USA (Lorimar, United Artists), 130 perc, Technicolor, szatirikus dráma

Rendező: Hal Ashby

A Filmről

Chance (Peter Sellers) egész életében kertészként dolgozott egy tehetős házban, aminek ura elhalálozik, ezért mennie kell. Chance azonban egy gyermek értelmi szintjén van, ráadásul sosem hagyta el még a házat, csupán a kertnek és kedvenc hobbijának, a tévézésnek élt. Szerencséjére még aznap este kisebb balesetet szenved egy haldokló milliomos, Ben Rand szenátor (Melvyn Douglas) autójának következtében, és mivel a milliomos szenátornak saját, jól felszerelt kórterme van otthonában, felesége (Shirley MacLaine) úgy dönt, hogy ott tartják őt is. Kertészettel kapcsolatos megnyilvánulásait mélyenszántó, képletes gondolatoknak veszik, amit még a milliomos otthonába látogató amerikai elnök (Jack Warden) is megfogad és egy beszédében hivatkozik rá, így néhány hihetetlen fordulatot követően már az Egyesült Államok elnöki posztjának egyik fő várományosaként tekintenek rá.

Bár a kevésbe emlékezetes Dr. Fu Manchu ördögi terve (The Fiendish Plot of Dr. Fu Manchu, 1980) volt Peter Sellers utolsó filmje, mégis ezt tartják pályája lezárásának. Jerzy Kosinski 1971-es regényének főszereplője Chance, az együgyű kertész, akibe Sellers egyből beleszeretett. Nem sokkal a könyv megjelenése után táviratot küldött Kosinskinak, melyben ez állt: "Elérhető vagyok a kertemben vagy azon kívül.", mellette pedig a telefonszáma is fel volt tüntetve. Nyilvánvaló, hogy Peter Sellers befolyása is kellett ahhoz, hogy a film egyáltalán elkészülhessen, hiszen még a hetvenes évek trendjéhez képest is visszafogottra és igen különösre sikeredett. A rendező korábbi filmjeire is jellemző kiábrándult, mégis életigenlő hangulat kettőssége talán itt ért a csúcsára. Ez az egész filmen végighömpölygő légüres atmoszféra abból fakad, hogy a főszereplő és a körülötte zajló világ végig elbeszél egymás mellett, ám ez valójában egyik félnek sem tűnik fel. 

Kevésbé értő rendezésben az Isten hozta, Mister! az emberi hiszékenységről szóló üres példabeszéd lett volna, azonban Hal Ashby jó ritmusérzéke és Peter Sellers tökéletes játéka különlegessé és élvezetessé teszi a filmet, aki zseniális játékával olyan passzivitással ruházta fel a figurát, amely merőben eltérő volt a tőle megszokott bolondos, komikus szerepektől. A sikerben persze nagy szerepe volt a verbális félreértéseken alapuló, lendületes forgatókönyvnek is. Ashby sohasem saját ötleteit vitte filmre, de minden művébe markáns társadalomkritikát csempészett, mostani filmjében elsősorban a washingtoni elit és a média, illetve ezek összefüggései kerülnek górcső alá. Erőteljes társadalmi kritikája és szatírája miatt a filmet mind a mai napig relevánsnak tartják. Az Isten hozta, Mister! nemcsak a politikai és társadalmi elit képmutatását mutatja be, hanem a média hatalmát és annak a valóság torzítására való képességét is. 

Érdekességek

- Peter Sellers Chance vontatott hanghordozását egy másik híres komikus színésztől és egyben példaképéről, Stan Laureltől vette át.

- Sellers minden a filmmel kapcsolatos szerződésébe beiktatott egy olyan záradékot, miszerint minden szállásán nyugat felé néző ágynak kell lennie.

- Burt Lancaster volt Ashby első választása Ben Rand szenátor szerepére, de Laurence Olivier is szóba került a szerepre, azonban ő a maszturbációs jelenet miatt visszautasította azt.

- Peter Sellers-t jelölték a legjobb színésznek járó Oscar-díjra. Egyesek szerint Sellers a film végén lévő, a stáblista alatt futó bakiparádé miatt veszített. Maga a színész is azt mondta később, hogy a bakiparádé „megtörte a film varázsát” és hiába kérte nyomatékosan, a producerek nem távolították el a film végleges verziójából sem.

Vélemény

Ismételten egy szinte ismeretlen film jött a semmiből, ami jött, látott, de végül azért nem győzött (meg). Bár ehhez mindenképp hozzájárult az a tény, hogy magyarul nézte és végtelenül zavart, hogy a szinkron során végig következetesen Mr. Kertésznek hívták az eredetiben kertészkét dolgozó és így Mr. Gardener-nek hívott főszereplőt. Továbbá az sem tett jót a filmnek, hogy a filmbéli főhős jellemében igencsak hasonlított a Forrest Gump címszereplőjére, aki egy hasonlóan hátrányos helyzetű, viccesen csetlő-botló figura, de a Tom Hanks által alakított karakter jóval emlékezetesebb, mint mostani filmbéli társa. Forrest Gump is ugyanúgy egy végtelenül kedves és szeretetre méltó alak, akinek az életről vallott gondolatai igencsak magas szintre juttatják, akárcsak a filmbéli Chance-t.

Chance (akinek már a neve is beszédes) jelleme igencsak egyszerű: végtelen naivitása és televízióból ellesett viselkedési mintái egy kisgyerek és egy médiaszemélyiség (mai szóval celeb) tökéletes keresztezését eredményezik. Nincsen semmiféle előfeltevése a világról, ezért minden emberhez szeretettel viszonyul, és pont olyan érdeklődő és nyitott, mint egy kisiskolás szintjén megrekedt gyerek. Mivel minden egyes szituációban és beszélgetés során csak udvariasan helyesel, így mindenki belelátja saját vágyait - ezért tud olyan megnyerő lenni. Peter Sellers bár tényleg meggyőző alakítást nyújt a kissé ügyefogyott kertész szerepében, de még így sem érhet fel Tom Hanks magasságába.

Végül pedig a pár szóban a film allegorikus tartalmáról, ami nekem csak az utólagos utánaolvasás során (meg talán a zárójelenet kapcsán) állt össze. Ezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy Chance a kertész alakja valójában egy nyílt utalás Jézus alakjára. Akárcsak a Teremtő, ő is kilép a világba a maga kis kertjéből (vagy az Édenkertből magából), hogy teljesítse küldetését és a maga sajátos módján mindenki számára elmondhassa tanait, majd miután elvégezte küldetését, a vízen járva távozhasson eme földi világból.

Ítélet: 10/7