Nagy-Britannia, USA (Hawk, Peregrine, Producer Circle, Warner Bros.), 144 perc, színes, horror

Rendező: Stanley Kubrick

A Filmről

Jack Torrance (Jack Nicholson) elvállalja, hogy egy hatalmas, mindentől távol eső szállodába költözik és téli gondnokként fog dolgozni, így marad ideje könyvének megírására is.  Az igazgató (Barry Nelson) ugyan figyelmezteti őt, hogy a Grady nevű korábbi gondnok beleőrült a bezártságba, és lemészárolta a családját, Jack azonban nem veszi komolyan ezt a figyelmeztetést. Feleségével, Wendyvel (Shelley Duvall) és fiával, Dannyvel (Danny Lloyd) teljesen egyedül, a külvilágtól elzárva maradnak a hotelben, ahol hamarosan megkezdődik a totális őrület. Ahogy telnek-múlnak a hetek, a család egyre hátborzongatóbb hallucinációkat él át és Danny látomásaiban jelennek meg legelőszőr az évekkel korábban ott történt iszonyú események. Jack pedig lassan, de elkerülhetetlenül halad a teljes megőrülés felé, melynek következtében egyre kiszámíthatatlanabb és erőszakosabb lesz.

Stephen King ebben az időben már jó nevű, befutott írónak számított két bestsellerrel a háta mögött. Nem volt nehéz dolga eladni az ötletet a kiadójának, majd 1977-ben meg is jelent az új regény. Még ugyanebben az évben lecsapott rá a világ egyik legismertebb filmrendezője, Stanley Kubrick, azonnal alá is írták a szerződést, sőt King maga vállalkozott arra, hogy megírja a film forgatókönyvét a saját könyvéből. A forgatás hamarosan megkezdődött. Kubrick pedig nem ismert kompromisszumot, mindennek pontosan olyannak kellett lennie, ahogyan azt ő elképzelte. Azzal kezdte, hogy annak elolvasása nélkül kihajította King forgatókönyvét és Diane Johnsonnal megírták a saját verziójukat. Alaposan átalakították a történetet, több fontos részletet is megváltoztattak vagy kihagytak, ami igencsak feldühítette az írót, aki legszemélyesebb művének tekintette a Ragyogást.

Az íróval való konfliktus azonban eltörpül amellett, amit a színészeknek és a stábnak a maratoni hosszúságúra nyúlt forgatás alatt kellett elszenvedniük. Kubrick gyilkos tempót diktált és nem ismert könyörületet. Soha nem fordult elő, hogy harminc-negyven próbálkozásnál kevesebből sikeresen rögzítettek volna egy jelenetet. Az eredetileg négy hónaposra tervezett forgatás végül több, mint egy évig tartott. A rendező őszinte alakításokat akart látni, ezért nem válogatott az eszközökben ahhoz, hogy a megfelelő lelki állapotba hozza őket. A megőrülő családapát alakító Jack Nicholson például heteken át csak az általa legjobban gyűlölt ételeket fogyaszthatta, így a megfelelő elkeseredett dühöt érezte a szerep tökéletes megformálásához. A legrosszabbul azonban Shelley Duvall járt. Kubrick azt akarta, hogy rémülete és kiszolgáltatottsága valódi legyen, ezért parancsba adta a stáb minden tagjának, hogy hanyagolják el a színésznőt, ne barátkozzanak, ne társalogjanak vele. Ő maga is gyakran kritizálta, soha nem dicsérte a munkáját. Duvall később elmondta, hogy a forgatás teljesen kifordította önmagából. Reggel kilenctől éjszakáig hisztérikus pánikba kellett hajszolnia magát, és a forgatás hosszas hónapjai alatt szinte soha nem pihenhetett. Hogy módszere tulajdonképpen nem hozta meg a kívánt eredményt, részben az is jelzi, hogy Duvallt a legrosszabb színésznőnek járó Arany Málna díjra jelölték a Ragyogásban nyújtott alakításáért. 2022-ben a díj alapítványi elnöksége úgy döntött, utólag törlik a szerepét időnként hisztérikusan túljátszó színésznő jelölését, mert egyértelműen bebizonyosodott, hogy Kubrick kergette őt az idegösszeomlás szélére.

Kubrick – aki számos fóbiával küzdött, többek között rettegett repülőre ülni és általában az utazástól is ódzkodott – ragaszkodott hozzá, hogy a London melletti Elstree filmstúdió műtermeiben építsék fel a filmbeli szálloda belső tereit, sőt a külsőket is a stúdió udvarán rögzítették. Csupán egy second unit stábot küldött Amerikába, akik Montana hegyei között vették fel a Torrence család autózásához szükséges tájképeket. A rendezőnek persze nem tetszettek az eredeti felvételek, ezért a teljes stábot kirúgta, majd másokkal újraforgattatta őket, a hotel külső homlokzatát pedig az Oregon állambeli Timberline Lodge szállodáról készült snittek jelenítették meg. Kubrick ragaszkodott ahhoz is, hogy időrendi sorrendben vegyék fel a filmet, így az összes díszletet fel kellett építeni egyszerre, és a forgatás végéig mindet megtartani. A produkció így elfoglalta az Elstree műtermeinek többségét, késleltetve más filmek, például A Birodalom visszavág munkálatait.

Stanley Kubrick végül 1980-ban mutatta be filmjét, a Ragyogást, ami igen vegyes kritikai fogadtatásban részesült és a nézősereg is igencsak zavarba jött tőle. A legtöbben túlságosan hosszúnak, túlságosan lassúnak és nehezen érthetőnek találták. A filmet azonban manapság már - helyesen - a modern filmkészítés egyik csúcspontjának tartják, amelynek jelenetei és dialógusai mélyen beépültek a társadalom tudatába. Az őrült Jack Torrance-t megszemélyesítő Jack Nicholson játékát az emberek egykor nagyon túlzónak találták, mára viszont már a színész egyik legismertebb alakításának tartják. A színész olyan démoni elszántsággal rágja magát keresztül a hisztérikus őrület különböző fokozatait bemutató jeleneteken, hogy az ember szinte képtelen levenni a szemét a képernyőről. 

A filmbéli Overlook Hotel, melyet egy ősi indián temetkezési helyre emeltek, a film második legnagyobb hatású karaktere Jack Torrance után. A végtelen folyosók artériaként hálózzák be a különböző szinteket, ezáltal az ember könnyedén elhiszi, hogy mindenféle titkot és borzalmat rejtegethetnek. A hatalmas termek pedig kísértetiesen tátonganak, mintha csak a múltban bekövetkezett rémtettekre emlékeznének, melyek visszatérésére nem kell sokáig várni. Kubrick vadonatúj és méregdrága technológiát használt, az úgynevezett Steadicamet. A híres jelenetek – mint például az, amelyikben a kis Danny a triciklijén teker a végeláthatatlan folyosókon és a padló fölött néhány centiméterrel sikló kamera tökéletes simasággal követi – szintén e bonyolult szerkezettel készültek, amely az operatőr mozdulatainak egyenetlenségeit tökéletesen kiegyensúlyozta. 

Ebben a sötét, felzaklató és klausztrofóbiás műben is megmutatkozik, hogy Kubrick mekkora mestere a filmnek. Egészen páratlanul teremti meg a rettegés atmoszféráját, a gondosan megválasztott kamerakezeléssel és ritmussal szinte beleránt minket a félelembe. A Ragyogás kétségkívül minden idők egyik legijesztőbb alkotása, mindannak ellenére is, hogy szinte alig akadnak benne kifejezetten rémisztő jelenetek, alig láthatunk benne erőszakot és haláleset is csak a film utolsó tíz percében fordul elő. A nézőknek ennek ellenére folyamatos pszichikai nyomással kell megküzdeniük, amelyet azon körülmények keltenek, melyek már akár önmagukban is elegendőek lennének a film klasszikus magasságokba emeléséhez. Legyen szó akár a színészi teljesítményekről, a hipnotikus operatőri munkáról, a szimbolikus színhasználatról, legfőképpen pedig a Jack elméjének rémképei közé történő mind gyakoribb visszatérésekről. 

A történtek miatt Stephen King természetesen nem volt elégedett azzal, ahogyan Kubrick a valóságérzet elvesztéséről és az őrület örvényébe történő alámerülésről szóló történetet interpretálta, ezért 1997-ben egy televíziós minisorozat formájában szinte betűpontosan vitte filmre a regényt. Írói hiúságát valószínűleg kevéssé legyezgette, hogy Kubrick nem vonta be őt a forgatókönyv megírásába, nem vette figyelembe a színészválasztással kapcsolatos kifogásait, és számos ponton eltért az eredeti regénytől. A kritikusok is fanyalogtak eleinte, sőt a legrosszabb filmnek és a legrosszabb rendezésnek járó Arany Málna díjra is jelölték. A Ragyogás megítélése később gyorsan javulni kezdett, a világ lassacskán megértette Stanley Kubrick gondolatvilágát és a film végül az egyik legtöbbet vitatott, legrészletesebben elemzett alkotássá vált a filmtörténelemben.

Stephen King 2013-ban megírta a sztori folytatását Álom doktor címmel, a regény középpontjában Danny Torrance áll. A regény megfilmesítése sem sokat váratott magára, 2019-ben mutatták be a mozik az Ewan McGregor főszereplésével, Mike Flanagan rendezésében készült alkotást.

Érdekességek

- A forgatáshoz létrehozták a filmtörténelem addigi leghatalmasabb díszleteit: az Overlook Hotel grandiózus belső tereit teljes méretben felépítették. A külső helyszíneket is óriási arányokban láttatták, a mindent elborító hó megjelenítéséhez pedig Kubrick több ezer tonna sót és hungarocell-reszeléket hozatott. A stáb tagjai hosszú heteken át gázoltak ebben a keverékben, mialatt a ruházatuk szinte szétrohadt a rengeteg sótól. A megmaradt műhavat később A birodalom visszavág Hoth bolygón játszódó jeleneteihez használták fel újra. 

- A misztikus téli ködöt is olyan technológiával hozták létre, amilyenről ma már szó sem lehet. Olajat égettek, és ennek a füstjét fújták a díszletek közé. A teljes stáb ezt az ártalmas gőzt lélegezte be a hosszú forgatási napok alatt. 

- A belső tereket a kaliforniai Ahwahnee Hotel belsejéről mintázták, amelynek tulajdonosa arra kérte a rendezőt, változtassa meg a regénybeli titokzatos 217-es szoba számát, mert attól tartott, a film hatására a jövőbeli vendégek elkerülnék ezt a szobát. Így a filmváltozatban a 237-es szám szerepel.

- Danny szerepére Kubrick eredetileg a Harmadik típusú találkozások (1977) gyerekszereplőjét, Cary Guffey-t szemelte ki. A kisfiú szülei azonban visszautasították a felkérést, miután megtudták, milyen jellegű filmről van szó. A rendező rendkívül figyelmesen bánt vele, és olyan ügyesen irányította, hogy Dannynek állítólag fogalma sem volt arról, hogy tulajdonképpen egy horrorfilmben játszik.

- Stephen King nem volt elégedett a színészválasztással, jobban szerette volna, ha Michael Moriarty, Jon Voight vagy Jack Palance kapja meg Jack Torrance szerepét. A szerepre többen is ácsingóztak, állítólag Chevy Chase, Martin Sheen, Leslie Nielsen és Christopher Reeve is esélyesként merült fel, Robert De Niro és Robin Williams a forgatókönyvet is olvasta, végül azonban Jack Nicholson kapta a szerepet.

- Scatman Crothers Jack Nicholson közbenjárására kapta meg Hallorann szerepét: a két színész együtt játszott a Száll a kakukk fészkére-ben, a magánéletben pedig jó barátok voltak. A forgatás az idős színész számára ugyancsak nagy megpróbáltatást jelentett. Kubrick 120-szor vette fel azt a jelenetet, amelyben a kamera egyszerűen csak ráközelít Crothers arcára, miközben a figura éppen „ragyog”. Hallorann halálának jelenetét Kubrick 70-szer akarta felvenni, hogy egyrészt tökéletesítse a színészi játékot, másrészt többféle megoldást kipróbáljon ebben a jelenetben. Végül a 40. ismétlés után Nicholson szót emelt az idős kolléga érdekében, és további ismétlésekre nem került sor. Mindazonáltal Crothers nem bírta az idegfeszültséget, egy ízben összeomlott, és elsírta magát.

- A film talán legijesztőbb jelenetében a józan eszét elveszítő férj a szálloda halljának lépcsősorán felfelé követi Wendyt, aki rettegve hátrál, és egy baseballütővel ügyetlenül hadonászva próbálja védeni az életét. Ezt a jelenetet Kubrick százhuszonhétszer játszatta el a két színésszel, a felvétel három hétig tartott. Shelley Duvall éjszakákon át nem aludt, a kezét véresre törte a baseballütő, haja csomókban hullt a stressztől. 

- Wendy Carlos és Rachel Elkind elektronikus kísérőzenét írtak a filmhez, ám Kubrick azt szinte teljesen mellőzte, inkább klasszikus zenét használt, például Bartók Béla és Ligeti György műveit. 

- A film leghíresebb jelenete, amelyben Torrence baltával töri rá az ajtót a fürdőszobába zárkózott feleségére és fiára, három napig forgott, ami alatt hatvan ajtót elhasználtak. A kellékesek eredetileg egy könnyen áttörhető díszletajtót gyártottak a jelenethez, Nicholson azonban – aki egykoron önkéntes tűzoltóként is dolgozott – játszi könnyedséggel, másodpercek alatt elpusztította azt, így valódi, kellően erős ajtókat kellett szerezni helyette. Jack híres mondata a fürdőszobai jelenetben – „Here’s Johnny!” – valójában az NBC hosszú életű, késő esti show-műsorából, a The Tonight Show Starring Johnny Carsonból származik: a műsorvezető Ed McMahon ezekkel a szavakkal konferálta be a program sztárját, Johnny Carsont. 

- A másik híres snittet, melyben egy pataknyi vér árad ki a szálloda liftjéből, majdnem egy éven keresztül tartott előkészíteni, a rendező ugyanis elégedetlen volt a művérrel, mondván, nem hasonlít eléggé az igazira, ezért újabb és újabb keverékekkel kellett próbálkozni. 

-  A magyar mozikba azért nem jutott el a film, mivel állítólag maga Kubrick tiltotta meg, hogy műveit a szocialista országok számára eladják, mivel úgy gondolta, az ottani mozik nem rendelkeznek megfelelő szintű technikával az általa megkívánt minőség biztosításához.

- Ami a mű befejezését illeti, Kubrick készített egy alternatív változatot. Ebben a szállodaigazgató meglátogatja Wendyt a kórházban, ahol Danny a váróban játszik. Az igazgató azt mondja az asszonynak, hogy Jack holttestét nem találták meg. Távozásakor egy labdát ad Dannynek: ugyanazt a labdát, ami titokzatos módon gurult a kisfiú elé, mielőtt belépett volna a 237-es szobába. Ullman nevetve távozik, a kisfiú látomásában pedig újra megjelenik az Overlook Hotel. Öt nappal a premier után Kubrick elrendelte, hogy ezt a zárójelenetet azonnal vágják ki a filmből. Döntését azzal indokolta, hogy a londoni elővetítéseken látta, mennyire izgatottak lettek a nézők a film csúcspontján, ezért úgy döntött,  nincs szükség a zárójelenetre. 

Vélemény

Mivel igencsak kedvelem Stephen King regényeit, így - igaz nem mostanában - én is olvastam a film alapjául szolgáló művet. A vérbeli rajongók és maga az író is minden esetben azt hányják fel a film legnagyobb problémájaként, hogy Kubrick kizsigerelte az eredeti művet. Példának okáért King a könyvében alapvetően jó embernek írta meg Jack Torrance figuráját, akit csak megkísértett a gonosz, míg Kubrick verziójában a hely kizárólag azt hozza ki belőle, ami mindig is benne volt. Mindemellett a rendező a természetfeletti elemeket is a minimálisra csökkentette és helyette inkább lélektani irányba vitte a történetet. Engem viszont ez egyáltalán nem zavart, mert maga film ettől semmivel nem lett rosszabb, sőt. A Ragyogás számomra mind a mai napig a világ valaha készült legjobb horrorfilmjeinek az egyike.

Jómagam egyáltalán nem rajongok az esztelen öldöklésért és nem azt tartom a horrorfilmek legnagyobb erényének, ha patakokban folyik benne a vér vagy épp a lehető "legváratlanabb" pillanatokban ugrik elő valaki, hogy megpróbálja rád a frászt hozni. Ezzel szemben azokat a filmeket tartom a műfaj legjobbjainak, ahol egész végig érzel valami nyugtalanító feszültséget és gyakorlatilag úgy rettegsz, hogy közben nem tudod, hogy valójában mi is vár rád. A Ragyogás ilyen szempontból egy mestermunkának tekinthető. Valójában a film nagy részében nem történik semmi érdemleges, mégis folyamatosan érezhető a feszültség, ami egy pillanatra sem hagyja pihenni a nézők idegeit. Ez azonban annak a fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a történet a világ legnagyobb rendezőzsenijének a kezébe került, aki a lehető legtöbbet hozta ki belőle, még ha ennek a produkcióban részt vevő stábtagok és színészek nem igazán örültek. A legendásan tökéletességre törekvő rendező, Stanley Kubrick a saját képére formálta az alapanyagot, átértelmezte a figurákat, ugyanakkor kétségkívül emlékezetes horrort alkotott, mely az eltelt évekkel csak érlelődött. 

Mindehhez pedig megtalálta a lehető legalkalmasabb színészt. Lehet, hogy van abban némi igazság, hogy Jack Nicholson széles grimaszaival, komikus arckifejezéseivel némileg túljátszotta a szerepét, de a végeredmény egyszerűen annyira tökéletes, hogy már mással és máshogyan el sem tudnánk képzelni Jack Torrance figuráját és az ő mindent átható játéka nélkül aligha vált volna emlékezetes karakterré. Vitathatatlan tény, hogy ugyan számos filmben szerepelt a későbbiekben is, de mind a mai napig ez az egyik legemlékezetesebb alakítása. Kár azonban azért, hogy vele ellentétben Shelley Duvall tényleg kifejezetten gyenge, már-már irritálóan idegesítő alakítást nyújtott a feleségeként. Bár ha mindehhez figyelembe vesszük, hogy milyen tortúrát (Hopp, egy másik Stephen King regény címe) kellett átélni a forgatás során, annak a fényében ez már annyira nem meglepő és még talán elfogadható is.

Stanley Kubrick nem mindennapi látomása valóban csak félig-meddig marad hű az eredeti regényhez, de ez a végeredményből az égvilágon semmit sem von le. A Ragyogás minden valamire való (horror)film rajongó számára egy alapmű. Lehet, hogy úgy gondolod, hogy annyi és annyi horrorfilm után neked már semmi újat nem tudnak mutatni, de az igazi rettegést addig még nem tapasztaltad meg teljes egészében, amíg be nem léptél az Overlook Hotel ajtói mögé. Aki még nem látta a filmet, az sürgősen pótolja, mert aki már életében legalább egyszer megnézte, az garantáltan soha többé nem fogja azt elfelejteni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/stephen-king-a-ragyogas-1980.-115-perc-angol-amerikai-thriller-AbnZmvpLVyvkrVCn

Ítélet: 10/10