USA (Paramount), 87 perc, Metrocolor, vígjáték

Rendező: Jim Abrahams, David Zucker, Jerry Zucker

A Filmről

Egy utasszállító repülőgép nagy slamasztikába kerül, mivel a gépen romlott halat szolgálnak fel az utasoknak, ráadásul a pilóták, köztük a kapitány (Peter Graves) is ételmérgezést kapnak. Az utasok között van Ted Pájnacsősz (Robert Hays), aki légiutaskísérő szerelme (Julie Hagerty) miatt szállt fel a gépre, hogy kapcsolatukat menteni próbálja. Ted korábban pilótaként szolgált a háborúban, de egy tragikus kimenetelű akció miatt betegesen fél a repüléstől. Most azonban ő az egyetlen a fedélzeten, aki tud repülőgépet vezetni, így meg kell küzdenie félelmével és biztonságosan le kell tennie a gépet a légi irányítás vezetőjének, McCroskeynak (Lloyd Bridges) és egykori parancsnoka, Rex Kramer (Robert Stack) segítségével.

Az Airplane! volt a David Zucker, Jerry Zucker és Jim Abrahams (közismert nevükön a ZAZ) producer-rendező-forgatókönyvíró csapat harmadik filmje, amellyel végleg bekerültek a köztudatba. A komikus trió olyan filmet akart készíteni, amely az 1970-es évek népszerű katasztrófafilmjeit parodizálja, például az Airport-sorozatot, de a Zero Hour! volt az elsődleges inspirációjuk, és a történetet szinte jelenetről jelenetre követik végig. Az 1957-es katasztrófafilmben szintén egy repülőgép személyzetének nagy része kap ételmérgezést, majd az egyik utasnak kell letennie a gépet. A film párbeszédei annyira közhelyesek voltak és az alaphelyzet által keltett melodráma ​​annyira elcsépelt volt, hogy Zuckerék rögtön tudták, aranybányára leltek és újrahasznosítottak bizonyos jeleneteket anélkül, hogy bármit megváltoztattak volna. Egyebek mellett még a két főszereplő nevét is megtartották (csak a magyar szinkron során változott Ted Striker neve Ted Pájnacsősszé). Szerencsére a film saját ötletekben sem szűkölködik és az elcsépelt katasztrófafilmek valamennyi elemét kifigurázza: a válságban lévő kapcsolatot, a súlyosan beteg gyermeket, a poszttraumás stresszben szenvedő főszereplőt vagy éppen a tipikus színes bőrű figurákat, akiknek senki sem érti a beszédét. Még ha számos manapság készült követőjének korhatáros vaskossága hiányzik is belőle, az Airplane! is igen merészen rezgeti azt a bizonyos lécet, elég ha a kapitány és kicsi Joey-ra tett pedofil megjegyzéseire gondolunk, amelyeken azért a végeleges változatban azért finomítottak az esetleges botrányok elkerülése végett.

A producerek egy olyan nagynevű komikust szerettek volna a főszerepben látni, mint Chevy Chase vagy Bill Murray, de ZAZ-ék egyrészt nem ragaszkodtak nagy névhez, másrészt az volt a fő koncepciójuk, hogy komoly színészek játsszák a vicces szerepeket. Így sikerült megnyerni a főszerepre Robert Hays-t, aki akkoriban az Angie című tévésorozat egyik sztárja volt, de mozifilmben korábban még nem játszott. Ami a női főszereplőt illeti, Julie Hagertynek szinte semmilyen kamera előtti tapasztalata nem volt, de annyira jól teljesített a meghallgatásokon, hogy Zuckerék őt választották. A legfontosabb dolog a színészekkel kapcsolatban a ZAZ trió aranyszabálya volt, miszerint még a paródiát is komolyan kell venni. Ez sajnos néhány színésznek, köztük főként Stephen Stuckernek nem igazán sikerült, de szerencsére a veterán Peter Graves vagy Leslie Nielsen pont úgy játszik, mintha valóban egy súlyos drámában kaptak volna szerepet.

– Ideges?
– Igen.
– Első alkalom?
– Nem, voltam már ideges.

A 3,5 millió dollárból készült film végül 130 milliót hozott a konyhára, de ami még ennél is fontosabb, hogy meghonosított egy teljesen újfajta, helyzetkomikumokra, szóviccekre és groteszk jelenetekre épülő humort. A film számos jelenete klasszikussá, a magyar szinkronban is jól sikerült szófordulata mára szállóigévé vált. Szinte hihetetlennek tűnik, de amikor elkészült, még Golden Globe-ra is jelölték, pedig szinte a semmiből jött a film. A közönség és a kritikusok egyaránt imádták a filmet, mely hamar klasszikussá vált, és az ázsiója szemernyit sem csökkent az elmúlt négy évtizedben. A siker pedig akkora volt, hogy természetesen nem maradhatott el a folytatás (Airplane II: The Sequel, 1982), ami ugyan nem sikerült rosszul, de ebben már egyáltalán nem vett részt az eredeti ZAZ trió, sőt, állításuk szerint soha nem is nézték meg a filmet, aminek szerintük el sem kellett volna készülnie.

– Mikor szállhatunk le?
– Nem mondhatom meg.
– Nyugodtan, orvos vagyok.
– Nem tudom megmondani.
– Saccolni tud?
– Hát, talán két óra múlva.
– Két óra múlva tud saccolni?

Az Airplane! a szóviccek idézhető egysorosok mintapéldánya, lefordítása valóban kőkemény munka volt a szocializmusban, mégis olyan eredményt hoztak össze a Magyar Szinkron- és Videovállalat műtermében, ami legalább olyan jól megállja a helyét magyarul, mint eredeti nyelven. Például az ő ötletük volt, hogy ha már ilyen vicces és szabad szájú filmet csináltak, a Ted Strikerből legyen Ted Pájnacsősz, ami ugye p..csősz lenne, csak kicsit angolosítva. A film emellett újat hozott karakterábrázolásban és a viccek merészségében is. Az egyik ilyen, amikor Tétel kapitány beinvitál a pilótafülkébe egy gyereket és egészen furcsa kérdéseket tesz fel neki. Míg angolul a „Joey, have you ever seen a grown man naked?” kérdés hangzik el, addig magyarul „Láttál-e már falon pókot?” verziót kaptunk. A következő kérdés pedig a „Joey, do you like movies about gladiators?”, amiből a „Láttál-e már fűben nyuszit?” verzió született meg. Nyilvánvaló, hogy ilyen igencsak erősen pedofíliára utaló poénnal a magyar szinkronban már nem mertek próbálkozni.

– Kórházba kell vinni a fertőzött betegeket.
– Kórházba? Miért? Mi az?
– Egy ház betegeknek, de ez most mellékes.

Voltak azonban olyan helyzetek is, amikor muszáj volt alakítania az anyagon, mert lefordíthatatlan szójátékok is felbukkantak a filmben. Erre az egyik legjobb példa, az alábbi, a Leslie Nielsen által megformált doktor és Ted Striker közötti beszélgetés, ami angolul így hangzik: "Can you fly this plane, and landed?" - "Surely you can’t be serious!" - "I am serious… and don’t call me Shirley", míg a magyar változatban ez hangzik el: "Tud vezetni, és leszállni a géppel?" - "Kiver a frász, ha rágon…" - "Ne legyen gyáva! És ne szólítson Verának!".

Érdekességek

- A ZAZ trió megkereste Charlton Hestont, George Kennedyt, Christopher Lee-t és Vincent Price-t is különböző szerepekre, de ők egytől egyig nemet mondtak a felkérésre.

- Ahogy a Zero Hour színészi gárdájában is felbukkant egy akkor aktív kosárlabdázó, Elroy Hirsch, úgy itt Abrahams és a két Zucker megnyerte egy fontos szerepre a korszak legnagyobb játékosát, Kareem Abdul-Jabbart, aki részben magát játssza a filmben. A készítők egyébként eredetileg 30 ezer dollárt ajánlottak a kosarasnak, aki azonban ötezer dollárral többet kért részvételéért, mert annyiba került az a perzsaszőnyeg, amit nem sokkal korábban kinézett magának.

- Peter Graves egyenesen ízléstelen, undorító szemétnek nevezte a forgatókönyvet, ám miután az feleségének és lányának is tetszett, valamint ügynöke is győzködte őt, továbbá a film producere, Howard W. Koch is közbenjárt nála, Graves végül kénytelen volt beleegyezni egy találkozásba a rendezőkkel, akik aztán szinte percek alatt az ujjuk köré csavarták.

- A stábnak egyébként egyáltalán nem volt könnyű dolga Leslie Nielsennel a felvételek alatt, a színésznél ugyanis szinte mindig volt egy fingópárna, amit a legváratlanabb helyzetekben szólaltatott meg, miközben mindehhez természetesen rezzenéstelen faarcot vágott.

- A film elején feltűnik David és Jerry Zucker, akik azokat a repülőtéri dolgozókat alakítják, akik a terminál ablakába irányítják a repülőgépet. A harmadik alkotó, Jim Abrahams pedig az egyik vallási fanatikus, akit félrelök Kramer.

- A filmben szerepel a Zucker fivérek édesanyja, Charlotte Zucker is. Ő az a hölgy, aki folyton sminkelni próbál, de a repülőgép rázkódása miatt állandóan összekeni magát.

- A diszkó jelenetben használt Stayin' Alive című számot felgyorsították az eredeteihez képest. Ehhez azonban a The Bee Geestől kellett engedélyt kérni, amit végül megadtak.

- Leslie Nielsen karakterét, Dr. Rumackot (a magyar változatban Dr. Rumnyak) a Zucker-testvérek egyik szomszédjáról, Dr. Barry Rumackról nevezték el, aki egy elismert toxikológus volt.

- Rex Kramer és Steve McCroskey neve korábban a Kentucky Fried Movie című vígjátékban is feltűnt. A filmet egyébként a ZAZ -trió írt és John Landis rendezte.

- Noha a film tele van nehezen lefordítható szójátékokkal, és kifejezetten az amerikai kultúrából és közéletből származó poénokkal, a szellemesség szerencsére a film külföldi változataiban is megjelent. A nagyon kemény utcai szlenget beszélő két színes bőrű utas a német verzióban bajor tálszólásban szólalt meg, Olaszországban pedig nápolyi dialektusban.

Vélemény

Mielőtt jóval komolyabb vizekre evezünk, az Indul a bakterház és a Sörgyári capriccio után ismételten egy olyan filmet vesézek ki, ahol a féktelen szórakozásé a főszerep, ráadásul itt már tényleg lekerült az ékszíj. Mivel az Airplane! sokak szerint a paródiafilmek koronázatlan királya, így nem is csoda, hogy a ZAZ trió telepakolta a filmet különféle jobbnál jobb, vagy épp fárasztóbbnál fárasztóbb poénokkal. A vizuális poénok mellett vannak bőven szóviccek is, popkulturális utalások (amiket szerencsére az is megérthet, aki nem ismeri mindegyik hátterét), számos felnőtt poén és szerencsére viszonylag kevés az alpári, altesti  viccelődés, jellemzően pedig az abszurd vonal viszi a prímet, azok is főként szóviccek formájában. Nekem sokadjára megnézve már nem nyújt akkora élményt, amint amikor először vagy másodjára néztem meg, de számos poénon még most is jókat tudok derülni, annak ellenére is, hogy a legtöbbet már kívülről fújom. 

A film másik nagy erőssége az ütős poénok mellett a színészekben rejlik, akik valóban szinte fapofával tudják előadni a nagyobbnál nagyobb hülyeségeket, amiben élen jár Lloyd Bridges és Leslie Nielsen. Ma már kissé furcsának tűnhet, de egyikőjük sem játszott korábban vígjátékban, egészen addig mindketten nagyon komoly szerepekben tűntek fel, így a filmben betöltött szerepük csak még viccesebbé tette az egészet. Az Airplane! hatalmas sikere után viszont mindketten átpártoltak a paródiák műfajába, ráadásul Leslie Nielsent már szerintem senki nem tudná elképzelni komoly szerepekben. A fiatal korában főként western filmekben játszó Lloyd Bridges olyan közismert paródiákban tűnt fel később, mint a Nagy durranás-filmek vagy a Mafia!, míg Leslie Nielsen szinte mindent elvállalt, ami szembe jött vele. Ezek között vannak remekül sikerült produkciók, mint a Csupasz pisztoly-filmek (szintén Zuckerék rendezésében), aminek köszönhetően mindenki Frank Drebin hadnagyként ismeri. A filmek többsége azonban nem igazán közelítette meg a ZAZ produkciók színvonalát, hogy finoman fogalmazzak.

Végül pedig, ha állást kellene foglalni abban a kérdésben, hogy szinkronnal vagy eredeti nyelven nézzük a filmeket, nem kérdéses, hogy az eredetire fogok szavazni. Azonban vannak olyan kivételes esetek, amikor az eredeti változatban olyan szóviccek vagy az adott országra vonatkozó belső poénok vannak benne, hogy az már a poénok rovására menne, olyankor egyértelműen a szinkronizált változat mellett döntök. Főként, ha a szinkron olyan kiválóan sikerült, mint az Airplane! esetében is (erre a bevezető részben bővebben is kitértem), illetve a film is a magyar szinkronnal égett be az emberek emlékezetébe mivel a poénok túlnyomó többsége is sokkal jobban működik magyarul.

Ítélet: 10/9