Nyugat-Németország, Peru (Werner Herzog, Filmverlag der Autoren, ZDF, Wildlife), 157 perc, színes, kaland/dráma

Rendező: Werner Herzog

Producer: Werner Herzog, Lucki Stipetic

Operatőr: Thomas Mauch

Forgatókönyv: Werner Herzog

Zene: Popol Vuh

A Filmről

Élt a század elején, az Amazonas vidékén egy ír operarajongó, Brian Fitzgerald (Klaus Kinski), akinek a neve kimondhatatlan volt a helybeliek számára, ezért egyszerűen csak Fitzcarraldónak hívatta magát. Minden álma az volt, hogy operaházat építsen a perui dzsungelben és Enrico Caruso is fellépjen benne. Ehhez azonban először pénzt kell szereznie, ezért úgy dönt, hogy kaucsukültetvényt alapít. Az elképesztő vállalkozás a tehetős szerelmének (Claudia Cardinale) és egy helyi gumi-termelőnek köszönhetően beindul (José Lewgoy). Ezután helyi indiánokat fogad fel, hogy segítsenek keresztülvontatni a hajóját a dzsungelben található hegyen keresztül, ami közte és az álmai megvalósulása között áll.

Werner Herzog mindig nagyban gondolkodik, így filmjei is olyan karakterekről szólnak, akik nem félnek követni az álmaikat, még akkor sem, ha az álmaik őrültségnek tűnnek. Szinte hihetetlennek tűnik, de a film egy valóban létező ember életén alapul. Carlos Fermin Fitzcarrald amerikai-ír apától és perui anyától született gumi-báró volt. Ő is megtalálta a gazdagságot egy nehezen elérhető területen, a Madre de Dios-régióban, ahol a helyi indiánokat használta fel, hogy 30 tonnás gőzhajóját darabokra szedve átszállíttassa a hegyen. Nem nehéz felfedeznünk a hasonlóságot a címszereplő jelleme és Herzog elszántsága között. Mivel a film készítésekor ilyen nagyszabású vállalkozást még nem lehetett pusztán digitális trükkökkel megvalósítani, így Herzog és teljes stábja elutazott az Amazonas környéki esőerdőbe. A Fitzcarraldo készítését helyi törzsi viszályok, különböző sérülések, kiborulások és betegségek kísérték, sőt még haláleset is.

Mivel Herzog a realizmus híve volt és nem akart kameratrükkökre, makettekre vagy más filmes technikákra támaszkodni, helyette úgy döntött, hogy egyben szállít át egy 365 tonnás igazi gőzhajót fel a hegygerincen és mindehhez csak a filmben látható köteleket, csigákat és egy buldózert használ az út megtisztításához és persze rengeteg bennszülött statisztát. Minden alkalommal, amikor a hajó 9 métert mozdult, a forgatás megállt, hogy a kamerákat is áthelyezzék. Hatalmas farönköket tettek a hajó alá, hogy megakadályozzák, hogy beleálljon a talajba, és mivel ez is látható a filmen, nem daruval, hanem kézzel kellett dolgozniuk. Két hétbe telt, amíg a hajó felért a hegy tetejére, majd félévnyi szünetet kellett tartaniuk, mert a túloldali folyó vize szinte teljesen kiszáradt. A hajót a csúcson egyensúlyozva hagyták, amíg a folyó újra meg nem duzzadt. Hat hónap víz nélkül töltött idő és amortizáció után a hajó majdnem felborult, amikor a vízbe ért. Az őrült forgatás ellenére, vagy talán éppen azért, a jelenet a filmtörténet egyik legismertebb epizódja lett.

Ha mindez nem lett volna elég, az igencsak kezelhetetlen ember hírében álló Klaus Kinskivel sem volt egyszerű együtt dolgozni. Az állandó dühkitörései és a stáb terrorizálása miatt már az is kétséges volt, hogy egyáltalán össze tudják e szedni a filmre a pénzt. A színész persze most sem tagadta meg önmagát, így a statisztáló indián törzs vezetője még azt is felajánlotta Herzognak, hogy ingyen és bérmentve elteszi őt láb alól. Herzog és Kinski munkatársi viszonyát is a kibékíthetetlen ellentét és az agresszió jellemezte, melyet az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet mérsékelt valamelyest, ez az ellentmondás munkájuk eredményében is megjelenik. Herzog leghíresebb filmjei közül ötben is Klaus Kinskit kérte fel főszerepre. Kettejük kapcsolata különösen furcsa, már-már veszélyes barátságnak nevezhető. A viszonyuk tele volt ellentétekkel és feszültségekkel, de művészi szempontból rendkívül termékeny volt.

 A Fitzcarraldo megkapta a Német Filmes Nagydíj Ezüst fokozatát a legjobb film kategóriában, illetve Werner Herzog elnyerte vele az 1982-es Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek szóló elismerést. 

Érdekességek

- A filmforgatás gyakran kaotikus körülményeiről egy külön dokumentumfilm is készül Az álom hangja (Burden of Dreams, 1982) címmel

- Különböző okok miatt a főszerepre korábban kiszemelt Jason Robards és Mick Jagger is visszalépett. Előbbi megbetegedett, utóbbi pedig szerződéses zenei kötelezettségei miatt nem tudta folytatni a forgatást. A szerepre Jack Nicholson is esélyes volt, ám ő olyan magas összeget kért a szerepért, hogy a rendező végül mást választott helyette, így került a képbe Klaus Kinski, akinek Herzog eredetileg is a főszerepet szánta.

- A stáb három, egymáshoz nagyon hasonlító gőzhajót vásárolt, ezek mindegyike a sztori más-más szakaszán alakította a hajót. Miután a forgatás lezárult, a legnagyobb úszó alkalmatosságot egyszerűen otthagyták az esőerdőben, melynek a váza a mai napig megtalálható a helyszínen. 

- A felvételek alatt két kisebb repülőgép-szerencsétlenség is sújtotta a készítőket, amik négy ember életét követelték, egyikük pedig maradandó károsodást szenvedett. 

- A több különböző törzshöz tartozó majdnem 1000 indiánt közös barakkokba szállásolták el. A különböző háttereik miatt folyamatos feszültség volt közöttük, amit tovább rontott a korántsem megfelelő étkezés, az elégségesnek csak nagy jóindulattal nevezhető orvosi ellátás, a túl kevés szórakozási lehetőség és az alacsony fizetés. 

- A szárazság idején a megfeneklett hajó mellett a gyűjtögetésből élő Amahuacák támadása is megkeserítette a munkát. A rajtaütés során az egyik stábtagot torkon lőtték egy íjjal, amit csodával határos módon túlélt, míg a feleségét a hasán találta el egy kilőtt nyílvessző.

- A stábbal két prostituált is együtt lakott, mert állítólag egy katolikus pap tanácsolta a rendezőnek, hogy vigye őket magával, különben a férfiak megbolondulnak a dzsungelben. Egyikük váratlan segítségnek bizonyult, amikor Thomas Mauch operatőr súlyos kézsérülést szenvedett, amit nyomban el kellett látni, ám a műtétet érzéstelenítés nélkül tudták csak végrehajtani, ezért ő próbálta meg nyugtatgatni a fájdalomtól üvöltő operatőrt. 

- A forgatás során egy perui favágó statisztát megharapott egy mérges kígyó, ezért gyorsan kellett cselekednie. Jobb híján levágta a saját lábát, hogy megállítsa a méreg terjedését.

Vélemény

Sajnos sok mindent elárul egy filmről, ha leginkább a forgatás körülményei miatt marad emlékezetes az utókor számára. Maga a film azon kívül, hogy bemutatja az igazi megszállottságot, sajnos nem igazán tartalmaz sok izgalmat. Az alaptörténet mindössze annyira érdekes, mintha egy ismeretterjesztő vagy kulturális magazin egyik cikkét vitték volna filmvászonra. Mindez pedig több, mint két és félórán keresztül bemutatva igencsak megviseli a nézőket. Ha nem lennének a rendelkezésre álló információink, hogy a filmbéli Fitzcarraldóhoz hasonlóan Werner Herzog is egy igazi megszállott volt, aki mindenáron ragaszkodott azon ötletéhez, hogy megépítse a gőzhajó életnagyságú másolatát, akkor a film szinte biztosan nem került volna be a legtöbb filmes listára.

Az én listámra is felkerült, de a fent említetteken kívül ezt valójában semmi nem indokolta. Herzog előző filmjétől, az Aguirrétől sem voltam igazán elragadtatva, de a mostani filmnél még az is sokkal jobb volt. A rendező kedvenc színészéről és állandó társáról, Klaus Kinskiről azonban elismerően nyilatkoztam, mert tényleg igazi beleéléssel, igazi őrültként jelenítette meg a címszereplőt, most azonban valahogy rajta sem éreztem azt az átütő erőt. Az egész alkotás nagyon lassan indul be és annyira vontatott, mint a filmben szereplő hajó. Mindezek miatt, ha valaki egyszer is látta a filmet, biztosan nem szeretné újra megnézni azt, így én is egészen hamar el fogom felejteni a filmben látottakat.

https://videa.hu/videok/film-animacio/fitzcarraldo.-1982.-180-perc.-nemet-jatekfilm-0o0IDM117aD9t3ws

Ítélet: 10/5