Nagy-Britannia (Polaris, Hawk, Warner), 136 perc, színes, sci-fi

Rendező: Stanley Kubrick

A Filmről

Az erőszakos jövőben a társadalom az összeomlás szélére sodródott. A deviáns, ám végtelenül eszes fiatalember, Alex DeLarge (Malcolm McDowell) a vezetője a keménykalapos, fehér ruhás "drúg" bandának, akik különféle erőszakos cselekedeteket követnek el, és egymás közt a londoni cockney szlengből és az oroszból kevert saját nyelven beszélnek. Az egyik ilyen izgalomkereső kiruccanásuk során Alex halálra ver egy nőt, melynek következtében letartóztatják. A börtönben a minél hamarabbi szabadulás reményében Alex önként jelentkezik egy forradalmian új és politikailag is támogatott eljárásra. Ennek során egy kegyetlen viselkedésterápiának vetik alá, melynek célja, hogy visszaszorítsa a páciensek erőszakos hajlamait, ugyanakkor alapvető emberi mivoltuktól is megfosztja őket.

Stanley Kubrick soha nem készített olyan filmet, amely valamiképpen ne adott volna számtalan vitára okot, a Mechanikus narancs azonban ellentmondásosabb volt, mint az összes korábbi alkotása együttvéve. Miután Angliában több olyan bűntényt is elkövettek, köztük gyilkosságot, nemi erőszakot, amelyről a tárgyalás során kétséget kizáróan kiderült, hogy az elkövetőket a film ihlette (és a családja is fenyegető leveleket kapott), Kubrick saját maga vonatta vissza a filmet Nagy-Britannia filmszínházaiból és közel 30 évig nem is vetíthették, csak a rendező halála után tűnt fel újra a mozikban, ekkorra már misztikus kultusztól övezve. Anthony Burgess disztópikus látomása sokkal inkább jövőbe látóbbnak bizonyult, mint azt a regény szerzője eredetileg gondolta volna. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a film társadalommal kapcsolatos mondanivalója manapság már jóval nagyobb értelmet nyert, mint a maga korában.

Az eredeti regényt tragikus események ihlették: Burgess első feleségét, az akkor terhes Lynne-t 1944-ben a háború alatt ott állomásozó amerikai katonák támadták meg, kirabolták és összeverték, feltehetőleg meg is erőszakolták, aminek eredményeként a nő el is vetélt. Nem véletlen, hogy hasonló támadást szenved el a filmbéli író, Mr. Alexander (Patrick Magee) és felesége (Adrienne Corri). Burgess mindössze 500 fontért adta el a regény megfilmesítésének jogait, egy évre rá, hogy a könyv megjelent, abban a reményben, hogy a „drúgokat” a The Rolling Stones alakítja majd, Alexet pedig maga Mick Jagger játssza. A film ötlete végül úgy került Kubrickhoz, hogy a feleségének elképesztően tetszett a könyv, aki ezek után addig nyúzta a férjét, amíg az nem talált egy kis időt az olvasásra, és ő is első látásra beleszeretett az anyagba. Burgess megfilmesíthetetlennek tartott regényét Kubrick az eredeti mű sajátos hangulatát megőrizve, rendkívüli képekkel, hangokkal, hangulattal és nyelvezettel álmodta vászonra.

A film éles társadalmi szatíra a képmutatás, a romlottság és a felesleges erőszak ellen. Az Alex büntetésében, majd gyáva talpnyalóvá "alakításában" megnyilvánuló intézményesített brutalitás legalább olyan elgondolkodtató, mint Alex bandájának kihágásai. Az unalmukat gondolkodás nélküli gonoszkodással enyhítő céltalan fiatalokról alkotott kép ma is hátborzongatóan aktuális, csakúgy mint a film központi mondanivalója egy olyan hipokrita társadalomról, mely az erőszakosakat integrálja, a szelídeket eltapossa. A film ezzel szoros összefüggésben végtelenül erőszakos és Kubrick ezt is a végletekig fokozza, teljesen bevonva a nézőt. Túlstilizálja az erőszakos jeleneteket, melyek így emlékeztetnek rá, hogy nem a valóságot látjuk – és e jelenetek komolytalanságával egyúttal kifigurázza azt. 

Kubrick filmjében azt ábrázolja, hogyan torzulnak el az ösztönök és az érzelmek egy torz társadalom hatására, esztétikai alapelvvé emeli a torzítást, mint a hitelesség fő eszközét. Ennek következtében maga Kubrick is eltorzítja a filmet: a jelenetek nagy részét rövid gyújtótávolságú, nagy látószögű objektívvel veszi fel, amitől a testek-arcok-tárgyak alkotóelemei szokatlan, irreális arányokba rendeződnek, eltorzítja a fényt és a színeket és magát a hangélményt is. Végül pedig eltorzítja a nyelvet is, habár ez a jelenség valójában Burgess leleménye, mert már a regényben is ezt a furcsa orosz-angol keveréknyelvet használják. A látványvilág kialakításakor a 60-as és 70-es évek képzőművészeti neo-avantgardjára támaszkodtak. Funkcionális városi apartman házak, ultramodern külvárosi otthonok, lerobbant utcák és csarnokok, pszichedelikus diszkó, pazar lemezbolt tárul a szemünk elé. 

A film másik nagy erénye továbbá a zseniális zenei aláfestés.  A 2001: Űrodüsszeiától kezdve Kubrick egyetlen filmjéhez sem készíttetett eredeti zenét, hanem már létező zeneműveket használt fel. Itt ötvözte a különböző klasszikus zenei részleteket, különösen Beethoven IX. szimfóniáját, amely végig kíséri szinte az egész filmet, vagy éppen Walter Carlos elektronikus zenéjét, nem beszélve az Ének az esőben-ről. Kubrick 10 ezer dollárért megvette a dal jogait, csak hogy az felhangozhasson a filmben. 

A végtelenül stílusos, számos esetben valóban szürreális, ugyanakkor néhol elképesztően vicces Mechanikus narancs még ma is sokkal nagyobbat üt, mint számos későbbi, olcsó utánzata. Több kritikus az egekbe magasztalta és 4 Oscar díjra is jelölték (köztük a legjobb film kategóriájában), ám legalább ennyi kritikus támadta Kubrickot, többek szerint soha nem szabadott volna elkészíteni ezt a filmet, egyesek a ceremónián való részvételt is visszautasították, ezzel kívánták kifejezni, hogy elhatárolódnak ettől a botrányos alkotástól.

Érdekességek

- Maga a „Mechanikus narancs” elő sem fordul a filmben, csupán a regényben. Anthony Burgess művében ez annak a regénynek a címe, melyen Mr. Alexander dolgozik.

- Malcolm McDowell találta ki Alex mára már emblematikus ruházatát (a krikett egyenruha alapján) és ő találta ki azt is, milyen kiejtéssel beszéljen a főszereplő, továbbá ő improvizálta az emlékezetes Ének az esőben részt. Évekkel később McDowell összefutott egy partyn az idős Gene Kelly-vel, aki undorral hátat fordított neki, annyira bántotta, hogy ikonikus dalával ezt tették.

- A filmben hallható Malcolm McDowell által elmondott narrációt két hét alatt vette fel Stanley Kubrick. Ha a munka közben McDowell elfáradt, akkor néhány pingpongmeccsel lazítottak. Kubrick csak egy hetet fizetett ki számára ebből a munkaszakaszból, mondván a másik héten pingpongoztak.

- Abban a jelenetben, amikor Alexen a Ludovico-módszert alkalmazzák, amely során a szemeit egy fogóval nyitva tartják, hogy erőszakos felvételeket nézzen, végig egy orvos állt Malcolm McDowell mellett, aki végig szemcseppeket csepegtetett a színész szemébe, hogy az ne száradjon ki. Az orvos azonban nem végzett elég jó munkát, mert a színész egyik szemén megsérült a szaruhártya, és egy ideig semmit sem látott.

- Amikor Alexet többször is víz alá nyomták, a víz alatt volt egy cső, amin keresztül lélegezhetett. Azonban a cső eldugult, így a filmben látható küzdelem tulajdonképpen az Alexet alakító színész, Malcolm McDowell fuldoklása. 

- A felgyorsított orgia-jelenet felvétele huszonnyolc percig tartott, másodpercenként két képkockával. Az elkészült filmben ez mindösszesen negyven másodpercig tart. Kubrick később bevallotta, hogy a jelenetet viccnek szánta. 

- Basil, a kígyó nem szerepel az eredeti regényben, Kubrick csak azután tette a filmbe, miután megtudta, hogy McDowell retteg a hüllőktől.

- Maga Darth Vader is feltűnik a filmben, pontosabban az ő alakító David Prowse. Ő Julian, a tolószékbe kényszerült író kisegítője és testőre. 

Vélemény

Stílusos, elgondolkodtató, kegyetlen, brutális, nagy hatású, merész.

Ez csak pár jelző azok közül, amivel a Mechanikus narancsot illetni lehetne. Stanley Kubrick kétségtelenül egy igazi zseni volt és mint minden zseni, mindig arra törekedett, hogy filmjeivel valami igazán egyedit és maradandót alkosson. Mostani filmjével ez egyértelműen sikerült, ezáltal pedig csak még jobban megerősítette, hogy ő minden idők egyik legjobb, de mindenképp legmerészebb rendezője. Mondom ezt annak a fényében, hogy jelen filmje nem tartozik sem a kedvenc, sem a legjobban sikerült filmjei közé. Jómagam is csak többszöri megtekintés után tudtam értékelni a film erejét, aminek egyik oka a film fölöttébb szürreális mivoltában rejlik, másrészt a Mechanikus narancs is azon filmek egyike, ami igencsak megosztja a nézőközönséget.

Stanley Kubrick filmje már megjelenésekor is nagy port kavart, de még mostanság is elemi erővel csap le az emberekre, hol imádatot és elismerést, hol pedig gyűlöletet és megvetést váltva ki. Pedig ha jobban belegondolunk, a filmben bemutatott erőszak mai szemmel nézve már szinte semmiségnek tűnik. Manapság ennél sokkal durvább dolgokkal találkozhatunk nap, mint nap. Azt pedig én is hatalmas hülyeségnek tartom, hogy a filmet okolják az akkoriban elszaporodó erőszakos események kirobbantójaként. Ilyen alapon számos más filmet is megvádolhatnak ugyanezen mondvacsinált ürüggyel. 

Amikor legelőször láttam a filmet, én sem igazán rajongtam érte, de miután megnéztem másodjára, majd most újra, én is inkább a filmért rajongók táborába sorolnám magam. Érettebb fejjel és nem kevés tapasztalattal a hátam mögött már jobban megértem mit is akart valójában Kubrick a filmjével, vagy miért is vállalkozott végül a regény megfilmesítésére, amibe a legtöbbeknek bele tört volna a bicskájuk. A film fontos kérdéseket feszeget: Meg lehet változtatni egy ember személyiségét? Egyáltalán van jogunk valakinek a személyiségét megváltoztatni? Alex DeLarge valójában bűnös vagy áldozat, vagy netalán mindkettő? Ezekre a kérdésekre nem kapunk egyértelmű választ, de arra mindenképpen jó, hogy elgondolkodtasson minket.

Ha már felmerült Alex neve, mindenképp ki kell térnem az őt megformáló Malcolm McDowellre. A mozi világának számos emlékezetes alakja van, Alex DeLarge mindenképp az egyik a sok közül, ami nagyban köszönhető a brit színész lehengerlő alakításának. Sokaknak talán idegesítő vagy talán még túljátszott is lehetett a karakter, de az kétségtelen, hogy Alex szerepében a gonosz földi helytartójaként valósággal megbabonázza a nézőt. Akár a gaztetteket elkövető suhancot, akár a börtönből kitörni vágyó, felpeckelt szemű tesztalanyt, akár a megtört ifjút látjuk, McDowell alakítása művészien és zsigerekig hatolóan fantasztikus, minden ízében süt róla a profizmus.

Végezetül pedig még egy fontos dologra (vagy érdekességre) hívnám fel a figyelmet. Szerencsére Kubrick a legtöbb filmjét egyáltalán nem engedte szinkronizálni, így a Mechanikus narancs is azok közé tartozik. Ez a döntése pedig jelen esetben több szempontból is megsüvegelendő döntés volt, egyrészt a film sajátos nyelvezete is eltűnt volna a szinkronnal és valljuk be, hogy a szinkronmunkák szinte lehetetlen vállalkozások lettek volna. 

https://videa.hu/videok/film-animacio/mechanikus-narancs.mp4-zDvqIUruhBxohpwH

Ítélet: 10/9