Magyarország (MAFILM), 103 perc (108 perc), színes, szatirikus vígjáték

A Filmről

A Rákosi-korszak személyi kultusza idején játszódó történet főhőse Pelikán József gátőr (Kállai Ferenc), aki régi barátja és harcostársa, a miniszter Dániel Zoltán (Fábri Zoltán) megvédése miatt börtönbe kerül. Ezután egy bizonyos Virág elvtárs (Őze Lajos) színe elé viszik, aki közli vele, hogy szükség van a hozzá hasonló régi, megbízható kommunistákra, ezért különféle bizalmi pozíciókba nevezi ki. Pelikán elvtársból így lesz gyors egymásutánban uszodaigazgató, a Vidámpark vezetője és a Narancskutató Intézet feje, de megbízásai rendre azzal végződnek, hogy valamilyen ballépést követően börtönbe kerül, mivel folyton slamasztikába keveri a magas rangú Bástya elvtársat (Both Béla). Virág elvtárs végül azt kéri tőle, hogy legyen koronatanú egy koncepciós perben, amikor Dániel Zoltánt koholt vádakkal letartóztatják.

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

A Rákosi-rendszer túlkapásait a hatvanas évek második felétől már lehetett némi kritikával illetni. A fiatal Bacsó Péter is erre a témára reflektált, a kalandos körülmények közt megszülető filmjével, amely nyíltan a személyi kultusz korszakát figurázta ki.  A fontosabb szereplőket mind be lehet azonosítani: Virág elvtárs alakját Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vezére ihlette, Bástya elvtárs Rákosi Mátyásra és Farkas Mihály honvédelmi miniszterre egyaránt hasonlít, míg Dániel Zoltán figurája, akire Pelikánnak vallomást kell tennie, egyértelmű utalás a koncepciós perben halálra ítélt Rajk Lászlóra. Merész hangneme ellenére a film forgatókönyve viszonylag gyorsan zöld utat kapott, sőt személyesen Aczél György, a kulturális élet legfőbb irányítója bólintott rá. Végül mégsem engedték bemutatni, az első hivatalos vetítésre közel 10 évet kellett várni. Ekkorra azonban már beépült a köztudatba, a betiltás alatt ugyanis kézről kézre járt a kópiája, először csak a párfunkcionáriusok szórakoztatták magukat vele, később a mezei pártmunkásokhoz, KISZ-klubokba, egyetemi filmklubokba is eljutott. A tiltás feloldását követően, 1981-ben a Cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának keretein belül is bemutatták.

Tudja Pelikán, az élet nem egy habostorta!

A tanú kultikus státusza a bátor témaválasztás mellett az epizodikus szerkezetével is indokolható: anekdotákra, verbális és vizuális gegekre épülő jelenetei, idézhető mondatai azonnal önálló életre keltek, köszönhetően a rangos színészgárdának és a neves amatőröknek. Kállai Ferenc valósággal brillírozik Pelikán József gátőr szerepében, Őze Lajos pedig szintén élete alakítását nyújtja Virág elvtárs szerepében, mindezt a magyar színészektől szokatlanul színpadiatlan formában. Ő és Bástya elvtárs (az akkoriban színházi rendezőként dolgozó Both Béla jutalomjátéka) a magyar kollektív tudat szerves részévé váltak. Bacsó Péter filmje máig az első számú magyar kultuszfilm, szinte minden második mondata szállóigévé vált. Egyfelől tanulságos és szórakoztató mementója az újkori magyar történelem egyik legnyomasztóbb periódusának, másrészt a konkrét történelmi kontextustól megfosztva is érvényes a mondandója a naiv, alapvetően jó szándékú kisember és az őt kénye-kedve szerint ráncigáló hatalom örök konfliktusáról.

Szerénység, ne tömjénezze magát. Szerénység. Ha van valami, amit szeretek magamban, akkor az a szerénység. 

A tanú egyik nagy legnagyobb erőssége, hogy nemcsak remekül használja az 50-es évek politikai jelszavait, hanem egy jó szatírához illően ki is forgatja azokat, s belecsempészi egy olyan kontextusba, amelyben mi magyarok egyszerre tudunk sírni és nevetni. Ugyanis mai fejjel szörnyű belegondolni, hogy a Rákosi-rendszer mindennapos részei voltak az olyan jelenségek, mint a fekete vágás, a besúgó rendszer, az internálás, a koncepciós perek, a fekete autó és a bebörtönzések egy, a rendszerre tett rossz gesztus miatt. Másrészt viszont ugyanez a rendszer röhejes és abszurd abban a tekintetben, hogy olyanok fordul(hat)tak elő teljes komolysággal, mint narancstermesztés, a szocialista szellem vasútjának koncepciója, s egy viccbe hajló vádak alapján lefolytatott per.

Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!

A film 50. évfordulóján bemutatták a cenzúrázatlan verziót, 2019-ben a Cannes Classic program részeként került újra vászonra, majd ezután a Magyar Nemzeti Filmalap a hazai mozikban is bemutatta A tanú eredeti, cenzúrázatlan változatát. Az eredeti verzió öt perccel hosszabb a később bemutatott és végül forgalmazott változatnál. Látható benne egy Rajk Lászlóra utaló sötétzárka-jelenet, s az a beszélgetés is bővebb, ahol az egyház ezeréves stabilitását állítják szembe az éppen csak megszületett kommunista rendszerrel. Ebben a változatban még nem szerepelt a forgalmazott változatot záró, több évvel később játszódó villamosjelenet, amelyet a rendező a cenzúra utasítására illesztett a film végére 1969-ben.

Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának!

A film folytatása 1995-ben készült el Megint tanú címmel. A készítés időszakára jellemző mozilátogatási szokások fényében az alkotóknak ugyan nem lehetett panaszuk a nézettségre, ám a kritikusok és a nézők többsége inkább a kifogásaikat hangsúlyozták. A tanú egykori dicsőségéből mit sem veszítve immáron több, mint 50 éve bizonyítja, hogy az egyik legjobb filmszatíra, mely az elnyomó rendszerek (nem csak és kizárólag a Rákosi-rendszer) hatásmechanizmusait állítja pellengérre egyszerre félelmetes és nagyon szórakoztató formában. Bacsó Péter filmje a kommunizmussal, illetve a mindenkori diktatúrával való szembenállás egyik szimbólumává vált Magyarországon.

Érdekességek

- A magyar narancs geg valóban megtörtént eseményen alapul. Az 50-es évek elején Bacsó Pétert, mint fiatal forgatókönyvírót és dramaturgot meghívták az Ifjú szívvel című film hivatalos premierjére, ahol Rákosi és a pártvezetés is jelen volt. Az ünnepségen behoztak egy tál déligyümölcsöt, ami az akkori átlagember számára elérhetetlen ritkaságnak számított. Rákosi egy narancsot nyújtott át Bacsónak, aki úgy döntött, egy ilyen kincset nem eszik meg, inkább megőrzi.

- A film forgatását a munka közepén leállították. A folytatást csak úgy engedélyezték, ha Bacsó „politikailag egyensúlyba” hozza a cselekményt. Ezért került a történetbe többek között Csetneki, a nyilas figurája, illetve az a jelenet, amelyben Pelikán a cimboráival iszogat közvetlenül első kiszabadulása után.

- Azért a Csárdáskirálynő című operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi  Mátyás kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi Róbert mellett Honthy Hannát is szerepeltetni, aki azonban túl magas gázsit kért volna.

- Pelikán háza egy valódi gátőrház volt Tahitótfalun, a házban játszódó belső jelenetek többségét azonban díszletek között vettek fel.

- Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem a forgatókönyv része volt, csak véletlenül forgatás közben megsérült.

- Both Béla elismert színpadi rendező és rendezéstanár volt, amikor Bacsó Péter felkérte a szerepre. Both a forgatás alatt jött rá, hogy valójában a színészkedés az ő világa.

- Az egyik közmondássá nemesült mondat, „Az élet nem egy habostorta” nem forgatókönyvírói lelemény: Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el, aki politikai pályája mellett történész is volt.

- Egy évvel A tanú után készült el Kállai Ferenc újabb filmje, az Én vagyok Jeromos. Ebben egy Pelikánhoz hasonlóan egyenes és becsületes, de kissé naiv vidéki körzeti orvost alakít, akinek a Duna a telkén húzódó gátjával, valamint a gátakat fenntartó vállalattal gyűlik meg a baja. A gúnyosan rendszerkritikus filmet ugyan bemutatták, de utána - A tanúhoz hasonlóan - évtizedekre dobozba került.

Vélemény

A tanú azon filmek közé tartozik, amelyekről nehéz lenne bármi újat is mondani, annyiféle elemzés született már róla és annyira a magyar filmes popkultúra része, hogy még az is tud belőle idézni, aki valami furcsa oknál fogva még nem látta. Ennek a legendának a része a betiltás, így létezik belőle egy cenzúrázott és egy annál kicsit hosszabb, cenzúrázatlan változat. Én már mindkét változatot láttam, középiskolás és egyetemista koromban rongyosra néztem a filmet, most legutóbb épp az akkori rezsimnek tetsző, cenzúrázott változatot tekintettem meg. Ha meg kellene nevezni a magyar film történetéből egy olyan alkotást, mely generációkon keresztül képes volt megmaradni a kollektív emlékezetben a frappáns egysorosaival, a rendszerre tett burkolt és kevésbé burkolt beszólásaival, a jobbnál jobb jeleneteivel és ikonikus karaktereivel, akkor a választásom szinte biztosan Bacsó Péter remekművére esne. 

Gratulálok, magát rehabilitálni fogják! ... Inkább tessék akasztani.

A filmben többek között az a csodálatos, hogy akármennyiszer nézheted, sohasem lehet megunni, a szállóigévé vált mondatokat és egysorosokat pedig már szinte előre mondod. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy minden egyes sora, minden egyes jelenete aranyat ér. Nem kétséges az sem, hogy a két főszereplő élete alakítását nyújtotta ebben az alkotásban, mindenki számára Pelikán gátőr és Virág elvtárs jut eszünkbe először Kállai Ferencről és Őze Lajosról. A film alapvetően a Rákosi-rendszer karikatúrája, de tágabb értelemben minden diktatúra működési mechanizmusát parodizálja. Egyrészt egy végtelenül szórakoztató alkotás, amin betegre röhögjük magunkat, másrészt még ma is furcsa belegondolni, hogy a filmben viccesen bemutatott események és jelenetek a valóságban egyáltalán nem voltak viccesek, sőt. És a legszomorúbb az egészben nem is ez, hanem az, hogy Pelikán József alakja és története sajnos ma is ugyanolyan aktuális, mint 1969-ben vagy 1989-ben.

Mi ez?! Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?

Arról órákig lehetne beszélgetni és vitázni, hogy melyik minden idők legjobb magyar filmje és talán nem is lehetne erre egyértelmű választ adni. Annyi viszont bizonyos, hogy azok a filmek, melyekből bármikor idézni tudunk és kortól függetlenül gyakorlatilag szinte mindenki ismeri, az minden bizonnyal jó eséllyel pályázik erre a címre. A tanú egy időtálló mestermű, egy mára már kultikussá vált kortörténeti szatíra, amely nem csak szimpla kultfilm, hanem a magyar filmtörténeti legendárium egyik jelentős oszlopa. Egyetlen egy dolgot lehet felhozni ellene, de azt sem kritikaként, hanem inkább csak tényként. Nekünk, magyaroknak minden egyes poénja és beszólása nagyot üt, azonban a magyarokon kívül más nemzetek már nem biztos, hogy teljes egészében megérthetik miről is szól valójában az alkotás.

https://ok.ru/video/1681002597016

Ítélet: 10/10