Franciaország, Németország (Beta, Madeleine, Parc), 91 perc, Eastmancolor, zenés film

Rendező: Jacques Demy

A Filmről

Guy Foucher (Nino Castelnuovo) és Geneviéve Emery (Catherine Deneuve) szerelmesek egymásba, és amikor csak lehetősségük van rá, titokban találkoznak. A férfi autókat szerel és betegeskedő nagynénjéről (Mireille Perrey) gondoskodik, míg a nő még mindig az anyjával (Anne Vernon) él és annak helyi esernyőboltjában dolgozik. Amikor az algériai háború miatt Guyt behívják katonai szolgálatra, Geneviéve akkor tudja meg, hogy gyermeket vár. Az esernyőbolt is anyagi nehézségekkel küzd, ám ekkor megjelenik a színen a gazdag Roland Cassard (Marc Michel) és megmenti a helyzetet, majd - bár tudja, hogy más gyermekét hordja a szíve alatt - a lány anyjának hathatós támogatása mellet megkéri a lány kezét. Geneviéve-nek így döntenie kell a szerelem és az anyagi biztonság között.

Egyesek különösnek, mások pedig varázslatos filmnek tartját Jacques Demy filmjét. A rendező a melodrámai történetet operaszerűen tálalja, melyben minden egyes mondatot énekelve mondanak ki a szereplők. Michel Legrand zenei főtémája valósággal rabul ejti a szívet, a folyamatos zene még mélyebbre visz bennünket a keserédes szerelmi történetben és a folyamatos éneklés nyílt és közvetlen játékra ad lehetőséget a szereplőknek. A filmet belengő végzetszerűség szomorkás érzete is hozzájárul a hatalmas sikerhez. Demy ugyanis rájött, hogy a való világban nem minden végződik happy end-del és hála a remek szereplőgárdának ezt a felismerést őszinte érzelmekkel és varázslattal tudta megjeleníteni.

A fényképezés egyenesen csodálatos, ahol minden egyes jelenetben felfedezhetjük a színek harmóniáját. Bár az eredeti kópia romlásával az eredeti színkavalkád a filmmel együtt kezdett megfakulni, 1994-ben sokat visszanyert eredeti fényéből, amikor a filmet helyreállították. A francia kritikusok és közönség nagy lelkesedéssel fogadták a filmet, Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát is, külföldön azonban kevésbé volt népszerű. Jacques Demy halálával azonban végleg klasszikus filmmé vált a Cherbourgi esernyők, mint a francia film legendás és nemzedékeket andalító, szeretetreméltó alkotása. 

Érdekességek

- A Cherbourgi esernyők romantikus trilógiát alkot a Lolával (1961) és A rocheforti kisasszonyokkal (Les Demoiselles de Rochefort, 1967). A filmben el is hangzik Roland szájából, hogy valaha egy Lola nevű lányt szeretett. Marc Michel abban a filmben szintén Roland Cassard karakterét játszotta. 

- Damien Chazelle-nek, a Kaliforniai álom (La La Land, 2016) rendezőjének amellett, hogy a kedvenc filmje a Cherbourgi esernyők, a film készítéséhez is komoly inspirációt jelentett és néhány jelenetet át is vett a filmből. A film zeneszerzője, Justin Hurwitz pedig minden egyes alkalommal megtekinti a filmet, ha azt Los Angelesben műsorra tűzi valamelyik filmszínház. 

- A külső helyszínek mind létező, ráadásul ma is meglevő helyek Cherbourgban. Legszebb példa a címadó esernyőbolt, amely ugyan ma nem ernyőket árul, de még mindig úgy hívják, mint a filmben.

- A zárójelenetben szereplő gyerekek közül Geneviéve lányát Rosalie Varda játssza, aki Jacques Demy és felesége, a szintén filmrendező Agnés Varda első házasságából származó gyermeke. A Guy fiát játszó gyermek pedig a film zeneszerzőjének, Michel Legrand-nak a fia, Hervé Legrand. 

- Érdekesség, hogy Rosalie Varda tagja volt a film helyreállításával foglalkozó csapatnak 2013-ban.

Vélemény

Vannak olyan filmek, amelyek hendikeppel indulnak nálam, ez pedig hatványozottan igaz volt mostani szereplőnkre. Nem elég ugyanis, hogy egy musicallel van dolgunk, mindehhez még az is hozzájött, hogy azon belül sem a megszokott fajtáról beszélhetünk. Kétségtelen ugyanis, hogy a Cherbourgi esernyők egy valóban egyedi stílusú film, és ez akár még az előnyére is válhatott volna, most azonban sajnos nem erről volt szó. Sajnos már az alkotók által létrehozott alapkoncepció sem tetszett, miszerint a szereplők minden egyes mondatot és gondolatot énekelve fejeznek ki egymásnak és felénk. Olyannyira nem jött be, hogy bizonyos esetekben már kifejezetten idegesített is. Még azt sem prózában mondták, hogy „ki szeretném fizetni az adósságom”, vagy „add ide a franciakulcsot”. Ez pedig már annyira mesterkéltnek és röhejesnek hatott, hogy ezek után egyetlen percre sem tudtam komolyan venni a filmet. Míg a hagyományos musicalben a sok-sok betétdal a néző számára tulajdonképpen megkönnyíti a befogadást, ez esetben ez a furcsa éneklés pont ellenkező hatást váltott ki bennem.

És ha mindez még nem lenne elég, kapunk mellé egy teljesen hiteltelen és az élettől teljesen elrugaszkodott háttérsztorit. Melyik férfi lenne hajlandó elvenni egy olyan nőt, aki egy másik férfitól vár gyermeket és mindezek tetejében még mindig szerelmes is belé? Nem beszélve arról, hogy a férfi szinte első látásra beleszeret Geneviévbe, holott tudja róla, hogy mást szeret. Mentségére legyen mondva, hogy Catherine Deneuve valóban szemrevaló, de ugyanez elmondható a Guy beteg nagynénjéről gondoskodó Madeleine-t alakító Ellen Farner-ről is.

Már épp elég negatívumot felsoroltam, így hadd beszéljek a pozitívumokról, még ha nem is találtam sokat a filmben. Ugyan most kissé ellent fogok mondani a fentieknek, de maga a zene és a dallamok tetszettek, főleg a több esetben visszatérő vezérmotívum. Michel Legrand szerzeményét nem véletlen jelölték Grammy-díjra is, valóban telitalálat. A másik dolog, amire szintén nem lehet egy szavam sem, az a film színvilága. Minden olyan rikító és csillogó, a szivárvány színeiben pompázó, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

A Cherbourgi esernyők mind a mai napig a franciák egyik nagy kedvence, holott a film valójában egy igazi giccsparádé, annak minden jó, de főként rossz tulajdonságával együtt. A célközönség egyértelműen nem én vagyok, ugyanakkor aki szereti a direkt érzelmekre hatni akaró, túlfűtött érzelmekkel teli filmeket és mindezek mellett még operarajongó, annak a legjobb választás lesz Jacques Demy filmje. A többiek viszont - mint én is - hamar rá fognak unni és más szórakozás után fognak nézni, már ha egyáltalán bele mernek kezdeni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/cherbourg-i-esernyok-1964.-EI2GOR5Q1ISvzURN

Ítélet: 10/5,5