érkeztek. Ám ők végül beleegyeznek, hogy nem robbantják ki az ügyet, ha exkluzív engedélyt kapnak az esküvőről szóló tudósításra. Mivel egy fedél alatt van a playboy apa és a három férfi, akik mindannyian Tracy után ácsingóznak, a nő végül kétségbeesésében a pezsgősüveg után nyúl. Számos esemény után végül időben megjelenik az esküvőjén és ahhoz a férfihoz megy hozzá, akire mindig is vágyott.

Ez volt a negyedik, és egyben utolsó film, melyben Hepburn és Grant komikuspárosként szerepelt. A könnyedség, amivel együtt dolgoztak, sokat segített a történet elvált párjának alakításakor; biztosította, hogy kettejük kapcsolata akkor is intimnek tűnjön, amikor éppen válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez. Jimmy Stewart is kiválóan alakítja a munkásosztálybeli újságírót, akinek ugyan egy árva fityingje sincs, ennek ellenére nagyon érzékletesen be tudja mutatni olvasóinak a gazdagok életének minden egyes titkát. Játékának jutalma egy Oscar-díj lett a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában, míg Katharine Hepburn-nek meg kellett elégednie egy jelöléssel.

George Cukornak sikerült az általa megformált karakter segítségével a színésznő negatív megítélését az előnyére fordítani és az Oscar-díjas forgatókönyv alapján egy méltán elismert filmet rendezett, melyből minden idők egyik legelismertebb romantikus vígjátéka lett. Később musical formájában elkészült a film remake-je is Gazdagok és szerelmesek (High Society, 1956) címen a Gene Kelly/Bing Crosby/Frank Sinatra trió főszereplésével.

Érdekességek

- Katharine Hepburn élve azzal, hogy szabad kezet kapott, eredetileg Clark Gable-t és Spencer Tracy-t (későbbi élettársát) szerette volna főszereplőknek, de egyeztetési problémák miatt végül egyikőjük sem tudta vállalni.

- James Stewart mindig úgy érezte, hogy nem érdemelte meg a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat a filmben nyújtott alakításáért, annál is inkább, mert úgy érezte, nem őt kellett volna szerződtetni a szerepre. Mindig azt mondta, hogy Henry Fondának kellett volna nyernie az Érik a gyümölcsért (1940). Úgy gondolta, hogy a díj talán egyfajta kompenzáció volt a Becsületből elégtelen (1939) című filmben nyújtott alakításáért.

- Stewart nem is tervezte, hogy részt vegyen az Oscar-díj átadáson. A ceremónia megkezdése előtt kapott egy telefonhívást, ahol azt "javasolták" neki, hogy vegyen fel egy szmokingot és menjen el a gálára, ha nem szeretne kellemetlenségeket.

cultura-james-stewart-ginger-rogers-oscar-1941.jpg

- Cary Grantnek miután felajánlották a lehetőséget, hogy melyik főbb szerepet szeretné eljátszani, mindenki meglepetésére a kevésbé felkapott szerepet választotta.

A jelenetet, amiben James Stewart részegen csuklik, ő maga találta ki és erről nem szólt Cary Grantnek. Miután a csuklás nem volt benne a forgatókönyvben, Grant majdnem nevetésben tört ki (látszik is, hogy a jelenetben lefelé néz), ezért gyorsan vissza kellett fognia magát. 

- Cary Grant 100 ezer dollárt kért a szerepért, ami akkoriban kimagaslóan magas fizetésnek számított. Később azonban kiderült, hogy a teljes összeget a British War Relief Fund-nak ajánlotta fel. 

Vélemény

Kezdjük rögtön azzal, hogy csalódott vagyok, mert úgy vélem ebből a történetből és szereposztásból sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Amikor megnéztem az alapsztorit, még bizakodó voltam, de a végeredmény ismeretében sokkal jobbra számítottam, nekem mindenképp csalódás volt a film. A film első fele kifejezetten gyenge és unalmas, majd jön egy érdekesebb rész, amikor az ember elkezd bizakodni, hogy talán mégis valami jó fog kisülni belőle, de sajnos a végén ez a film sem tudja elkerülni a szokásos kliséket.

the-philadelphia-story_mgmedit_1.jpg

Az kijelenthető, hogy a szereposztásra nem lehetett panasz, Katharine Hepburn-nek sikerült összeverbuválnia a korszak legnagyobb sztárjait és még azt sem mondhatjuk, hogy nem tették volna oda magukat (nem véletlen a 3 Oscar-jelölés a szereplőknek), de a véleményem szerint nem túl erős forgatókönyv miatt még ők sem tudták megmenteni a filmet az unalomtól, csak apró fellángolásokra futotta. Hepburn és Cary Grant a Párducbébi (1938) után ismét együtt szerepelnek, és nagyon hasonló a végkifejlet is, de sajnos ebben az esetben a végeredmény jóval felejthetőbb.

p_5879_jtfurzvv_1.jpg

44141_1441014960_3932_1.jpg

Van viszont a filmben egy kedves jelenet, amikor James Stewart az ölében cipeli Katharine Hepburnt, miközben a "Somewhere Over the Rainbow" című dalt énekli. Az érdekességét az adja, hogy a rendező George Cukor az Óz, a csodák csodája rendezésében is részt vett, mielőtt leváltották volna. Senkit nem szeretnék azonban eltántorítani a film megtekintésétől, viszont aki rászánja magát, az mindenképp az eredeti változatot nézze meg, semmiképpen sem a szinkronizált változatot, mert az borzasztóan sikerült.

https://ok.ru/video/265688058531

Ítélet: 10/6

Szólj hozzá

botrány szerelem vígjáték romantikus Oscar Cary Grant James Stewart Katharine Hepburn