Csehszlovákia (Barrandov), 92 perc, ff, filmszatíra

Rendező: Jiří Menzel

Producer: Zdenek Oves, Carlo Ponti

Operatőr: Jaromír Sofr

Forgatókönyv: Jiří Menzel, Bohumil Hrabal

A Filmről

Izgalmas, ugyanakkor kockázatos vállalkozás az adaptáció, legyen szó akármilyen műfajról. Különösen sok támadás éri az irodalmi műveken alapuló filmeket – e fokozott érdeklődés oka bizonyára a mindkét műformára jellemző, rendkívül nagy nyilvánosság. Szerencsére azonban időről időre felbukkan egy-egy, az eredeti alkotás esszenciájának megértéséről tanúskodó mű. Kétségtelenül ide tartozik Jiří Menzel filmszatírája, amely az azonos című, egy évvel korábban keletkezett Bohumil Hrabal elbeszélést viszi szélesvászonra. 

A II. világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán járunk, a német csapatok pedig zseniális stratégiai visszavonulások sorát hajtják végre, ahogy egy lelkes kollaboráns (Vlastimil Brodský) magyarázza. Csakhogy az állomáson nap mint nap létfontosságú hadianyagot és csapaterősítéseket szállítanak át, amit az ellenállás nem nézhet tétlenül. Hősünk, Milos, az ifjú forgalmista (Václav Neckář) nem ellenálló, nem is érdekli a politika, ő csak szerelmes akar lenni és végre lefeküdni egy lánnyal, lehetőleg szerelmével Másával, a fiatal kalauznővel (Jitka Bendová). Hubička forgalmista (Josef Somr) viszont művészi szinten űzi a szoknyavadászatot, és nem átallja erre a hivatalos pecséteket is felhasználni. Csak éppen főhősünknek nem jön össze a dolog egészen addig, amíg nem kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

A Szigorúan ellenőrzött vonatok volt Jiří Menzel első egész estés játékfilmje és csakúgy, mint több korábbi munkája, ez is Bohumil Hrabal írásai alapján készült. A forgatókönyvön is együtt dolgozó rendező és író viszonya kivételesen közeli és szívélyes volt, ami a filmtörténet egyik legszebb és legtermékenyebb író-rendező szimbiózisának számít. Amikor Menzel átvette a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, a sikert Hrabal érdemének tulajdonította, míg az író mindig is azt hangoztatta, hogy a film jobban sikerült, mint az eredeti regény.

Menzel és Hrabal nagyon okosan kikerülték a tipikus hrabali hősök szószátyárságát, és tablókban fogalmazták újra a könyvet. Csak azt tartották meg az amúgy is rövid kisregényből, ami (jobb szó híján) megfilmesíthető, a többit olyan nagyszerű, párbeszéd nélküli képekbe sűrítették, mint pl. az ikonikus meghiúsult vonatos csókjelenet (amit hiába keresünk a könyvben). A Szigorúan ellenőrzött vonatokban egy különlegesen elragadó egésszé mosódik össze a komédia és a tragédia, a finom erotika és a szatíra, vagy éppen a naturalizmus és az abszurditás. Végül pedig Hrabalnak hála, Menzel hagyta magát rábeszélni, hogy ne tompítsa a regény végének tragikumát.

Menzel mozijának nincs olyan jelenete, amelyben ne csattanna el egy kétértelmű utalás, vagy ne tárulna a néző szeme elé egy-egy pajzán képkocka. A mennyiség mellett a hangsúly is fontos – a cselekmény világának alfája és ómegája a női nem, illetve az abból fakadó érzékiség. Éppen ezért igen széles palettán mozognak a „szebbik nem” képviselői: a fiatal, gyermekkor és felnőttlét határán mozgó bakfisoktól a tapasztalt, sugárzóan vonzó hölgyeken át az idősebb, inkább anyaként, mint partnerként ábrázolt alakokig minden típus felvonul. Az erotika cselekményszervező ereje ugyanakkor nem esik a túlzás hibájába: a mozgókép mindvégig kerüli a harsány nyíltságot, a naturalista kifejezést és a közönséges stílust, a szexualitás mindvégig burkolt utalásokban jelenik meg.

Keserédes humorával, szeretettel megfigyelt részleteivel és elnéző humanizmusával a Szigorúan ellenőrzött vonatok a cseh újhullámnak mintegy az összegzése. Pedig a témája akár közhelyes is lehetne, ha nem abban a környezetben játszódna, amiben: egy álmos, poros kis vasútállomáson a II. világháború utolsó napjaiban. Bár eleinte nem sok figyelmet fordít rá a rendező, a háború jelenléte szinte végig érezhető, fokozatosan beárnyékolja az eseményeket és Miloš történetét is tragikussá teszi. Jiří Menzel szándéka egyértelműen az volt, hogy lerombolja azt a heroikus mítoszt, melyet a korábbi cseh filmek felépítettek. Filmjében nem hősökkel foglalkozik: Hubičkát sokkal jobban érdeklik szerelmi kalandjai, minthogy tevékenyen részt vegyen az ellenállásban, míg Miloš valójában csak véletlenül keveredik bele.

Érdekességek

- Menzelnek eredetileg volt egy olyan terve, hogy ő játssza el Milos szerepét, de aztán rájött, hogy túl öreg lenne hozzá. Mindenesetre beleírt a forgatókönyvbe egy nyúlfarknyi szerepet – az orvosét –, hogy a két karakter találkozásakor nyilvánvalóvá tegye számunkra: a szégyenlős, a férfikor kapujában ácsorgó, alig pelyhedző állú, halkszavú Miloš bizony ő maga.

- A film számos jelenetét a Lodenice vasútállomáson forgatták, ez az állomás a Prága-Beroun pályaszakasz egyik megállója. Az állomáson emléktáblát helyeztek el a film emlékére és 2017 óta egy múzeum is működik a helyszínen. A cseh állami vasúttársaság (CD) történetében először neveztek el egy szerelvényt még élő hírességről, a Jirí Menzel nevét viselő vonat Prága és Beroun között közlekedik.

Vélemény

A Szigorúan ellenőrzött vonatok egy olyan film, amit már talán illett volna korábban látnom, de valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán eddig még kimaradt az életemből, pedig ha megkérdeznek, hogy mondjak egy cseh filmet, tuti, hogy ez lenne az első, amit mondok. Mentségemre legyen mondva, hogy ugyan az alapművet sem olvastam, de legalább színházban már láttam (igaz nem mostanában), így azért nem maradt ki teljesen az életemből Hrabal műve. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem sok mindenre emlékszem a színdarabból, leszámítva a szereposztást, az alaphelyzetet és a kultikus fenékpecsételő jelenetet.

A legtöbb európai országnak, így nekünk is megvan a saját kultúrájára és életfelfogására jellemző klasszikus filmalkotása vagy zsánere, amivel talán azt az egész országot a legjobban lehet jellemezni. Az olaszoknak Az édes élet (1960), a franciáknak az újhullámos alkotásaik, vagy az újabbak közül az Amélie csodálatos élete (2001), nekünk magyaroknak  A tanú (1969) vagy esetleg az Üvegtigris (2001), az a cseheknél egyértelműen Jiří Menzel filmszatírája, ami náluk kultfilmmé vált.

A Szigorúan ellenőrzött vonatok egy jellegzetesen könnyed háborúellenes szatírába csomagolt felnőtté (férfivá) válás történet némi erotikával (és ezáltal szüzesség elvesztéssel) megspékelve. Főhőse a kissé esetlen Milos, a maga egyszerű, de ugyanakkor gondokkal terhelt mivoltában. A fiú légyottkísérletei csúfosan sülnek el, így élete ezen probléma (az ejaculatio praecox) miatt folytonos szenvedés - olyannyira, hogy a megváltást az öngyilkosságban látja -, hisz nem tud érvényesülni a gyengébbik nemnél. Az ő és a köré épített vicces karakterek miatt lesz a történetnek egy különleges, semmihez sem hasonlítható hangulata, míg maga a körítés nekünk szocializmuson felnőtt emberekhez jóval közelebb áll, mint más országbéliekhez. A filmben az irónia, a sokszor morbid vagy fanyar humor, és természetesen a szexualitás épp úgy jelen van, mint a megtört emberi lélek mélybe süllyedése és felemelkedése. 

Kissé szomorúan (de azért annyira azért nem) írom le, de mindezek ellenére nem éreztem benne olyan nagy mélységét, mint azt valamiért előzetesen vártam, így nem hagyott bennem akkora nyomot. Ettől függetlenül Jiří Menzel alkotása is azon filmek közé tartozik, amit mindenképp látnunk kell legalább egyszer.

https://videa.hu/videok/film-animacio/szigoruan-ellenorzott-vonatok-1966-F1NFnIFcQFMURhwM

Ítélet: 10/7,5