Spanyolország (Bocaccio), 97 perc, Eastmancolor, dráma

Rendező: Víctor Erice

A Filmről

A méhkas szelleme 1940-ben játszódik röviddel a spanyol polgárháború után egy isten háta mögötti kis kasztíliai faluban, ahol háború utáni csendbe burkolóznak az emberek. Egy utazó mozi érkezik a kis faluba és bemutatják a Frankensteint. Két kislány, Ana (Ana Torrent) és Isabel (Isabel Tellería) teljesen a film hatása alá kerülnek. Ana a mozivásznon látott jóságos szörnyeteg, a mesebeli Frankenstein láttán sejti meg, hogy azt is lehet szeretni, akit mindenki gyűlöl és a világ nagyobb, mint azt eddig hitte. 

A méhkas szelleme visszavezet minket a gyerekkor titkokkal teli világába, amelyben a realitás még keveredik a fantáziával, egy lírai utazás ebbe a régen (vagy nem is annyira régen) mögöttünk hagyott, öntudatlan tartományba. Rejtélyes és egyben felejthetetlen film, amely sok gyökérből táplálkozik, de nem sorolható egyik műfajba vagy irányzathoz sem. Victor Erice lélegzetelállító finomsággal idézi meg a kis kasztíliai falu hangulatát. Egy hatalmas, régi házban lakik a főszereplő család: az apa (Fernando Farnán Gómez) méhészkedik és feljegyzéseket készít, az anya leveleket (Teresa Gimpera) ír egykori kedvesének, a két lány pedig iskola után a határban kószál.

Anát a Frankenstein kulcsjelenete, a vízbe dobott kislány emblematikus képe nemcsak ámulatba ejti, hanem fel is kavarja. Az apa és az anya ugyanúgy idegenekként élnek a világban, egyedül Isabel, Ana sötét gondolatokat is dédelgető nővére tagozódott be a mindennapok folyamába. Ráadásul a mozi hatásán túl Ana a nővére miatt is kezdi keresni Frankenstein teremtményét. Így amikor Ana egy lakatlan házban találkozik egy ott bujkáló ellenállóval, teljesen biztos benne, hogy ő nem lehet más, mint a szörny szelleme. Amikor pedig később a férfi erőszakos halálával szembesül, zavarodottságában világgá szalad.

A filmben megjelenő erőteljes szimbolizmus művészi döntés volt, ezáltal Erice elkerülte a cenzúrát. A film a Franco-rezsim alatt álló Spanyolországban a készítés és a bemutatás idején alkalmazott erőteljes cenzúra ellenére is szimbolikusan ábrázolja a Franco uralom alatti spanyol életet. És bár a cenzorok aggódtak a film néhány, az akkori rendszerre vonatkozó szuggesztív tartalom miatt, a külföldi sikerekre alapozva végül mégis engedélyezték a film spanyolországi bemutatását, arra a feltételezésre alapozva, hogy a közönség nagy részét úgysem igazán érdekli majd egy lassú tempójú, igencsak vékonyka cselekménnyel rendelkező és "művészi" film". Végül olyannyira nem lett igazuk, hogy a filmet a szakmabeliek és a kritikusok minden idők harmadik legjobb spanyol filmjének választották 1996-ban. Victor Erice filmje igen erős hatást gyakorolt Guillermo Del Toro olyan későbbi filmjeire, mint az Ördöggerinc (El espinazo del diablo, 2001) vagy A faun labirintusa (El laberinto del fauno, 2006) .

Érdekességek

- A film forgatása alatt Luis Cuadrado operatőr megvakult, és többé már nem nyerte vissza látását, majd végső elkeseredésében 1980-ban öngyilkosságba menekült.

- Fernando Fernán Gómez úgy vállalta el az apa szerepét, hogy egy árva szót sem értett a forgatókönyvből.

- A családtagok soha nem jelennek meg a film során egy képen, még a közös vacsora során sem, csak külön snitteken látjuk őket.

- A filmben pontosan 1000 beállítás látható: 500 külső felvétel és 500 belső felvétel.

Vélemény

Ismételten egy olyan filmhez érkeztem, amit szinte biztos, hogy nem néztem volna meg soha életemben, ha nincs ez a blogos kalandom. Biztos vagyok benne, hogy kevesen ismerik Victor Ericét és munkásságát, aki élete során mindössze négy nagyobb filmet készített, ráadásul azokat is bő tízéves kihagyásokkal. Bár csöndes, mélázó darabjai nem éppen közönségbarát filmek, a mennyiséget viszont bőven kárpótolja a minőség. A méhkas szelleme példának okáért a filmtörténet egyik legvarázslatosabb, ugyanakkor egyik legkülönösebb alkotása.

Pont nemrég illettek egy film kapcsán azzal, hogy számomra egy film esetében a történet alapozza meg, hogy egy film tetszik e nekem vagy sem. Való igaz, hogy nálam a tetszési index egyik, ha nem a legfontosabb összetevője egy jól megírt történet, de ez nem jelenti azt, hogy annak híján egy film nem nyerheti el a tetszésemet. Jelen esetben pontosan erről van szó. A méhkas szellemében ugyanis valójában nem történik sok minden, nem beszélhetünk mindent elsöprő történetről, nincs izgalom, nincs filmet lezáró katarzis, parádés színészi játékról pedig végképp nem beszélhetünk, mindezek ellenére egyszerűen magába szippantott a film egyedi hangulata. Mindehhez pedig társul egy olyan tündéri főszereplő kislány olyan gyönyörű szemekkel, amihez foghatót csak ritkán látunk. 

A méhkas szelleme különleges módon ábrázolja azt a mozi által nyújtott élményt, aminek a nála jóval ismertebb (nem mellesleg egyik kedvenc alkotásom) Cinema paradiso-nak (1988) is emléket állít a maga nosztalgikus módján. Mint említettem, itt valójában nem sok minden történik, legalábbis a valódi történések mentén, az igazi történet valójában Ana lelkében zajlik. Mivel (a nem mellesleg szintén bájos) nővére már különbséget tud tenni fikció és valóság között, azonban húga számára még összemosódik a két világ. Ezáltal az ő szemében a valami elől menekülő férfi azonos a Szellemmel, váratlan eltűnése pedig végképp feldolgozhatatlan a számára. A mindennapi életet szimbolizáló méhkas merev rendjéből, a felnőttek érthetetlen és egyre ellenszenvesebb világából Anának egyedül a fantázia jelent kiutat.

A  film legnagyobb ereje az utánozhatatlan hangulatban rejlik, így aki akciókban és eseményekben gazdag szórakozást keres, nézzen inkább valami mást, itt ugyanis nem sok minden történik. Mindezek ellenére engem az első perctől az utolsóig magával ragadott és ha mást is ugyanúgy be tud szippantani, mint engem, akkor garantálom, hogy feledhetetlen élményben lesz része.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-mehkas-szelleme-1973-spanyol-drama-victor-erice-CX9Vu1VDFy2Jq1Z4

Ítélet: 10/8,5